Kulcsszó keresés /


Gondolatok Agatha Seymour-tól - XIX. / Hétfő

  • 2012. április 23.

Több mint tíz évig voltam pánikbeteg. Mivel akkoriban a betegséget még nem tudták diagnosztizálni, jobb híján felírtak egy nagy adag nyugtatót. Lázadó kamaszlányként úgy gondoltam én nem az az ember vagyok, aki 16 évesen nyugtatót szed, majd valahogy megpróbálom “túlélni az életet” gyógyszerek nélkül. Évekkel később láttam egy dokumentum filmet arról, hogy a pánikbetegség pszichoterápiás kezelése során a páciens megtanul tudatosan bánni a betegséggel, s mintegy “visszafele haladva”, idővel eljut odáig, hogy már a roham első pillanataiban leállítja a folyamatot. Több éves terápiába kezdtem, amit siker koronázott. Már rég nem kell megküzdenem a pánikbetegséggel, de míg élek nem felejtem el, milyen érzés levegő után kapkodni, miközben a szívem majd kiugrik a helyéről, szakad rólam a víz és minden sejtem elönti a rettegés, hogy meghalok. Számomra ennek a betegségnek a leküzdése volt az egyik legmeghatározóbb bizonyíték arra, hogy az ember sokmindent kibír és tovább tud lépni, ha akar…

olvass tovább