2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


Az én testem, az én döntésem

Sokan bántanak, nem értenek; a szüleim képtelen elfogadni a döntésemet. Mások úgy gondolják, hogy csak arról van szó, hogy nem jött még el az ideje, de a hátralévő pár évben még nagy valószínűséggel megváltoztatom a véleményem. Ki kell, ábrándítsak mindenkit: az én testem, az én döntésem. Arról nem is beszélve, hogy ez a világ már nem alkalmas a gyermeknevelésre. Nevezhetsz önzőnek, felületesnek és meggondolatlannak, de én boldog vagyok így nőként, nem pedig anyaként.

olvass tovább

Vajon jó anya vagyok?

Édesanyának lenni nem könnyű mesterség. Néha magam is úgy érzem, inkább művészet. Attól a perctől fogva, amikor megfogan az új élet, mérlegelnünk kell, döntéseket hoznunk, és viselnünk a felelősség hatalmas súlyát. Persze jó esetben van mellettünk egy társ, akivel megoszthatjuk ezeket a terheket, de ezzel együtt sincs könnyű dolgunk.

olvass tovább

Külső fényesség vs. belső ragyogás - Te mire tanítod a gyermekedet?

  • 2024. január 17.

Egyáltalán nem értem, hogy mi ez a hülyeség. Már bocsi. Mi az, hogy a mostani tinédzserek felszínesek és, hogy ez mekkora baj? Mégis honnan lenne tudásuk a „másféléről", ha senki nem tanítja őket, ha nincs a szülőknek ideje, ha nem ülnek le ők sem? Miért kellene nekik egyedül kitalálniuk, hogy valamit máshogy kellene csinálniuk? Egyáltalán hogyan kellene rájönniük erre?

olvass tovább

A bölcsőde kényszer vagy kényelem?

  • 2023. június 13.

Pár hete olvastam egy cikket, ami igencsak kritizálta azokat az anyukákat, akik bölcsődébe adták gyermeküket. Sok esetben a bűntudatkeltést érzem ezekben az írásokban, és hogy nem veszik figyelembe, hogy igen, van amikor szükséges a bölcsőde. És nem minden anyára igaz, akinek bölcsődébe jár a gyermeke, hogy nem tudja átadni magát a szülőségnek arra a pár évre, amíg a gyermeküknek szüksége van rá. És ha otthon maradna, nem igazán számíthat támogatásra.

olvass tovább

A legnagyobb hiba, amit egy szülő elkövethet, ha elképzeli a gyereke jövőjét

A bánat és a magány szerintem olyan, mint a szürkehályog. Lassan történik az egész, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, és az ember észre sem veszi, hogy minden megváltozott. A különbség az, hogy a magánytól és a szomorúságtól nem lehet egy egynapos műtéttel megszabadulni. Sőt, soha többé nem lehet. De akkor mégis mit tehet az, akinek idejekorán kettétörik az élete? Képessé válhat arra, hogy együtt létezzen a traumáival? Van gyógyulás? Létezik újrakezdés?

olvass tovább

Anyák lazán: Kakukktojás

  • 2019. június 19.

Mindenkinek különleges a gyereke valamiben. Az enyém, a sok minden más mellet abban is, hogy mindig eltért az átlagostól. Már a születési paraméterei is a "normális" tartományon kívül voltak. Nem szeretem a normális szót, mert ez nézőpont kérdése. Ehelyett inkább az átlagos kifejezést használom a továbbiakban.

olvass tovább

Hogyan neveljük önállóságra?

  • 2018. március 14.

Ez a kérdés sok kisgyerekes anyukát foglalkoztat. Mindannyian szeretnénk, ha gyermekünk önállóbb lenne, megállná a helyét, ha elengedjük a kezét. Az önállóság kialakulása nagymértékben a szülőn múlik. De mégis hogyan? Az önállóság mértékének engedése vagy gátlása nem egyszerű szülői teendő! Gyakran akadályozzuk gyermekünket türelmetlenségünk miatt. A másik önállóságot gátló tényező a túlzott szülői aggódás.

olvass tovább

Testvérharcok

  • 2015. december 29.

„Add vissza azonnal, az az enyém! Anya, már megint elvette! Légy szíves, szólj rá! Annyira utállak! Soha többé nem játszom veled!” Az olvasók többségének bizonyára ismerősen csengenek a fenti mondatok, hiszen ahol egynél több gyerek nevelkedik egy családban, óhatatlanul előfordulnak hasonló perpatvarok. A kérdés az, hogy hol a határ: meddig tekinthetjük a testvérek közötti konfliktusokat elfogadhatónak, illetve mikor kell arra gondolnunk, hogy valami nagyon elcsúszott ezen a téren, ezért tennünk kell valamit.

olvass tovább

Az anyává lett apa története

  • 2015. november 06.

Előrebocsátom, azok közé a férfiak közé tartozom, akik mindig is nagyra becsülték a nők munkáját, soha egyetlen pillanatig sem gondoltam, hogy a háztartás és a gyerekek menedzselése ne lenne nagyon komoly feladat. Még azt is megkockáztatnám, hogy amennyire tudtam, próbáltam én is részt venni a házimunkában (remélem, azért a feleségem sincs teljesen más véleményen…), de az elmúlt napok eseményei még mindezek mellett is elgondolkodtattak. Ezeket a gondolatokat szeretném megosztani.

olvass tovább

Kisgyermekkel egyedül? Menni fog!

  • 2015. június 13.

Mi a jobb döntés? Mivel okozom a legkevesebb lelki törést a gyereknek? Maradjunk együtt a gyermek érdekében egy boldogtalan házasságban, vagy nevelkedjen egyedül? Fog ez menni? Egyedül nevelni egy kisgyereket, ha élhetne „normális” családban is?

olvass tovább