Kulcsszó keresés /


Színeink

A nyár végével mindig sajnálni kezdem a semmiben eloszló meleg napok rohanó lustaságát. A barna bőrt, amit bizonyos idő után esetleg szoláriummal lehet elérnie annak, aki nem volt olyan szerencsés, hogy azok közé a "fehérek" által lenézettek közé tartozzon, akiknek genetikai örökségük a kreol, esetleg sötétbarnába, már-már feketébe hajló bőrszín. Minél több időt sikerült egy-egy nyáron a napon töltenem, annál inkább örültem, és boldog voltam miatta, hogy bronzosra, aranybarnára pirultam.

olvass tovább

Ráérünk?

Azon gondolkodtam mi az, ami annyira más lett. Hogy mit hiányolunk a legjobban? Nyilván a legkielégítőbb és evidensebb válasz a: mindent. Mi van akkor, ha igazából az apróságokat nagyítjuk fel? Hogy nem járhatunk most plázákba, hogy nem tudunk elmenni szoláriumba vagy éppen kicserélni amit vettünk és mégsem tetszik.

olvass tovább

Brutális karambol a Szív-pályán

Várom, hogy történjen valami. De azt nekünk kell megcsinálni, nem? Mármint a történéseket. Fekszem az ágyon, alig bírok felkelni, a fejem hasogat, a lábam meg tiszta ólom. A biocsöves szolárium melegére gondolok. Ott, ha lehunyom a szemem, akkor is világos van. Milyen jó lenne, ha átjárna most a fény.

olvass tovább