Dolgok, amikért továbbléptem
Egy. Mert végre szeretem és tisztelem magam. Mert tisztában vagyok azzal, hogyha nem tetszik a sztori, amiben fél lábbal benne ragadtam, akkor képes vagyok kilépni belőle. És nézd csak, meg is teszem!
olvass továbbEgy. Mert végre szeretem és tisztelem magam. Mert tisztában vagyok azzal, hogyha nem tetszik a sztori, amiben fél lábbal benne ragadtam, akkor képes vagyok kilépni belőle. És nézd csak, meg is teszem!
olvass továbbA külsőségek világában nehéz lenne azt mondanom, hogy nem a külső alapján ítéljük meg az embert. Azonban mégis csak a belső lenne az, ami megtart.
olvass továbbHa probléma merül fel egy emberi kapcsolatban, legyen az párkapcsolat, vagy barátság mindig szóba kerül, hogy mikor érdemes megjavítani azt, ami két ember között van.
olvass továbbAzt mondják az igazság fáj. Ugyanakkor a hazugság mégis kegyetlenebb. Talán, ha különbséget tudnánk tenni e két fajta fájdalom között, akkor megkönnyítenénk a saját helyzetünket.
olvass továbbNem felejtem soha, úgy a 8. életévemet taposhattam, és mint gyerekkorom szinte minden nyarán, így azon a bizonyos nyáron is ellátogattunk Szüleimmel és Kisöcsémmel 1-2 hétre Egerbe, a Nagynénémékhez.
olvass továbbVannak emberek, akiket úgy kell hátrahagynunk, hogy vissza sem nézünk a vállunk fölött. Nem akarjuk látni a pillantásukat, egyetlen képet sem akarunk őrizni róluk. A közösen megélt pillanatokat szemétlapátra söpörnénk, alakja a közös fotókon elhalványul, üres, fehér folt marad a helyén.
olvass továbbAzt mindannyian tudjuk, hogy a valódi kapcsolódás az emberek között a kommunikációval jön létre. Hiszünk is abban, hogy ez tud kialakítani kötődéseket, mélységeket. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi az oka annak, hogy bizonyos helyzetekben még mindig nem azt mondjuk ki, amit érzünk vagy gondolunk. Feltéve, hogy egyáltalán kimondunk bármit is, mert sok esetben csak hallgatunk.
olvass továbbKészen állsz egy új kapcsolatra? Onnan tudod, hogy már nem olyan kínzó az egyedüllét. Lényed már nem vágyik olyan fájón-sajgón egy társra, teljes egésszé váltál, nem kiabálsz, sírsz a másik feledért, egésszé váltál. Már nem figyeled sóváran az összekapaszkodó párokat, már nem a szerelemtől akarsz boldog lenni.
olvass tovább2021 márciusában kezdődött minden. Már több mint két éve szingli voltam. Akkor jött ő mikor nem is számítottam rá, csak meglepett és belépett az életembe. Megláttam, megismertem és beleszerettem.
olvass továbbSajnos az a baj, hogy a világ általában csak egy torz tükör. Hogy nem mindig kapjuk vissza azt, amit adunk, hogy nem mindenki értékeli a befektetett energiánk, nem mindenki tudja kezelni azt, ha a változatosság kedvéért mi normálisak vagyunk vele és nem verjük át. Hogy mi nem hazudunk szemrebbenés nélkül, már akkor is, ha kérdezünk. Hogy nem használunk nagy szavakat, amikor egyáltalán nem gondoljuk komolyan őket és nem remegünk, ha cselekedni kell.
olvass továbbVan a lelkünk meg a sok érzésünk és egyszer csak ezek a dolgok is változni kezdenek. Legyen szó fejlődésről ami pozitív vagy falak építéséről egy negatív érzelmi hullám hatására. Ezek a falak épülnek a veszekedésekből, a bántó szavakból és a sok tiszteletlen viselkedésből. Ezek a falak olyanok, amiket egyszer húznak fel két ember között, mert törékeny anyagból van csak úgy mint mi magunk.
olvass továbbPedig ez is szépnek indult, sajnos senki nem szólt az elején, hogy már a csomagolás sem stimmel, így nem érdemes bontogatni tovább. Csodaszép tavasz, a világ újjáéled a szívvel együtt, mely újra hevesen ver.
olvass továbbEgész életedben a kedvesség, és az együttérzés védőszentje voltál. Igazi harcosként soha nem féltél megvédeni azt, akit szerettél. Ez pedig a mai napig megmaradt. Ez a csodálatos jóság azt érzékelteti számodra, hogy az életed során minden emberért érdemes harcolnod. De sajnos a valóságban nem így van. Vannak néhányan, akik nem igazán érdemlik meg az odaadásodat.
olvass továbbVajon mennyi mindent érezhetünk, amit még elbír a szívünk és lelkünk? Érezhetjük, azt amit nem is lehet? És miért érezzük azt, amit k****ra nem lehet?
olvass továbbNéha rájössz. Általában vasárnap este, amikor már második napja vagy otthon, egyedül. Rájössz, hogy jobb ez így. Velem is ez van, sóhajtok, de te már nem vagy az a rezdülés, ami a tüdőmben játszik, mert ki akar törni. Már annyiszor sóhajtottalak ki, hogy köhögnöm kell, mert tüdőm pora lettél csak a megkopott emlékeinken. Már nem akarsz kitörni belőlem, már megnyugodtál. Nem tudom mikor történt ez, talán, amikor legutóbb vért adtam, kikavarogtál a véráramomból, csak hogy kevésbé fájjon. De a nyomod itt maradt.
olvass továbbAzt sulykolják belénk, hogy legyünk különlegesek bármit is csinálunk, legyünk a legjobbak és mindig adjuk meg azt az embereknek amire vágynak. Mindig azt mutassuk, amit látni akarnak belőlünk, és mindig hagyni, hogy „kicsavarjanak”. Utána már senki se leszel a szemükbe. Mert elfáradtál, és már megváltoztál. Én csak kérdezem, megéri ez? Megéri mindenkit szolgálni? Mi annyira fontos, hogy ezt eltűrjük? A pénz? A hatalom? A dicséretek? Az, ha tudják kik vagyunk? Ha uralkodhatunk? Miért ez tesz boldoggá sokunkat? Akkor beszéljünk most erről.
olvass továbbA minap egy baráti társaságomban feljött a téma, hogy vajon létezik-e egészséges féltékenység… Szerinted létezik?
olvass továbbA mentális fájdalmak közül kevés lehet rosszabb annál, mint amikor valaki a saját elméjének rabja. Értem ezalatt akár a skizofréniát, a bipolaritást, a depressziót vagy csak szimplán a fényes tudatát annak, hogy a külvilág reggel felvértezi magát a verbális és non-verbális fegyverek tárházával, majd egy erőteljes tűzharchoz hasonlóan, egész nap üríti ránk a töltényeit.
olvass továbbLehet, hogy maradi vagyok, de szeretnék randevúkat, olyan filmeseket. A legelején azért még adjuk meg a módját. Kérlek, írj vagy cetliket vagy sms-t, annak megvan a maga hangulata. Nincs szükségem drága ajándékokra, sem luxusautóra, helyette őszinteségre és megbízhatóságra annál inkább.
olvass továbbFalakba ütközöm és meghátrálok, vagy legalább is visszavonulót fújok. Két lépés távolságból nézem tovább a történéseket. –’Máshogy is csinálhattam volna! Megmondhattam volna!” – duruzsolom magamnak. Aztán jött egy pont, -Elég! Nem tehetek mindenkit boldoggá, nem akarom azt lesni, kinek mi a jó, megfelelni, igyekezni, kedvére tenni mindenkinek magam körül, miközben szép lassan elfelejtem a legfontosabbat, hogy engem mi tesz igazán boldoggá.
olvass tovább