Kövess minket Facebookon.
Király Eszter
Mi tart össze egy erős kapcsolatot? Mi az a ragasztó, amitől bármilyen viharok jönnek érinthetetlenné válik, és ha mégis hagytuk megtépázni, akkor megjavítjuk és nem lecseréljük, bármit súg-búg, és bármilyen üzenetet is közvetít ez a „szedd fel-dobd el-társadalom”?
olvass tovább
Király Eszter
Mikor állsz készen állsz egy új kapcsolatra? Amikor már nem kínzó az egyedüllét. Lényed már nem vágyik olyan fájón-sajgón egy társra, teljes egésszé váltál, nem kiabálsz, sírsz a másik feledért, egésszé váltál.
olvass tovább
Király Eszter
Az igazi boldogságot adó adok-kapok egyensúly a párkapcsolatban csak úgy tud kialakulni, ha képes vagyok teljes szível, elmével belehelyezkedni a másik világába, és nem sajnálni erre az időt, energiát, tanulást.
olvass tovább
Király Eszter
Miért vándorlunk kapcsolatról kapcsolatra, és keressük folyamatosan ideális társunkat? Lehet, hogy csak egy makulátlan álomképet kergetünk, amelyben saját tökéletességünket is megláthatjuk, mert szükségünk van egy pozitív tükörre önmagunkról?
olvass tovább
Király Eszter
Kik azok, akik képesek és megtanultak nemet mondani? Akik nem megúszni akarnak, hanem felvállalni, megindokolni a miérteket. Akik tudják, mit akarnak, így azzal is pontosan tisztában vannak, hogy mit nem. Elfogadjuk a tényt, vagy sem, az embert ma a nem-jei minősítik.
olvass tovább
Király Eszter
Sérült, és ezerszer csalódott lelkek próbálnak újra hinni az emberi kapcsolatok tisztaságában. Titokban arra vágynak, hogy valaki egészen rájuk adja, amije van. És ők elfogadhassák azt, bizalommal magukra öltsék, nem puszta számításból, hanem tiszta szerelemből.
olvass továbbVolt egy olyan pillanat. Amikor odalépett hozzám és kivett a kezemből minden önvédelmi fegyvert. Az önvédelmi fegyvereim jól működtek az elmúlt években, kiválóan forgattam a bizalmatlanság, a félelem, a gyanakvás és a zárkózottság kardját. Szemlesütve, görbült gerinccel álltam ott, és önszántamból adtam oda, beszélnie sem kellett hozzám, sem suttogva, sem meggyőzően, nem kellett kicsavarnia a kezemből, nem kellett, hogy ledobjam a lábai elé.
olvass tovább
Király Eszter
Korán keltem, te még alszol. Meztelen hátad ütemesen, nyugalomban emelkedik-süllyed, ahogyan lélegzel. A teraszról érzem a loncvirág párolgó, nehéz illatát, hajamat, vállamat simítja a reggeli napfény. Ma nem sietek sehová, oda akarok érni. Veled akarok odaérni.
olvass tovább
Király Eszter
Kapcsolatunk négy lábon álló asztala egyszer csak elkezd billegni, és egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat ebben a lanyhuló melegségű kötelékben, ebben a lazuló szerelemketrecben, ahol egyébként elvagyunk és remekül működünk együtt, de fájón hiányzik a meghittség és a szenvedély.
olvass tovább
Király Eszter
Elfáradt a kapcsolat. Valójában, mi fáradtunk el, akik eddig érzéssel, minőségi idővel, energiával, figyelemmel, szerelemmel töltötték fel. Mutatnánk, hogy időt kérünk, de már egyre kevésbé viseljük el a másik jelenlétét, napjainkba bekúszott a gyötrő, betokosodott unalom.
olvass továbbA szerelem. Egy érzés, amelyet mindenki keres, de csak kevesen mernek igazán megélni. Az a fajta érzés, amely képes megrengetni az egész világot körülöttünk, elnémítja a zajt, és a lelkünk legmélyére tekint. De miért van az, hogy ebben az örvényben mégis annyian eltévednek? Miért félünk annyira átadni magunkat annak, ami igazán fontos?
olvass tovább
Király Eszter
A kapcsolatunk azt gondoljuk vegytiszta, és lelki értelemben nem is vágyunk másra. Miért is tennénk, mégis az évek, a rutin, a ritkuló minőségi idő, a beszürkült hétköznapok kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük. Valójában nem a helyzetet, vagy a társunkat unjuk ilyenkor halálosan, hanem önmagunkat, és nem is az a másik fél vonz, hanem az izgalmas, bizsergető érzés, hogy vele mások lehetünk, másnak, újnak élhetjük meg önmagunkat.
olvass tovább
Király Eszter
Milyen a jókislány? Unalmas. Kiszámítható, folyton készenlétben álló, kalaptartón bólogató cicamica, aki ritkán rendelkezik saját véleménnyel, és elvrendszerrel. Hagyja, hogy a társadalmi elvárások, és a külvilág véleménye határozza meg mindennapjait. A jókislányról lerí a bizonytalanság, és alacsony polcra helyezi magát, ezért kiszemelt lovagjának nem kell sokáig kaparnia érte.
olvass tovább
Király Eszter
Aki irányításmániában szenved, az leginkább az élettől fél. Attól, hogy megszeretik, és hogy ő majd viszontszeret. Attól a pillanattól elveszíti a kontrollt, a valódi, egymásban feloldódó szeretetben ugyanis nem létezik kontroll. Az irányításmániás jól tudja ezt, mert ha végre megadja magát, akkor függeni fog, a másik szeretetétől, figyelmétől, elfogadásától.
olvass tovább
Király Eszter
Az elhallgatások, kételyek, ki nem mondott vágyak alattomosan hálózzák be kapcsolatainkat. Az elégedetlenség ott lappang közöttünk, de képtelenek vagyunk megosztani egymással. Egyszer csak elveszítjük a hangot, minduntalan eltévedünk az egymáshoz vezető visszaúton, elbeszélünk egymás mellett, a szavak félúton megbotlanak, el sem jutnak a másikhoz.
olvass tovább
Király Eszter
Ha a kapcsolat elején nem vagyunk tisztában érzéseinkkel, nem feltétlenül jelent rosszat. Az első hetekben senki nem töpreng prózai dolgokon, egyszerűen csak kirobbanóan boldog, élvezi a pillanatok szépségeit, úszik a boldogság mámorában. Aztán halványul az idealizált kép, majd lehull az álarc, láthatóvá válik az esendő ember.
olvass tovább
Király Eszter
A majdnem kapcsolatokban soha nem tudjuk hányadán állunk a másikkal, és nem mondjuk ki a játék nevét. A majdnem szerelmeket legalizálnánk, felvállalnánk, és kézen fogva hajolnánk meg a világ előtt, tessék, itt vagyunk, ezek vagyunk, de tudjuk, nem siettethetünk semmit, mert olyan régen várunk a nagybetűs Kapcsolatra, megérdemeljük a jót.
olvass tovább
Király Eszter
A férfiak egy része azt gondolja, hogy nincs már szükség lovagias gesztusokra, hiszen a nők minden szempontból egyenjogúságot akarnak, tehát kapják meg, amire vágynak, ne járjon nekik a megkülönböztetett bánásmód.
olvass tovább
Király Eszter
Félelmek, komplexusok, feldolgozatlan múlt, lelki sebek, ezek tarkítják, csúfítják lelkünket, lényünket átjárja a félelem. Félünk megnyílni, őszintének lenni, félünk feladni a szabadságunkat, a jól bejáratott, önállóan működtetett, egyszemélyes életünket. Az érzelmeket kimutatni veszélyes hazárdjáték manapság.
olvass tovább
Király Eszter
A boldogság az arcunkra simított álarcok elhagyásában rejlik, és abban a pillanatban talál ránk, ha az értékeink és a vágyaink tudatában merünk önmagunk lenni. Melyik az a pillanat, amikor valakiben bízni, hinni kezdünk? Az a pillanat, amikor szavaival nem csak meggyőz, de meg is szelídít. Amikor valaki személyiségén átragyog az erényes magatartás, a tiszta, következetes értékrend, és ennek megfelelően is cselekszik.
olvass tovább
