Kövess minket Facebookon.
Mertain Lilla
Sajnos van, hogy említésre sem méltatnak téged. Pedig nem kell félni tőled. Én is sokszor elgondolkodtam már, hogy mit is mondhatnék neked. Most is rengeteg minden kavarog a fejemben.
olvass tovább
Szekeres Fanni
A nők nagy része már kiskorában elképzelte a nagy napot, ahogyan majd hófehér ruhában bevonul a padsorok közé és a sminkjének tönkretételének elkerülése érdekében próbálja visszatartani a sírást miközben elrebegi az igen szócskát. Persze az alapkoncepció annyiféleképpen változhat, ahány nő él a földön, de a többségünk tényleg elábrándozik a nagy napról már kamasz kora óta.
olvass tovább
Barna Berni
Sokat eszembe jut nagyszüleim két örökérvényű mondata mostanában. "Királynőnek, Király a párja." "Egy cselédlány akkor sem lesz úrinő, ha kalapot vesz."
olvass tovább
Krausz Dominika
Fel volt készülve a világ. 2012. december 21-én történt volna… amikor a nagy tudósok a világvégét jósoltak. Én tisztán emlékszem, anyukám azt mondta aznap ne menjek iskolába. Jól kinevettem, mert én nem hittem benne. Mert féltett engem, aztán egy jót kacagtunk az egészen, persze csak utólag. Anya mindig azt mondta csak akkor fogom megérteni, hogy ő mit érez, ha majd lesz nekem is gyerekem. Én most őt féltem, meg a családomat. Talán hasonló ez az érzés. Nos, most ugyanez történik,mint 2012-ben. Csak az emberek tényleg meghalnak és mi ezen nem nevetünk. Nincs világvége, de könnyen lehet.
olvass tovább
Vörös Eszter
Sokan bántanak, nem értenek; a szüleim képtelen elfogadni a döntésemet. Mások úgy gondolják, hogy csak arról van szó, hogy nem jött még el az ideje, de a hátralévő pár évben még nagy valószínűséggel megváltoztatom a véleményem. Ki kell, ábrándítsak mindenkit: az én testem, az én döntésem. Arról nem is beszélve, hogy ez a világ már nem alkalmas a gyermeknevelésre. Nevezhetsz önzőnek, felületesnek és meggondolatlannak, de én boldog vagyok így nőként, nem pedig anyaként.
olvass tovább
Vitéz Krisztina
Nagyon érdekes, mert több ember által is hallottam, hogy "én nem vállalok felelősséget azért, hogy Te mit értesz meg abból amit én mondok"...Ez egy bizonyos fokig rendjén is van, mert mindenki más tudati szinten létezik.
olvass tovább
Tóth Adél
Az eltelt idő ellenére úgy érzem valami nem teljes, valami mintha hiányozna. Persze, senkinek se tökéletes az élete, legyintek és folytatom a napom. Majd este az érzés újra belém hasít, és rájövök, hogy nem valami, hanem valaki hiányzik. De nem az egyedüllét ellen makacsul küzdve, hogy csupán valaki legyen mellettem, legbelül már érzem egy ideje, hát kimondom, Te hiányzol.
olvass tovább
Király Eszter
Egyszer csak vége lesz, mintha valaki leadná nekik a távolban a jelzőfényt. Mintha riasztópisztoly dörrenne, elég mókából, vége a bulinak, ideje visszatérni a tisztes családi élethez. Ideje újra belebújni a férj és a családapa szerepébe, ideje meccset nézni hétvégén, ideje lenne újra négyre odaérni a suliba, szülői értekezletre kell járni, szét kell hagyni a zoknikat, tolni kell a bevásárlókocsit és szélvédőmosót kell tölteni a feleség autójába. Így megy ez.
olvass tovább
Róka Fanni
Túl szeretek, túl sokat adok és keveset kapok. Sokszor előfordul mostanában, hogy úgy érzem, nem azt kapom vissza, amit valakinek nyújtok. Vajon, miért van az, hogy az emberek hajlamosak túl sokat adni, még akkor is, ha lelkesedésük, támogatásuk viszonzatlan? Miért ragaszkodunk túlságoson is, ismerősökhöz, barátokhoz?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Magam sem értem teljes mértékben, hogy hogyan, de végül én is eljutottam arra az igen zaklatott állapotot előidéző szintre, amikor azt tudom csak mondani: „Csessze meg, ennél többre már nem vagyok képes, lesz, ami lesz!”
olvass tovább
Hári Katalin
Csak ülni mellette és nem félni. Nyugodtnak lenni. Nincs bennem semmi kétkedés. Nincsenek már titkaim. Csak nézni őt. Üres lettem, de mégis annyira csordultig. Valóban szerelmes vagyok, úgy egyetlenül.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Csak ismerkedünk, csak barátok vagyunk, akik néha lefekszenek, meg a semmi komoly viszonyok. Mindenki egyre kreatívabb fogalmakba bújtatja be a csúf igazságot: nem vállalunk felelősséget, nem merünk egyértelmű döntést hozni.
olvass tovább
Sápi Nikoletta
Soha nem értettem mi a probléma, mert voltak tökéletes pillanataink. Azóta sok idő eltelt, sok mindenen túl vagyunk, és rájöttem, hogy nem momentumok kellenek, hanem egy állandó stabilitás, az intim közelség biztonsága, amiből egyikünk sem akar menekülni.
olvass tovább
Hári Katalin
Egy, de igen kényes kérdésem lenne! Mitől nő a nő? Örök téma, mint a létünk s az összes más téma is, mert az igazság az úgy is tőlünk független. Most úgy tűnik, hogy akkor nő a nő, ha:
olvass tovább
Szekeres Fanni
Egyszer régen az enyém voltál én pedig a tiéd, nekünk szóltak a dalok és miénk volt az összes szerelmes film. Így éltük idilli életünket kettecskén, mígnem az a döntés született, hogy az út elágazik, csak én tudtam meg későn.
olvass továbbBár a lélek egészsége egyre nagyobb szerepet kap napjainkban, még mindig hajlamosak vagyunk szemet hunyni, hogy ha magunkon, vagy egy hozzánk közel álló emberen véljük felfedezni a depresszió jeleit, és megmagyarázni különböző indokokkal, tagadva egy valós, létező, és rendkívül veszélyes betegséget. Íme, a depresszió legjellemzőbb tünetei. Fontos, hogy az alábbi tünet együtteseket ismerjük fel, és ha felfedezzük őket, ne legyintsünk vállvonogatva, hogy ugyan, ez csak átmeneti rossz periódus.
olvass tovább
Hári Katalin
Igen, de nem azért, hogy megoldják a problémáinkat és nem azért, hogy hozzájuk kössük a boldogságunk összes forrását. Mások által akarhatunk jobbak lenni, közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és céljainkhoz. Van ez a mondás is, hogy minden ember okkal lép az életünkbe, ugyanis erről mi nem dönthetünk, és a véletlenekben sem hiszek.
olvass tovább
Vörös Eszter
Vajon mennyivel lennék több nagyobb keblekkel? Mert igaz, hogy az Insta celebeket mind bőségesen megáldotta a természet, vagy a sebész kése; de azzal, hogy ráadásul még ki is teszik naponta közszemlére, hány nőt aláznak porrá az ártatlannak tűnő lájkvadászat közben? Mióta dominálnak ennyire a már-már irreális külsőségek?
olvass tovább
Virág Klaudia
Szenvedély, szerelem, dráma. De kiért és miért? Vajon tényleg igaz? Azt hiszem, a vágyainkat ma már hajlamosak vagyunk szentimentálisan kezelni. És kezdem megérteni, hogy a vágyakozás nem biztos, hogy egyenlő az igazi szeretettel. Ebből még bármi lehet, ez csak a kezdő löket, ami elindíthat két embert egymás felé. A vágy lehet igazi, de még távol áll a szerelemtől.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Már gyerekkorunktól kezdve látunk mintákat arra, hogyan élnek a szüleink, nagyszüleink. Ezekből a mintákból felnőttkorunkra igyekszünk kiválogatni, mi az, amit mi szeretnénk alkalmazni a párkapcsolatunkban, és persze fogadalmakat teszünk, mi az amit „tuti biztos „sosem fogunk úgy csinálni, ahogy a felmenőink.
olvass tovább
