Kövess minket Facebookon.
Bózsó Lilla
Számtalan érzés eltűnik, feltűnik, elfolyik és szétesik. Egyesek maradnak, mások eltűnnek az életünkből. Hova vész mindez? A mélybe le, fák közé, felhők fölé vagy egyszerűen elsuhannak szemünk előtt?
olvass tovább
Bózsó Lilla
Ismét ez a téma, igen. Az elváráslistánk (legyen az női vagy férfi), amely végeláthatatlan, teljesíthetetlen, irreális, alaptalan...stb. Pozitív jelzővel ritkán van illetve, sőt mi több néha úgy érezzük felesleges ezzel a témával foglalkozni, ugyanis tisztában vagyunk vele, hogy a léc túl magas. Valóban magas? Olvasott valaki egy nő kezéből megírt listát? És egy férfitől? Határozunk mi nők egyáltalán meg az igazi belsőnkből fakadó elvárásokat? Elváráslista lenne ez egyáltalán?
olvass tovább
Bózsó Lilla
Ki ne érezte volna valaha azt, hogy túl messzire ment az élet habzsolásában, az élvezetek hajszolásában, a rejtett titkok keresésében? Aztán hirtelen jött a felismerés, hogy elég volt, szünet kell. Mégis, mi a fenét csinálok? Ennek semmi értelme. Álljunk meg egy szóra, kérem! Igen álljunk meg! Ismerjük be, hogy túl sok hibát követtünk el, mégis tovább őrlődünk belül, és végül mégsem állunk meg!
olvass tovább
Bózsó Lilla
Listák százai lepik el a világhálót, nyomtatott és elektronikus sajtót, melyek tippeket adnak a „jó”, „megfelelő” vagy „tökéletes” pasi megtaláláshoz. Vajon érdemes nőként ezeknek hinni, ötletet meríteni belőlük? Nincs tökéletes ember, így tökéletes pasi sincsen. Jó és rossz tulajdonságok, szokások vannak, azonban ezeket mindenki maga ítéli meg. Mi van azonban akkor, ha fordul a kocka és a pasik nem tekintik magukat elég jónak?
olvass tovább
Bózsó Lilla
Képzeljük el, hogy nyolcvanéves nagyszüleinknek azt mondjuk, van egy barátunk extrákkal. Az idősebb korosztály számára ez egy semmitmondó, ugyanakkor meghökkentő kifejezés. Nem értik hogyan alakulhat ki két ember között egy ilyen viszony, sőt, talán nem is hallottak erről korábban. Kapcsolat vagy sem? Más opció nincs, vagy mégis? A régi "szerető" kifejezés új változata lenne ez?
olvass tovább
Bózsó Lilla
Mindenkiben lakozik gyerekkori trauma. Mindannyiunknak vannak fel nem dolgozott, kellemetlen élményei, melyekre nem szívesen gondolunk vissza és inkább úgy teszünk, mintha meg sem történtek volna. Hol volt, hol nem volt, régen volt, nem is volt. Lassan de biztosan elhitetjük magunkkal, hogy ennek nincs jelentősége a jelenlegi életünk megélésében. Lehetséges ez vagy csak ámítás, amellyel magunkat verjük át?
olvass tovább
