Azt tapasztaltam, hogy az élet kötelező pokoljárása elől senki nem menekülhet. Bármilyen tökéletes helyre születünk, bármennyire óvnak minket az élet nehézségeitől, a “sors” bizony utat tör magának és megmutatja az oroszlánfogát. Szerintem nem is baj, ha az ember találkozik azzal az élménnyel, amikor össze kell szorítania a fogát és szép csendben sírva imádkoznia kell, hogy valahogy élje túl azt, amit a sors rámért. Bár nem szívesen gondolok vissza a saját pokoljárásomra, azt kell mondanom, hogy semmiből nem profitáltam annyit, mint abból a élményből. Hiszem, hogy az életnek mindig igaza van, meg valahogy csak úgy hiteles az a néhány évtized, amit itt töltünk, hogy van benne minden… A magam részéről annyit tennék hozzá a nehéz pillanatokhoz, hogy csak tisztességesen érdemes őket végigcsinálni. Ha az ember ki bírja várni az isteni kegyelmet, még jutalmat is kaphat!
olvass tovább