Kövess minket Facebookon.
Sokszor nehéz meghatározni azt, hogy valóban szerelemről vagy traumás kötődésről beszélünk egyes párkapcsolatok esetében. Például, ha folyton ugyanazokat az ördögi köröket futjátok, szakítotok, majd újra összejöttök, de a dolgok egy kicsit sem változnak, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban a mély érzelmek tartanak-e titeket össze. Az is intő jel, ha képtelen vagy a másik nélkül normálisan funkcionálni.
olvass tovább
Varga Maja
Azt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.
olvass tovább
Soós Alíz
Maximalizmus, megfelelési kényszer, túlzott önkritika, önostorozás… a krónikus önszeretethiány néhány jellemző tünete. A probléma mélyen, a személyiségünk alapjainál gyökerezik. Ahol normál esetben egy egészséges önszeretet tápláló talaját találjuk, ott krónikus önszeretethiány esetén egy soha-be-nem-tömhető „lyuk” tátong. Az alanyi jogon járó szeretet és elfogadás helyén az a meggyőződés áll, hogy „tennem kell valamit azért, hogy jó legyek”. A rengeteg teperés, munka, energia-befektetés viszont nem tömi be a „lyukat”, nem hozza meg a „jó vagyok úgy, ahogy vagyok” érzését – legfeljebb csak rövid időszakokra. De akkor mi a kiút ebből az állapotból?
olvass tovább
Varga Maja
Nem szabadna általános tényként kezelni, hogyha éppen jól viselkedsz, akkor megkaphatod. Csak manapság tűnik olyannak a bizalom, mintha olcsó játékszer lenne? Mintha ki kéne érdemelni, hogy megkaphasd, hogy bárkinek is odaad, hiszen mint egy aranycikesz, ezt sem lehet csakúgy meglátni, ez sem való mindenkinek: persze, ez a része még normális is lenne, de közben hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha mi irányítanánk, és kényünk kedvére húzhatjuk ki a kalapból vagy épp vonhatjuk el valakitől, hiszen ki más dönthetné el, hogy kiben bízunk meg és kiben nem, ha nem mi magunk, nem igaz?
olvass tovább
Dr, Váradi Éva
Egyszer érkezett hozzám egy ügyfél, aki elmesélte, hogy rossz a kommunikációja. Senkivel nem tud normálisan beszélni. Senkihez nem tud normálisan szólni sem. Sőt, őszintén szólva, nem is akar. Volt már asszertív és egyéb kommunikációs tréningen, de nem segített. Nem tudta beépíteni.
olvass tovább
Varga Maja
Amit más egy látszólag értelmetlen és zavaros és idegörlő hullámvasútnak lát, az annak az embernek, aki éppen átéli, maga a pokol. Mindig a szélsőség fog vezetni téged, a köztes részt csak hírből fogod ismerni, mert neked az a normális, hogy a két véglet között szambázol. Egyszer nagyon magasan repülsz, máskor a legalján ásod a gödröket a lehető legmélyebbre. Vagy feltétel nélkül szeretsz valakit, vagy azt is elfelejtetted, hogy létező személyről beszélünk.
olvass tovább
Várszegi Réka
Most kemény leszek. Gyenge idegzetűek jobb, ha tovább lapoznak. Tessék már végre megérteni, hogy minden belőlünk ered! Egyáltalán nem véletlen, hogy ki az, akibe belebotlunk, és mi történik velünk egy kapcsolatban! Ha nincs kapcsolatunk az is jel! De az is belőlünk fakad! Rólunk szól!
olvass továbbA tökéletes randihelyet nem egyszerű kiválasztani, főleg Valentin-napon, ahol önmagában van egyfajta elvárás, nyomás rajtunk, hogy legyen a közös élményünk még különlegesebb, még élménydúsabb, mint az a normál hétköznapokban.
olvass továbbMindenki ismeri a párkapcsolatok első pár felemelő hetét, vagy jobb esetben hónapját, amikor minden rózsaszín ködbe burkolózik, semmi mást nem látunk, és semmi mást nem akarunk, csak a másik embert, akiben vélhetőleg megtaláltuk életünk szerelmét. Majd a köd szertefoszlik, a tempó lassul, és szembe kell néznünk a szürke hétköznapokkal. Ilyenkor vajon unalmassá válunk? Visszafordíthatatlan folyamat? Vagy teljesen normális, ha egy kicsit elkényelmesedünk?
olvass továbbEgy párkapcsolatban teljesen normális, hogy az idő múlásával csökken az intenzitás. Azonban a probléma akkor kezdődik, ha ezzel nem törődünk. Ugyanis, ha szeretnénk, hogy a kapcsolat továbbra is jól működjön, akkor igenis tennünk kell a monotonitás ellen.
olvass továbbGyakran előfordulhat, hogy az introvertáltak úgy érzik, hogy a viselkedésük, amit tesznek az mindig javításra szorul. A baj az, hogy egy rendkívül extrovertált világban élünk, ahol a karrier, a politika, és a barátságok attól függenek, hogy képesek vagyunk-e a normális kommunikációra másokkal.
olvass tovább
Soós Alíz
Sokan még ma is azt hiszik, hogy ha a menstruáció fájdalmas, görcsös, az „normális”. Olyan üzeneteket hallottak a környezetükben már gyerekként is, hogy a menstruáció fáj, ez a női lét velejárója, el kell viselni. Pedig ez nem így van. Ha fáj, az valamit jelent, üzen a testünk általa.
olvass továbbMindannyiunk életében van olyan horrorfilm, ami sokáig kísértett miután megnéztük. Valahol ez normális, hiszen ez a célja az ilyen kategóriájú filmeknek. Azonban akár hiszed, akár nem, néhány horrorfilmet valójában azzal vádoltak, hogy olyan dolgokra kényszerítettek embereket, amelyeket máskor soha nem tettek volna meg, vagy olyan dolgokat tapasztaltak, melyeket korábban biztosan nem.
olvass tovább
Varga Maja
Feltűnt az, hogy többségében azok szoktak bocsánatot kérni, azok szoktak - képletesen értve - lehajtott fejjel olykor járkálni, akiknek a szíve nincs teljesen tele negatív érzelemmel? Akiknek nem az az első gondolatuk, hogy ki és micsoda a másik, hogy mennyire csúnya, buta, szerencsétlen, egoista, önző, érthetetlen, hanem akik igyekeznek mindenkivel szemben szeretettel fellépni, mert már tisztában vannak azzal, hogy egyetlen egy szó is mennyi bajt tud okozni a másikban.
olvass továbbSokszor nehéz meghatározni azt, hogy valóban szerelemről vagy traumás kötődésről beszélünk egyes párkapcsolatok esetében. Például, ha folyton ugyanazokat az ördögi köröket futjátok, szakítotok, majd újra összejöttök, de a dolgok egy kicsit sem változnak, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban a mély érzelmek tartanak-e titeket össze. Az is intő jel, ha képtelen vagy a másik nélkül normálisan funkcionálni.
olvass továbbLáthatatlan bántalmazásnak nevezik, hiszen a testen nem látszó, de örökre a lélekben élő nyomokat hagy. A gyermekek születésüktől fogva számítanak szüleikre, a szeretetükre, odafigyelésükre. Alapvetően ezt meg is kapják, de ebben az esetben sajnos nem és ez válik számukra a normálissá. Nem is tudják mi hiányzik, mert soha nem élték át, így csak felnőttként érzik, hogy valami nem stimmel velük. Az alábbiakban néhány jellemzőt sorolunk fel, ami arra enged következtetni, hogy téged is elhanyagoltak érzelmileg:
olvass továbbSzeretnénk az elején leszögezni, hogy az erotikus álmok teljesen normálisak, azonban mégis felvethetik a kérdést, hogy mégis miről árulkodnak? Elsőre ugye arra gondolhatnánk, hogy teljesen egyértelműen a szexuális vágyainkat fejezik ki, azonban ennél összetettebb a dolog.
olvass továbbTeljesen normális, hogy legtöbbször igyekszünk helytállni, de mindannyian tudjuk azt is, hogy nem könnyű a munka és a magánélet között egyensúlyozni. Van egy pont, amikor sajnos a sok túlhajszoltság miatt valami megtörik. Mi pedig csak csodálkozunk, és nem értjük, hogy mi történik velünk. Ha az alábbi dolgokat tapasztaljuk, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy itt az ideje változtatni:
olvass továbbGyakran előfordulhat, hogy az introvertáltak úgy érzik, hogy a viselkedésük, amit tesznek az mindig javításra szorul. A baj az, hogy egy rendkívül extrovertált világban élünk, ahol a karrier, a politika, és a barátságok attól függenek, hogy képesek vagyunk-e a normális kommunikációra másokkal.
olvass tovább
Varga Maja
Van egy tévhit a ragaszkodással kapcsolatban: az, hogy szükség van rá. Hogy a szeretet úgy mutatkozik meg az emberben, hogy összekapcsolja magát a partnerével: eggyé olvadnak, mint az egypetéjű ikrek. Az lesz a normális és természetes viselkedés, hogy alázatosan fejet hajtasz a másik előtt, és egyengeted az életét.
olvass tovább
