Kövess minket Facebookon.
Dobos Amira
Sokáig vártam, hogy eljöjjön az idő arra, hogy igazán megérjek ahhoz, hogy valaki olyan érkezzen az életembe, aki nem csupán átutazója lesz.
olvass továbbVannak mondatok, amelyeket újra és újra elmondunk magunknak, hátha egyszer igazak lesznek. „Majd megváltozik.” Majd belátja, majd jobban fog szeretni, majd észreveszi, hogy mit veszít el, ha így folytatja. Majd… majd… majd. De nem fog.
olvass tovább
Szekeres Fanni
Egyszer régen az enyém voltál én pedig a tiéd, nekünk szóltak a dalok és miénk volt az összes szerelmes film. Így éltük idilli életünket kettecskén, mígnem az a döntés született, hogy az út elágazik, csak én tudtam meg későn.
olvass tovább
Sápi Nikoletta
Soha nem értettem mi a probléma, mert voltak tökéletes pillanataink. Azóta sok idő eltelt, sok mindenen túl vagyunk, és rájöttem, hogy nem momentumok kellenek, hanem egy állandó stabilitás, az intim közelség biztonsága, amiből egyikünk sem akar menekülni.
olvass tovább
Mertain Lilla
Sajnos van, hogy említésre sem méltatnak téged. Pedig nem kell félni tőled. Én is sokszor elgondolkodtam már, hogy mit is mondhatnék neked. Most is rengeteg minden kavarog a fejemben.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Nem leredukált, halvány gőz van a bensőmben. Az én lángom csak lobog, kiolthatatlan, de nem perzsel szándékosan, nem okoz pusztán kedvtelésből égési sérüléseket.
olvass tovább
Király Eszter
Egyszer csak vége lesz, mintha valaki leadná nekik a távolban a jelzőfényt. Mintha riasztópisztoly dörrenne, elég mókából, vége a bulinak, ideje visszatérni a tisztes családi élethez. Ideje újra belebújni a férj és a családapa szerepébe, ideje meccset nézni hétvégén, ideje lenne újra négyre odaérni a suliba, szülői értekezletre kell járni, szét kell hagyni a zoknikat, tolni kell a bevásárlókocsit és szélvédőmosót kell tölteni a feleség autójába. Így megy ez.
olvass tovább
Várszegi Réka
„Ha pozitívan gondolkodsz bármit megteremthetsz és mindent rendbe hozhatsz?” Hallottad már ezt? Neked működött? Csak őszintén….
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Minden, ami velünk történik, okkal történik, korántsem a véletlen műve. Értünk történik és nem ellenünk. Hiába hibáztatunk másokat, hivatkozunk a rossz körülményekre, családi háttérre és végtelenségig soroljuk a valósnak vélt okokat. Mintha attól könnyebb lenne.
olvass tovább
Róka Fanni
Túl szeretek, túl sokat adok és keveset kapok. Sokszor előfordul mostanában, hogy úgy érzem, nem azt kapom vissza, amit valakinek nyújtok. Vajon, miért van az, hogy az emberek hajlamosak túl sokat adni, még akkor is, ha lelkesedésük, támogatásuk viszonzatlan? Miért ragaszkodunk túlságoson is, ismerősökhöz, barátokhoz?
olvass tovább
Szabó Alexandra
Csak ismerkedünk, csak barátok vagyunk, akik néha lefekszenek, meg a semmi komoly viszonyok. Mindenki egyre kreatívabb fogalmakba bújtatja be a csúf igazságot: nem vállalunk felelősséget, nem merünk egyértelmű döntést hozni.
olvass tovább
Barna Berni
Sokat eszembe jut nagyszüleim két örökérvényű mondata mostanában. "Királynőnek, Király a párja." "Egy cselédlány akkor sem lesz úrinő, ha kalapot vesz."
olvass tovább
Virág Klaudia
Rózsaszín köd, és mámoros érzések. Új izgalom, kihívás, egymás megismerése, és a beteljesedés. Két ember egymásra talál, és úgy érzik, együtt, a világot is képesek megváltani. Szerelmük örökké tartó boldogság forrása lesz.
olvass tovább
Tóth Éva
Szeretjük szorítani egymás kezét. Nemcsak addig, amíg kifehérednek az ujjaink, hanem addig, amíg el nem törjük a másik kézcsontjait. Nem azért tesszük ezt, mert fájdalmat akarunk okozni, hanem inkább azért, mert így próbálunk meg szeretni.
olvass tovább
Király Eszter
Magadhoz ölelsz, mintha egy boxzsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.
olvass tovább
Mertain Lilla
Hidd el, én is vártam. Nagyon sokáig vártam. Egy idő után azonban már éreztem, hogy kimerülök. Láttam a saját szememben. Éreztem a szívem mélyén. Próbáltam megőrizni ezeket a titkokat, de egy idő után elengedtem. Elengedtem, amikor már a saját hangomban is hallottam a fájdalmamat.
olvass tovább
Hári Katalin
Vajon mennyi mindent érezhetünk, amit még elbír a szívünk és lelkünk? Érezhetjük, azt amit nem is lehet? És miért érezzük azt, amit k****ra nem lehet?
olvass tovább
Tóth Adél
Az elengedés sokszor nagyon nehéz folyamat, főleg ha olyan személyt kell elengedned, aki igazán közel állt hozzád. Egy-egy mérgező viszony az egész életedre, a mindennapok aprócseprő ügyeire is rendkívül negatív hatással lehet.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Az ember olyan alapvetőnek gondolja, hogy mindig ott van a szerelme, barátja, vagy a családja számára, és rögvest helytálló segítséget nyújt, ha arra éppen rászorul a másik fél. De biztosan olyan magától értetődő ez?
olvass tovább
Lacsny Éva
Előre szólok, kemény sorok következnek, különösen, ha te is érintett vagy. A kemény sorok mögött saját és kedves ügyfeleim által megosztott tapasztalat és tudás húzódik. Nem tudok beállni abba a sorba, ahol túlkedveskedéssel, túlzó megértéssel, támogatják az állapotban maradást. Helyette szeretnék mutatni mást. Ami működik. Ami gyorsan működik. Ha nem hiszed, próbáld ki.
olvass tovább
