2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


Lesznek emberek, akik tapsolnak, amikor elbuksz

Sosem voltam tökéletes, nekem is vannak hibám, én is hibázom, nem vagyok tökéletes, amikor felkelek, nem vagyok mindennap a lehető legjobb formámban, sőt ritkán vagyok abban. Olykor van, hogy sírok, ha valami bánt, ,máskor kimondom, hogy hallja meg a világ. Nem mindenki szerethet és nem szerethetek mindenkit, nem felelhetek meg mindenkinek, nem tehetek mindenki kedvére.

olvass tovább

Vajon hol késik a nagy Ő?

Mostanában egyre többet kapom meg ezt a kérdést: Ismerősök, rokonok és családtagok is egyaránt kérdezik: Hol van már a nagy Ő? Mi újság ilyen téren? Persze ők ezt nem rosszindulatból teszik, általában mégis balul sül el a számukra.

olvass tovább

Csak a gyenge ember gyűlölködik

Rengetegszer jött szembe velem mostanában egy örök érvényű igazságnak szánt bölcsesség, mely szerint - és most nem pontosan idézek: aki rendben van önmagával, az másokat sem bánt. Elgondolkodtam kicsit a dolgon (jó szokásomhoz híven), hogy, ha mindez valóban így van, ahogy fentebb írva vagyon, akkor hogyan lehetséges az, hogy kismilliónyian vagyunk, akik napi szinten szorongunk, fájdalmas emlékeket cipelünk, dühösek vagyunk és soha az életben nem voltunk kibékülve önmagukkal, de mindennek ellenére mi mégsem a külvilágon próbáljuk megtorolni a sértettségeinket?

olvass tovább

Az önbíráskodás zsákutcája

”Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz… “ (Edmond J. Lawrence)

olvass tovább

Miért rosszindulatúak a nők?

Nem szeretem a nőtársaságot, mert, a férfiakkal szemben, mi nők lubickolunk a rosszindulatúságban. Ahelyett, hogy nyíltan vállalnánk véleményünket, sunyiban próbáljuk a földbe döngölni a számunkra nem szimpatikus, nálunk valamely szempontból tökéletesebb egyedeket, miközben a szemébe mosolygunk.

olvass tovább

’Bárcsak az enyém lehetne minden, ami a tiéd’ – Az irigység mozgatórugói

  • 2023. december 15.

Az irigységre úgy szoktunk gondolni, mint egy olyan gonosz, mérgező tulajdonságra, amely a másik ellen irányul. Szeretnénk birtokolni azt, ami az övé, vágyunk mindarra, ami megadatott, és nekünk nem. Úgy tűnhet, hogy ilyenkor nem csupán magunknak akarunk jót, hanem a másiknak rosszat. Pedig az irigység nem rosszindulatból táplálkozik, sokkal inkább a belső félelmeinket mutatja meg.

olvass tovább

Mintha azért kéne szorongani, mert rosszindulat és gyűlölet nélkül élünk – mi is lesz normális egy társadalomban?

Feltűnt az, hogy többségében azok szoktak bocsánatot kérni, azok szoktak - képletesen értve - lehajtott fejjel olykor járkálni, akiknek a szíve nincs teljesen tele negatív érzelemmel? Akiknek nem az az első gondolatuk, hogy ki és micsoda a másik, hogy mennyire csúnya, buta, szerencsétlen, egoista, önző, érthetetlen, hanem akik igyekeznek mindenkivel szemben szeretettel fellépni, mert már tisztában vannak azzal, hogy egyetlen egy szó is mennyi bajt tud okozni a másikban.

olvass tovább

Soha ne mutasd ki, mit érzel. Soha!

Nem számít, hogy kirúgtak a munkahelyedről vagy, hogy elveszítetted, akit szeretsz. Ne vedd magadra, ha újabb rosszindulatú támadás ért, ne stresszelj a sárga csekkeken, légy türelmes a gyerekhez, igen, a sokadik hiszti után is. Ne mondd ki, ha valami fáj, eszedbe se jusson felvállalni, ha megtépázott az élet és még csak véletlenül se forduljon meg a fejedben, hogy sírni kezdesz, mert olyat aztán már, pláne csak a kretének, bocs, a gyengék tesznek.

olvass tovább