A nyugati fal átka
Csak álmodtam, s miközben álmodtam, a valóság szintjén tudtam, már soha nem jön el. Nem fog kopogtatni az ajtón, nem fog magához szorítani, már nem én leszek számára az egyetlen, nem leszek többé sem mesehős, sem becézett állatka, megszűnök az emlékeiben, és arcul üt. Nem úgy igazán. Csak képletesen.
olvass tovább
