Kövess minket Facebookon.
Pilát Gábor
Minden embernek megvannak a saját bűnei, de ami még rosszabb, hogy sok ember ezeknek a bűnöknek foglyai marad. Amikor kitapintható a gyötrelem, mint egy rosszindulatú daganat az ember testén, amit mindenhová magával visz.
olvass tovább
Pilát Gábor
Egy megszegett ígéret nem jobb, mint egy hazugság, ezért nem az ígéret számít....
olvass tovább
Életünk egy fonalgombolyag, ami néha piros szállal fonódik, néha zölddel. Részeket kivágni ugyan nem tudunk belőle, sőt átszínezni sem áll módunkban azt, ami már benne van a gombolyagban, viszont a folytatás színe a mi tudatos, és tudat alatti elgondolásainkat, vágyainkat és cselekedeteinket fogja tükrözni.
olvass tovább
Pilát Gábor
Amikor a férfi vagy a Nő nem adhatja önmagát, hanem szerepet kell játszania, miközben az erőfeszítésbe belebetegszik, biztosan nem a szeretet útján halad. Ezen az úton csupán a szeretet utánzata, a rossz dublőr kíséri.
olvass tovább
Pilát Gábor
Elnyomás nem csak a párkapcsolatban alakulhat ki, de felismerni és hatékonyan tenni ellene itt a legnehezebb, mégpedig az érzelmek miatt. A szerelem vakká tehet, így egy épeszű, objektíven és racionálisan gondolkodó ember is észrevétlenül csúszhat bele lehet az áldozat szerepébe, ugyanis a pszichopata viselkedést könnyű az ismerkedés kampány időszakában vonzónak feltüntetni.
olvass tovább
Pilát Gábor
Mikortól önimádat az önszeretet? Az önimádat, mondhatjuk egyenlő a mostanában nagyon divatos kifejezéssel, a nárcizmussal. Az önszeretet az, amire a minőségi túléléshez szükségünk van, ugyanis ha az ember saját magát nem szereti, akkor nem fog tudni szeretetet adni másnak sem, hiszen ami nincs bennünk, azt nem is tudjuk átadni és továbbadni sem.
olvass tovább
Pilát Gábor
„Ne haragudj, azt hittem, hogy igen, de valójában mégsem állok készen egy komoly kapcsolatra" – hangzik el egyre gyakrabban ez a vallomás.
olvass tovább
Pilát Gábor
Sírj ha úgy érzed van miért, mert a sírás nem a gyengeség jele, csupán azt mutatja, hogy hagyod magadnak megélni az érzelmeidet. Amíg két sírás közé be tudsz iktatni legalább egy nevetést, addig nincs nagy baj.
olvass tovább
Varga Andris
Egy gyerekkori trauma. Egy rosszul sikerült első szerelem. Egy sérülés, ami után úgy döntöttél, hogy a legjobb lesz, ha bezárod a szívedet. Felhúzod azokat a bizonyos falakat, extrémebb esetben egy egész páncélt viselsz magadon. A lelked körül.
olvass tovább
Pilát Gábor
Tapasztalat szerint a férfiaknál masszívabbá fejlődött, de nem ettől meg nem az ő kizárólagos privilégiumuk a hamis én-tudat.
olvass tovább
Varga Andris
Sokszor figyelem meg ügyfeleknél, ismerősöknél, embereknél, itt-ott, hogy összejárnak valakivel, van valaki az életükben, de nem elégedettek vele. Ők jobbat akarnak, igazibbat, mélyebbet, hozzájuk passzolóbbat...ám mégis azzal az illetővel töltik az időt, akivel nem elégedettek.
olvass tovább
Pilát Gábor
Egy mai gyereknek nincs könnyű dolga, ráadásul ő nem is tud erről. Sokszor a szülőtől feltétel nélkül megkap mindent. Így értékelni sem igazán tudja, amikor kiröpül a szülői fészekből, és ha már nem kap, akkor elveszi. Kriminális gyerek lett belőle. Előzménye is volt a dolognak, ami talán a szülő kompenzatorikus hozzáállása volt, miszerint lelkiismeret-furdalás gyötörte amiatt, hogy nem tudott elegendő minőségi időt tölteni vele, viszont kárpótlásként mindent megvett neki, de ezzel a szakadék felé terelgette a gyereket.
olvass tovább
Pilát Gábor
Amikor megromlik a párkapcsolat, és az egyik vagy másik fél csupán járulékos elemmé válik a házasságban, olykor még párszor próbálkozást színlelnek a felek. Jobb esetben egy rossz vacsora a remélt mentőöv, rosszabb esetben sajnos a gyerekvállalás. Ebben az esetben még ha együtt is maradnak, az csupán a gyerekért létező egység fenntartása, és nem a két felnőtt közti formába öntött boldogság.
olvass tovább
Pilát Gábor
A bizalom lehetne olyan mint a radír: minél több a hiba, annál kevesebb marad belőle. Lehetne olyan, ha lennének fokozatai. A bizalomnak azonban nincsenek fokozatai, ugyanis az vagy van, vagy nincs. A félig odaadott bizalom egyenlő a bizalmatlansággal és a gyanakvással. Kicsit nem lehet meghalni, kicsit nem lehet elengedni, kicsit nem lehet terhesnek lenni, és kicsit nem lehet bízni. Őszinteség nélkül pedig bármit lehet csinálni, csak semmit nem érdemes.
olvass tovább
Egyik este, amikor merengtem otthon egy pohár meleg ital mellett és bámultam ki az ablakon a csillagokat fürkészve, gondolataim tömkelege közben jött egy kérdés: Vajon a nőknél felállítható lehet egy olyan séma, amely alapján kikövetkeztethetjük mi férfiak azt, hogy az az adott nő vajon mit szerethet csinálni, milyen típus lehet?
olvass tovább
Pilát Gábor
Kapcsolatod sírját nem az első hazugsággal vagy megcsalással ásod meg. Az csupán a végjáték kezdete. Az első kapavágás aznap történik meg, amikor nem teszel azért, hogy elcsábítsd, illetve meghódítsd a párod.
olvass tovább
Pilát Gábor
Nézheted reggelnek a hajnalt, de attól még nem nyit ki korábban a kedvenc kávézód, és gondolhatod törődésnek a párod leértékelését, de attól még nem lesz szeretetteljes a kapcsolatod.
olvass tovább
Kántor István
A Számkivetett c. filmnek abban a jelenetében, mikor Chuck Noland (Tom Hanks) végül egy rönkökből és ágakból eszkábált tutajon átjut a szinte állandóan hullámzó tenger támasztotta akadályon, felszabadul, kitör belőle az örömteli nevetés. De szinte azonnal szembesülni kényszerül a ténnyel: elhagyott egy biztonságos állapotot a rendkívül bizonytalan szabadság és reményteli jövő kedvéért. Mert abban ott volt a boldogság talányos képzete. A megmenekülésé, a megmentődésé. Talán a lehetősége is. Nem a filmről szeretnék most beszélni, sokkal inkább erről a mezsgyéről, a biztonság, a képzelt, a vágyott, az elérhető és az elengedett biztonság kereszteződéseiről.
olvass tovább
Pilát Gábor
Van, hogy akaratunk ellenére megkörnyékez bennünket a boldogság. Amikor szerelmesek leszünk, vagy megszületik a gyermekünk, nincs választási lehetőségünk, átjár minket a szeretet és a boldogság érzése.
olvass tovább
Kántor István
Az egyszerű melós.. Olyan sokszor hallom ezt a közszájon forgó, kissé kesernyés ízű szókapcsolatot, hogy gondoltam, írok róla. Nem azokról szándékozom fogalmazni, akik reggelente tüskével és sörrel indítanak a hajnali ötkor nyíló késdobálóban, napközben a söprűn támaszkodás művészetét fejlesztik tökélyre, és az út mellett állva, ultra prosztó módon füttyögnek és szólogatnak be az arra elsétáló nőknek. Nem. Ez nem a suttyókért mondott védőbeszéd.
olvass tovább
