Kövess minket Facebookon.
Negatív érzéseink kapcsán gyakran gondoljuk azt, hogy jobb volna elrejteni őket. Úgy érezzük mindez csak egy átok és nekünk ebből hasznunk bizony nem lesz. Holott érdemes a negatív érzéseinket más perspektívából tekinteni, és meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy mindezek az érzések mennyi mindent tanítanak nekünk.
olvass tovább
Hári Katalin
Bihari Viki ihlette meg ezt a témát, ami egyébként nem áll messze tőlem, és jó magam is szerettem volna már írni erről. Bár néha úgy érzem, hogy teljesen felesleges bármit is úgy általánosan a világ tudtára adni, mert az vagy nem fogadja be, vagy nem érti. A másik lehetőség, hogy érti, de annyira sok elfojtás van benne, hogy ő akkor is megmondja a tutit az ellenkezőjéről, amit azzal magyaráz, hogy őt a „jó indulat” vezérelte.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Ha őszinte vagyok, akkor nehezen mondom el, pontosan mi a bajom. Dobálózok nagy szavakkal, amiért képtelen vagy látni engem, egyszerűen nem látod a legbensőbb igazi énem – de persze te látod, hogy értékes, szép és becsülendő vagyok, hát kellhet nekem ennél több?
olvass továbbMindannyian azon dolgozunk, hogy önmagunk legjobb verzióivá váljunk, és bár ez egy nagyon fontos folyamat, mégis sokszor rendkívül nehéz. Miközben emberi kapcsolatainkban és életünk különböző területein navigálunk, néha szem elől téveszthetjük azokat a mintáinkat és szokásainkat, amelyek esetleg nem szolgálnak bennünket. Sőt sokszor nagyon is mérgezőek.
olvass tovább
Soós Alíz
A negatív érzéseknek manapság elég rossz a marketingje. „A haraggal csak magadnak ártasz.” „Engedd el!” Bocsáss meg!” „Aki haragszik, az két sírt ás egyszerre: a magáét és azét, akire haragszik.” Ilyen bölcsnek hangzó, de valójában rendkívül mérgező „jó tanácsokkal” van tele a közbeszéd.
olvass tovább
Varga Maja
Olyan környezetben nevelkedtem, ahol ha kimondom, hogy abúzus, akkor azt hiszik, hogy egy új ételkülönlegességet nevezek meg. Ahol az érzelmek megélése gyengeségnek számít, vagy igazából olyannak, amivel nem tudnak mit kezdeni. Ahol a negatív elnyomás a pozitív támogatás: annyira hangsúlyossá teszik az állandó családi szó jelentését, hogy a szabadság és a valódiasága helyett inkább fullasztó lesz.
olvass tovább
Barna Berni
Nagyon egyszerű a válasz. Azért mert nincs helye benned a mély érzéseknek. Azért, mert bár azt hiszed vannak valós érzelmeid, de ezek valójában nagyon ritkák, és arról ismered fel őket, hogy megrendítő és átalakító erejük van.
olvass továbbNem számít, hogy kirúgtak a munkahelyedről vagy, hogy elveszítetted, akit szeretsz. Ne vedd magadra, ha újabb rosszindulatú támadás ért, ne stresszelj a sárga csekkeken, légy türelmes a gyerekhez, igen, a sokadik hiszti után is. Ne mondd ki, ha valami fáj, eszedbe se jusson felvállalni, ha megtépázott az élet és még csak véletlenül se forduljon meg a fejedben, hogy sírni kezdesz, mert olyat aztán már, pláne csak a kretének, bocs, a gyengék tesznek.
olvass tovább
Papp Attila
Bármikor kibillenhetünk, ha a traumák árnyékában próbálunk létezni, bármennyire is jól funkcionáló életvitelt folytassunk. Az elfojtás egy bizonyos pontig működőképes szerep, valamelyest háttérbe tudjuk szorítani a múltat, ám erre építeni sosem kifizetődő – és előbb-utóbb hiba csúszik a rendszerbe.
olvass tovább
Pacher Gábor
Voltál már úgy, hatalmába kerített egy érzés, mely egyébként meghatározó volt életed azon szakaszában, mégis elfojtottad magadban, nehogy más megláthassa? Tudod, mi történik ilyenkor? Bekopogtat az egód, és azt mondja: “hahó, majd Én átveszem az irányítást”.
olvass tovább
Varga Andris
Munkám során az egyik leggyakoribb probléma az az, hogy az illető ugyan már 25-30-40 éves, de a szülő még mindig beleszól az életébe és ezzel elveszi a jogát (akarva-akaratlanul) attól, hogy felépíthessen egy egészséges önképet, attól, hogy megerősödjön és egyedül bontogassa a szárnyait. Sőt mi több ezzel önbizalomhiányt és további belső problémákat okoz neki.
olvass tovább
Pilát Gábor
A párválasztás az egyik legnehezebb, és egyben a leginkább üveglábakon álló életfeladat nemcsak azért, mert két magas tudatossági szinten lévő embert kíván, hanem azért is, mert az egyéni igények folyamatosan változhatnak az életkor előrehaladtával. A gyermekkorunkban megélt élmények, a szülői minták, az esetleges traumák párkapcsolati szorongást, elfojtást, kényszeres ragaszkodást vagy az intimitástól való averzív magatartásmintát eredményezhetnek.
olvass továbbBár a harag, mint érzelem valódi részét képezi az emberi létnek, mégis azt kell mondani, hogy egy haragos ember sokszor szorongást vagy félelmet kelt a környezetében. Éppen ezért, hogy ezt elkerüljük, érdemes utána nézni annak, hogy mi módon lehet kezelni más emberek haragját.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Mert már nem tudjuk máshogy hogyan kell. Félig akarunk, mert így sokkal kényelmesebb, nem kötelező a beleállás a dologba. „Csak elvagyunk”- mondogatjuk magunknak. De mi történik közben bennünk?
olvass továbbA felnőttek halálkultusza, valamint a trauma feldolgozása a mai napig kényes téma. Noha mindenki vesztett már el rokont, barátot, mégis maga a halál gondolata félelmet tud generálni az emberben. A gyermeknek ugyanúgy gyászolnia kell, mint egy felnőttnek. A gyerek gyászfolyamatának elfojtása később pszichés problémához vezethet.
olvass tovább
