Lelkünk rajta
Éppen kemoterápián fekszem, egész nap a sorstársaimat hallgatom, talán ez a betegség legnehezebb része. Nem bírok a rákról beszélni. Leírni könnyű, elmesélni újra meg újra a diagnózisokat, a jelenlegi állapotomat, megmondani, mi a következő lépés, amit sok esetben még én sem tudok, lehetetlen. Leírom, ott marad abban a talpalatnyi virtuális térben, és útjára indul, segít másokon, megváltoztat sorsokat, szolgál valamit, és ezáltal hasznára válik az embereknek, köztük nekem is.
olvass tovább
