Férfiszempont: A női egó
Tapasztalat szerint a férfiaknál masszívabbá fejlődött, de nem ettől meg nem az ő kizárólagos privilégiumuk a hamis én-tudat.
olvass továbbTapasztalat szerint a férfiaknál masszívabbá fejlődött, de nem ettől meg nem az ő kizárólagos privilégiumuk a hamis én-tudat.
olvass továbbSokszor figyelem meg ügyfeleknél, ismerősöknél, embereknél, itt-ott, hogy összejárnak valakivel, van valaki az életükben, de nem elégedettek vele. Ők jobbat akarnak, igazibbat, mélyebbet, hozzájuk passzolóbbat...ám mégis azzal az illetővel töltik az időt, akivel nem elégedettek.
olvass továbbEgy mai gyereknek nincs könnyű dolga, ráadásul ő nem is tud erről. Sokszor a szülőtől feltétel nélkül megkap mindent. Így értékelni sem igazán tudja, amikor kiröpül a szülői fészekből, és ha már nem kap, akkor elveszi. Kriminális gyerek lett belőle. Előzménye is volt a dolognak, ami talán a szülő kompenzatorikus hozzáállása volt, miszerint lelkiismeret-furdalás gyötörte amiatt, hogy nem tudott elegendő minőségi időt tölteni vele, viszont kárpótlásként mindent megvett neki, de ezzel a szakadék felé terelgette a gyereket.
olvass továbbAmikor megromlik a párkapcsolat, és az egyik vagy másik fél csupán járulékos elemmé válik a házasságban, olykor még párszor próbálkozást színlelnek a felek. Jobb esetben egy rossz vacsora a remélt mentőöv, rosszabb esetben sajnos a gyerekvállalás. Ebben az esetben még ha együtt is maradnak, az csupán a gyerekért létező egység fenntartása, és nem a két felnőtt közti formába öntött boldogság.
olvass továbbTudatosan leszünk, és maradunk vakok vele szemben, hogy ne kelljen szembenézni vele. A valóság elől azonban nem lehet elrejtőzni, legfeljebb a valóság tudomásul vétele és elfogadása elől. Az utóbbit nevezhetnénk az elme “korrumpálásának”
olvass továbbA bizalom lehetne olyan mint a radír: minél több a hiba, annál kevesebb marad belőle. Lehetne olyan, ha lennének fokozatai. A bizalomnak azonban nincsenek fokozatai, ugyanis az vagy van, vagy nincs. A félig odaadott bizalom egyenlő a bizalmatlansággal és a gyanakvással. Kicsit nem lehet meghalni, kicsit nem lehet elengedni, kicsit nem lehet terhesnek lenni, és kicsit nem lehet bízni. Őszinteség nélkül pedig bármit lehet csinálni, csak semmit nem érdemes.
olvass továbbVannak emberek, akik miután a hálószobáig kapmányolják magukat, az ágyjelenet előtt még egy promóciós kisfilmet vetítenek a lepedőre, a biztos siker érdekében.
olvass továbbEgyik este, amikor merengtem otthon egy pohár meleg ital mellett és bámultam ki az ablakon a csillagokat fürkészve, gondolataim tömkelege közben jött egy kérdés: Vajon a nőknél felállítható lehet egy olyan séma, amely alapján kikövetkeztethetjük mi férfiak azt, hogy az az adott nő vajon mit szerethet csinálni, milyen típus lehet?
olvass továbbKapcsolatod sírját nem az első hazugsággal vagy megcsalással ásod meg. Az csupán a végjáték kezdete. Az első kapavágás aznap történik meg, amikor nem teszel azért, hogy elcsábítsd, illetve meghódítsd a párod.
olvass továbbNézheted reggelnek a hajnalt, de attól még nem nyit ki korábban a kedvenc kávézód, és gondolhatod törődésnek a párod leértékelését, de attól még nem lesz szeretetteljes a kapcsolatod.
olvass továbbA Számkivetett c. filmnek abban a jelenetében, mikor Chuck Noland (Tom Hanks) végül egy rönkökből és ágakból eszkábált tutajon átjut a szinte állandóan hullámzó tenger támasztotta akadályon, felszabadul, kitör belőle az örömteli nevetés. De szinte azonnal szembesülni kényszerül a ténnyel: elhagyott egy biztonságos állapotot a rendkívül bizonytalan szabadság és reményteli jövő kedvéért. Mert abban ott volt a boldogság talányos képzete. A megmenekülésé, a megmentődésé. Talán a lehetősége is. Nem a filmről szeretnék most beszélni, sokkal inkább erről a mezsgyéről, a biztonság, a képzelt, a vágyott, az elérhető és az elengedett biztonság kereszteződéseiről.
olvass továbbVan, hogy akaratunk ellenére megkörnyékez bennünket a boldogság. Amikor szerelmesek leszünk, vagy megszületik a gyermekünk, nincs választási lehetőségünk, átjár minket a szeretet és a boldogság érzése.
olvass továbbAz egyéjszakás futamok és laza kapcsolatok fő jellemzője a közös öröm, külön bánat. Ilyenkor semmilyen elkötelezettségről nem beszélhetünk, merthogy sokszor éppen ennek elkerülése a cél.
olvass továbbHajlamosak vagyunk azt mondani, hogy az élethelyzetek, a lehetőségek, az emberek, túl korán, vagy túl későn érkeznek az életünkbe, pedig azok mindig időben érkeznek.
olvass továbbOlyan világban élünk, ahol a félreértelmezett szabadság önkéntes függőségek garmadáját termelte ki magának, és szószólói önmaguk által felcsatolt bilincsekben vergődnek.
olvass továbbTalán tizenhat lehettem, mikor először találkoztunk. Ennek már vagy huszonkét éve. Rendkívül, babonázóan szépnek találtam minden vonalát, ívét. Aztán mikor beszélgetni kezdtünk a tikkasztó nyári napsütésben, percek alatt ömlesztett rám annyi kérdést, amennyit feldolgozni sem voltam képes, nemhogy megválaszolni.
olvass továbbHa úgy érzed, hogy mindenki szeret, akkor tedd le egy kicsit az ezoterikus könyveket...
olvass továbbNem az a baj, hogy egyre nagyobb a világ elvárása az egyén felé, hanem az, hogy az egyén “jó” diákként, de rossz tanulóként igyekszik megfelelni ezeknek. Ezért a ma emberének elsődleges drogja a szorongás lett. Az összes többi csak ennek az enyhítésére szolgál.
olvass továbbMég most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.
olvass továbbVannak emberek, akik miután a hálószobáig kampányolják magukat, az ágyjelenet előtt még egy promóciós kisfilmet vetítenek a lepedőre, a biztos siker érdekében.
olvass tovább