Kulcsszó keresés /


Hogyan küzdd le a szorongást jógával

Hajtod a mindennapokat, mókuskerékben élsz, soha meg nem állsz. Hogyan is állhatnál meg, mikor vinni kell a gyereket magánórára, a kutyát állatorvoshoz, a bevásárlás nem vár tovább, a munkahelyeden egyre csak nőnek az elvárások, az elvégzett munkáért járó köszönet pedig rendre elmarad.

olvass tovább

Amit tudnod kell, ha valaki szorongással küzd a környezetedben

A szorongás egy nehezen megérthető pszichés betegség. Olykor megesik, hogy sötét, zavaros, és ijesztő. Pedig alapvetően lehet kezelni. Azonban az emberek hozzáállása, a szituációk, élethelyzetek, problémák eljuttathatják arra a pontra, hogy egy idő után kinyitja a pokol kapuját, majd meggyengíti, összezavarja a beteget, és a körülötte lévőket is.

olvass tovább

Hogyan Hat a Táplálkozás a Mentális Egészségünkre?

  • 2024. október 07.

A modern élet rohanó tempója, a stressz és a fokozott szorongás egyre inkább mindennapi társunkká válnak. A mentális egészségünk megőrzése érdekében sokan fordulnak különféle technikákhoz: meditációhoz, mozgáshoz vagy terápiához. Azonban van egy tényező, amelyről kevesebb szó esik, pedig kulcsszerepet játszhat: ez pedig az, amit megeszünk.

olvass tovább

A túlzott aggodalom pszichológiája

  • 2024. szeptember 21.

A túlaggódás sokunkat érint, hiszen manapság annyi dolgot fojtunk el magunkba, melyekről sokkal inkább beszélni kellene, mintsem kattogni rajta. Azt azonban már az elején kijelenthetjük, hogy az aggodalom sok jóra nem vezet. Hiszen egy olyan dolgot próbálunk ilyenkor kontrollálni, amit nem tudunk.

olvass tovább

Nem fogom engedni, hogy rosszul bánj velem!

Amennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.

olvass tovább

Nincs jogod elhasználni az érzéseimet csak azért, mert nem mersz önmagaddal szembenézni

Azt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.

olvass tovább

Férfiszempont: A lélek nem sminkelhető

Nem az a baj, hogy egyre nagyobb a világ elvárása az egyén felé, hanem az, hogy az egyén “jó” diákként, de rossz tanulóként igyekszik megfelelni ezeknek. Ezért a ma emberének elsődleges drogja a szorongás lett. Az összes többi csak ennek az enyhítésére szolgál.

olvass tovább

A bizalom nem jutalom és nem is nyeremény

Nem szabadna általános tényként kezelni, hogyha éppen jól viselkedsz, akkor megkaphatod. Csak manapság tűnik olyannak a bizalom, mintha olcsó játékszer lenne? Mintha ki kéne érdemelni, hogy megkaphasd, hogy bárkinek is odaad, hiszen mint egy aranycikesz, ezt sem lehet csakúgy meglátni, ez sem való mindenkinek: persze, ez a része még normális is lenne, de közben hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha mi irányítanánk, és kényünk kedvére húzhatjuk ki a kalapból vagy épp vonhatjuk el valakitől, hiszen ki más dönthetné el, hogy kiben bízunk meg és kiben nem, ha nem mi magunk, nem igaz?

olvass tovább

Láthatatlan szálak, gubancok, csomók

Azt hiszem, az egyik legnagyobb modern kori károsodásunk, hogy nem akarunk tudomást venni a ránk ható láthatatlan tényezőkről. Ez alapvetően ad egy teljes elszigeteltség érzést és megmagyarázhatatlan magányosságot. Az a hit, hogy vagyunk mi, az-az a testünk, és nem veszünk tudomást a minket ért egyéb hatásokról, az életünk történéseit teljesen megmagyarázhatatlanná teszik - és mivel úgy vagyunk felépítve, hogy ha kapunk választ és megértünk dolgokat, képes feloldani minket- a válaszok nélküliség szorongásban és kilátástalanságban tart.

olvass tovább