Kövess minket Facebookon.
Varga Emese
Utólag mindig okosabbak vagyunk. Főleg, akkor, ha nem csak egy csalódáson esünk át életünk során, hanem több akadályt is az utunkba gördített az élet. De vajon ki, mivel vigasztalná fiatalabb énjét így évekkel később?
olvass tovább
Soós Alíz
Ha valaki gyerekként azt élte meg, hogy egyedül van a bánatával, nincs aki segítsen neki és megvigasztalja, és mindent egyedül kell megoldania, az jó eséllyel felnőttként is arra rendezkedik be, hogy egyedül cipelje a hátán az élet terheit – esetleg nemcsak a sajátját, hanem még másokét is átveszi.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vannak olyan napok, amikor semmi másra nincs szüksége az embernek, csak pár épkézláb mondatra, melyek leveszik válláról a terhet, tartalmazzák az éppen neki szükségeset, és egy kicsit vigasztalják a lelket. Nehéz eltalálni kinek mi az aktuális, de talán sikerült felsorolni pár olyan gondolatfoszlányt, mozzanatot, melyekből szemezgethet az ember, és könnyen válogathat – talál olyat, amely a hasznára válhat:
olvass tovább
Soós Alíz
Ha valaki gyerekként azt élte meg, hogy egyedül van a bánatával, nincs aki segítsen neki és megvigasztalja, és mindent egyedül kell megoldania, az jó eséllyel felnőttként is arra rendezkedik be, hogy egyedül cipelje a hátán az élet terheit – esetleg nemcsak a sajátját, hanem még másokét is átveszi.
olvass tovább
Király Eszter
Nem tudok vigasztalhatatlan ragaszkodó lenni. Nem válok olyanná, mint aki nem veszi észre, nem érzékeli, ideje szedelőzködni, örökre hátrahagyni a nem megfelelő embert.
olvass tovább
Czene Alexandra
A mondás úgy tartja, hogy a kutya az ember legjobb barátja, és ez tényleg így is van. Nagyon hűséges, és szófogadó társ, aki minden bajban melletted van. Ha szomorú vagy, vigasztal, ha boldog vagy, veled együtt örül. Cserébe csak annyit kér, hogy szeresd őt, és játsszál vele. Neki te vagy a mindene, a világ közepe.
olvass tovább
Vörös Eszter
A szakításom után a vigasztaló szavak tengerében fel-fel bukkant egy bűvös szó, ami úgy hangzik Tinder. Kétkedve szemléltem a rám szegezett baráti tekinteteket; ők engem, én őket nem értettem. Annyira nagy a baj velem, hogy online kellene új párkapcsolatot keresnem? Vagy a mai világban az instant kávét szürcsölve már az ismerkedésre is mindenki instant megoldást keres?
olvass tovább
Szentesi Éva
Nehéz megfelelő szavakat találni a vasárnap hajnalban történt mészárlásra Orlandoban. A kegyetlenséget egy iszlám radikális férfi követte el, aki ötven ártatlan ember életét oltotta ki egy gépkarabéllyal, ötvenhármat pedig megsebesített a floridai, Pulse nevű meleg bárban. Ez a szörnyűség nem egyszerűen súlyosan homofób, vagy szélsőséges radikális terrorista bűncselekmény, hanem az emberiség és az emberség ellen elkövetett, mérhetetlenül aljas, felfoghatatlan tett. Az elkövetőt agyonlőtték a helyszínen, ez azonban nem hoz semmilyen vigasztalást. A következő képsorozaton azt láthatjátok, hogyan emlékezik meg a fél világ - köztük Budapest is - azokról a lelkekről, akik reményeink szerint már egy békésebb és sokkal jobb világban vannak.
olvass továbbAmikor még elfértél a karomban, akkor én anya is voltam, és szülő is. Szülő voltam, mert megvettem a digitális csecsemőmérleget, hogy pontosan nyomon követhessem, mennyit gyarapodik a súlyod. De nem raktalak rá soha, talán egyetlen egyszer csak, mert ruháidból kibontva, mindig keservesen, vigasztalanul sírtál. Akkor anya voltam, mert nem akartam a könnyeidet, és fájdalomtól torz, sírástól vörös arcocskádat látni. A szülő, tudod, pontosan feljegyzi egy füzetbe a súlygyarapodást, és a babáját a három óránkénti szoptatásra kondicionálja, mint a kutyákat, akik pavlovi reflexszel topognak az etetőtál előtt, ha a csengőt hallják. Ó, én nem kondicionáltalak semmilyen reflexre, hanem inkább félálomban végtelenszer megetettelek, fityiszt mutatva az összes gyermekgondozás-gurunak, hahó, doktor Spock és Suttogó, a mi tüdőnk úgy erősödik, hogy nem sírunk feleslegesen, kár a rengeteg felesleges feszültségért, Önök nem tudták?
olvass továbbHaragudtam rá. De igazából csak arra voltam mérges, hogy milyen rettenetesen elhibáztuk ezt az egészet. Abban az időben, amikor ez történt, nagyon fájt a hiánya. Nehezen szoktam meg, hogy nincs velem. Az első hónap az borzalom volt, olyannyira, hogy ki se keltem az ágyból. Persze az idő telik, és a kezdetben fájdalmasan vánszorgó percek után gyógyírt kapunk minden bajunkra. Még a vigasztalhatatlanokra is.
olvass továbbElőfordult veled, hogy valami nagy bajod volt, elpanaszoltad a barátodnak, kollégádnak, szomszédasszonyodnak, ám az illető válaszától még jobban kiakadtál? Ha így történt, nem csoda. Az empátia hiánya fájni szokott.
olvass tovább
