Kövess minket Facebookon.
Krausz Dominika
Nem szerettem beléd, csak nehéz kimosni az ágyneműt amin rajta hagytad az illatod. Amibe itt maradt még az ölelésed illata, nehéz az, aminek Te illata van.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Itt van az ősz. A legmeghatározóbb védjegyét ennek az évszaknak számomra, mégis a levelek sokszínű árnyalatai jelentik.
olvass tovább
Király Eszter
Létezik- e egyetlen, igaz szerelem? Netán olyan, mint egy ritka, színes lepkepéldány, amelyet hálóval próbálunk kétségbeesetten befogni, és ha elmulasztottuk, be kell érnünk a szürke, semmitmondó változattal?
olvass tovább
Barna Berni
Azt ünnepelem, hogy minden pillanatot áttáncoltam, lépésről-lépésre, megtisztelve azzal, hogy örök, mert beleégett a szívembe. Ezért nem ünneplem az elmúlást és nem értékelem. Csak élem. Nincs mit lezárnom, mert minden mit hozott az idő, bennem marad, elvehetetlenül. Minden érintés, minden hang, illat, minden rezdülés. Nincs mit átgondolnom, mert átgondolom, megélem minden pillanatom.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Sosem zavart az idő múlása. Gyerekként egy csodavilágban éreztem magam, és úgy hittem, sosem eshet bántódásom. Biztonságban voltam és, ha néha el is estem, egy óvó érintés mindig közbeszólt, pontosan akkor, amikor arra szükségem volt.
olvass továbbEgy hirtelen érzés, ami tudatosítja benned, hogy a szüleidet senki nem fogja pótolni. Mind tudjuk, hogy az elmúlás az élet rendjéhez tartozik, azonban amikor elérkezik a felismerés, hogy soha többé nem tudsz velük beszélni vagy átölelni őket, tudatosul benned, hogy ezen a ponton valami megváltozott. Édesapám elvesztése mélyen bennem van, annak ellenére, hogy már tisztább a fejemben a kép. Megosztom veletek azokat az érzéseket, amelyen én is végigmentem.
olvass továbbMindenszentek és a Halottak napja az év legszomorúbb időszaka. A temetőlátogatások, a milliónyi égő gyertya, a hatalmas ám csendes temetői forgatag mindenkinek a lelkére hatnak legyen szó felnőttről vagy gyerekről. A kicsikkel azonban érdemes sokat beszélgetni a kérdésről, ugyanis a Halottak napját követő időszakban is foglalkoztatni fogja őket az elmúlás kérdése.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Itt az ősz, itt van újra. És amilyen sokan ujjongunk érte, a kötött pulcsis, teázós, színkavalkádokban pompázó gyönyörűségeivel együtt, éppolyan sokan ódzkodnak is tőle. Elvégre az idő hidegebb, olykor szelesebb is, és a borús kilátások a lélekben is hasonló dolgokat idézhetnek elő.
olvass továbbA megbánás sokunkat utolér életünk során. Az ember általában az elmulasztott lehetőségeket bánja leginkább. Most arról kérdeztük az embereket, vajon ők mit bántak meg igazán és mit csinálnának másképp, ha újrakezdhetnék.
olvass továbbNéha sajnos előfordul, hogy hiába áltatjuk magunkat, még vagy már nem vagyunk szerelmesek abba, akiről azt hisszük, hogy ilyen gyengéd érzelmeket táplálunk iránta. Persze előfordulhat az is, hogy egyáltalán nem áll szándékunkban átverni magunkat vagy a másikat, egyszerűen csak nem ismerjük fel az intő jeleket, amelyek arra utalnak, hogy nem szerelem az, amit éppen érzünk. Most ezeket a jeleket gyűjtöttük össze egy listára!
olvass továbbEgy kapcsolatban rendkívül fontos az egymás iránti tisztelet. Ennek hiányában ugyanis az egész lassan, de biztosan tönkre fog menni. Amikor egy nő elveszíti a tiszteletet egy férfi iránt, akkor a vonzódás és az érzelmek is elmúlásnak indulnak. De mégis mi az oka annak, ha egy nő elkezdi kevésbé tisztelni a párját?
olvass továbbMindenki fél valamitől. Ki a pókoktól, ki a sötétségtől, más a zuhanástól, megint más a saját árnyékától. Halandó emberek lévén talán a legtöbben mégis inkább az elmúlástól félünk. És jó néhányan attól is, ami előtte van: az öregedéstől.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Ők azok, akik veled vannak akkor is, amikor úgy érzed, teljesen egyedül maradtál. Ők azok, akik bár nincsenek velünk fizikai jelenlétben, de egy – egy elágazásnál az életünk útvesztőiben, biztosan feltesszük magunkban a kérdést: Vajon Ő mit mondana? Merre indulna? Hogyan döntene?
olvass tovább
Király Eszter
Az elmulasztott lehetőségek utcájában bolyonganak céltalanul ők, akik nem tudják elsiratni az utat, amire végül nem léptek rá. Nem léptek rá, mert túl büszkék, és túl gyávák voltak, nem volt bennük elég spiritusz, és szerintük rosszkor voltak rossz helyen. Már nincs erőm, nincs motivációm, mondták, túl sokat csalódtam, és estem pofára, testemen és szívemen hegek sorozata, még egy csalódást nem viselek el, abba már belehalok.
olvass tovább
Kántor István
A nyár végével mindig sajnálni kezdem a semmiben eloszló meleg napok rohanó lustaságát. A barna bőrt, amit bizonyos idő után esetleg szoláriummal lehet elérnie annak, aki nem volt olyan szerencsés, hogy azok közé a "fehérek" által lenézettek közé tartozzon, akiknek genetikai örökségük a kreol, esetleg sötétbarnába, már-már feketébe hajló bőrszín. Minél több időt sikerült egy-egy nyáron a napon töltenem, annál inkább örültem, és boldog voltam miatta, hogy bronzosra, aranybarnára pirultam.
olvass tovább
Pilát Gábor
Létezik olyan, hogy valakit elhagynak, létezik olyan, hogy mi hagyunk el valakit. Van viszont egy érzés, amit szinte mindennél jobban utálunk, ez pedig a „hatásban lenni” érzése.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mindig azon aggódtam, hogy mi lesz, ha a dédelgetett és olyan nagyon vágyott tündérmesém szertefoszlik: mi lesz, ha életem választottja menni akar?
olvass tovább
Pilát Gábor
Mindig csak várunk...várjuk, hogy elmúljon a szerelmi bánat, aztán várjuk az újabb szerelmi ölelést, várjuk a nagy napot, a tökéletes pillanatot...
olvass továbbFüggetlenül attól, hogy mennyire érezzük magunkat legyőzhetetlennek, pontosan tudjuk azt is, hogy életünk filmjének egyszer vége lesz. Az ember mindig utólag bánja meg az elmulasztott lehetőségeket. Azonban van néhány dolog, amit visszagondolva sokan valóban megbánnak az utolsó óráikban. Hogy melyek ezek?
olvass továbbSokan , sokféle dolgot őrzünk magunkban múltunk darabkáiból. Nagy szerelmek elmúlásának fájdalmát, gyászt , sértettséget , sok-sok sebet, melyek még ma is képesek hatással lenni ránk.
olvass tovább
