Kövess minket Facebookon.
Mit mondhatnék még? Az ember sok mindent elvisel. Benyeljük a keserű pirulát, amikor arról van szó, hogy megéri az áldozatot. A gond csak az, hogy manapság már akkor is ugyanezt tesszük, ha a dolog már régen nem éri meg. Sőt.
olvass tovább
Manapság nem könnyű megbarátkoznunk önmagukkal, még akkor sem, ha a csapból is az önszeretet folyik. Sajnos 2023-van a közösségi médiának köszönhetően gyakorlatilag egy perc nyugtunk sincs. Irreális elvárások elé támasztjuk saját magunkat és ez nem segíti azt a folyamatot, ami az egészséges énképhez hozzájárulna. Azért vannak dolgok, amiket mégis megtehetsz, ha szeretnél dolgozni magadon és ezzel kezedbe venni a saját sorsodat.
olvass tovább
Mertain Lilla
Sajnos van, hogy említésre sem méltatnak téged. Pedig nem kell félni tőled. Én is sokszor elgondolkodtam már, hogy mit is mondhatnék neked. Most is rengeteg minden kavarog a fejemben.
olvass tovább
Virág Klaudia
Kritikusan állunk önmagunkhoz. Sok emberrel találkoztam, akik hihetetlenül keményen dolgoznak önmagukon, de még mindig aggódnak, mert rengeteg hibát vélnek felfedezni önmagukban. Ezek az emberek mindig jobbak akarnak lenni. Amikor nem felelnek meg a saját elvárásaiknak, a hiány állapota eluralkodik a teljes életükön.
olvass tovább
Király Eszter
Valódi szeretet, tisztelet, empátia és elfogadás akkor lesz kapcsolatainkban, ha mindenki képes felismerni és tiszteletben tartani saját és a másik határait.
olvass tovább
Varga Emese
Az önszeretet nem csak abban képes megnyilvánulni, hogy miután ünnepek után a tükörbe nézel, az mondod: „elfogadom a testem jelen pillanatban is”. Nem csak azt jelenti, hogy már nem utálod a rést a fogaid között. Ennél azért összetettebb.
olvass tovább
Pilát Gábor
Tudatosan leszünk, és maradunk vakok vele szemben, hogy ne kelljen szembenézni vele. A valóság elől azonban nem lehet elrejtőzni, legfeljebb a valóság tudomásul vétele és elfogadása elől. Az utóbbit nevezhetnénk az elme “korrumpálásának”
olvass tovább
Király Eszter
A rózsaszín ködbe burkolt szerelem két-három év után átalakul, a kötődés érzése válik meghatározóvá, és bár a kapcsolat szoros marad, mégsem marad ugyanolyan. Minden jól működő kapcsolat egyik titka, hogy elfogadjuk a tényt: a kötelék folyamatosan változik és fejlődik.
olvass tovább
Varga Emese
Felismerem, hogy nem tudom megváltoztatni a környezetemben élő emberek hozzáállását és gondolkodásmódját. Nem tudom meggyőzni őket, hogy az én szemüvegemen keresztül lássák a világot, de talán nem is kell.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Ma reggel sétáltam be a munkahelyemre, és láttam egy idős, bőven 80 év feletti párt, akik egymás kezét fogva indultak útnak a szomszéd háztömbből. Elgondolkodtam, hogy mindegy, hogy egészségügyi sétára vagy a napi bevásárlást elintézni indultak-e el, valamiért megmaradt bennük a vágy és az igény arra, hogy a mai napig egy testi érintéssel jelezzék önmaguk és a világ számára: mi egyek vagyunk, összetartozunk.
olvass tovább
Virág Klaudia
Mindenki máshogy mutatja ki a szeretetét, és mindannyian máshogy értékeljük a felénk áradó szeretetet. A szeretetnyelvünk, mely alapján adjuk és fogadni tudjuk a szeretetet mindenkinél máshogy működhet. Van, akinek a szavak többet jelentenek a tetteknél, és fordítva. Ezek az utak, a szeretethez fűződő személyes kapcsolatainkról szólnak. A buddhista tanok szerint, az egyetemes szeretetnek, és annak természetes áramlásának 4 megnyilvánulási formája van. Lássuk melyek ezek!
olvass tovább
Semmi sem visszataszítóbb számomra, mint az olyan ember, aki a saját fejébe zárva él és a fenekéből kihúzni azt képtelen. De nem az a bajom vele, hogy így létezik bele a nagyvilágba, hanem az, hogy nem akarja hagyni másoknak sem, hogy másképp/jobban élhessenek.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Manapság könnyebb a jól bevált, berögződött és ismert dolgokhoz tartanunk magunkat. Legyen szó egy receptről, a kedvenc karácsonyi filmedről, vagy egy hobbiról. Talán ez még nem is feltétlenül nagy probléma – gondoljuk magunkban - , de így tennénk akkor is, amikor az emberi kapcsolatainkat és személyiségünk diverzitását vizsgáljuk?
olvass tovább
Szabó Rebeka
A legtöbb ember bizony egyöntetűen azt mondaná, hogy boldog akar lenni. Azt akarjuk, hogy a gyerekeink boldogok legyenek. Azt akarjuk, hogy a házastársunk, szerelmünk, barátaink, családtagjaink mind, egytől egyig, boldogok legyenek. Ezért aztán, sokszor szinte érthetetlen, ha valaki mégsem így érez. Ha valaki nem boldog.
olvass tovább
Varga Maja
Mintha attól függne egy jó párkapcsolat, hogy a felek olyanok, mintha éppen most léptek volna ki egy divat magazinból. Hogy is vagyunk mi Nők? Akármennyire is tisztában vagyunk magunkkal, akkor is vannak olyan napok és időszakok, amikor nem vagyunk elégedettek a testünkkel. Akkor is vannak olyan időszakok az életünkben, amikor nem jó érzéssel tölt el minket a tükörbe nézés, vagy a ruhapróbálás a boltokban, a melltartóról nem is beszélve. Amikor azt is nehezünkre esik elhinni a párunknak, amikor azt mondja, hogy mennyire szép vagy.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Itt van az ősz. A legmeghatározóbb védjegyét ennek az évszaknak számomra, mégis a levelek sokszínű árnyalatai jelentik.
olvass tovább
Minap olvastam egy bejegyzést egy férfitől, aki azt nehezményezte, hogy egy örömteli együttlét után miért egyedül ette még az aktuális szeretője a gyümölcsöt az ágyban és miért nem kínálta meg őt is a nő a gyümölccsel. Megosztotta gondolatait azzal kapcsolatban, hogy a figyelmesség, az adás képessége mennyire fontos egy férfinek egy férfi-női viszonyban.
olvass tovább
Varga Emese
Mit látsz, ha belenézel a tükörbe? Én egy olyan nőt, aki nem akar megalkudni. Aki nem tökéletes, sose lesz az, főleg, ha benned kevés a szeretet, de már nem is akar tökéletes lenni.
olvass tovább
Mind törekszünk a lelki békénk megtalálására. Azonban vannak napok, amikor nem látjuk a kiutat. A most következő buddhista tanítások mindannyiunknak segíthetnek pont az ilyen napokon.
olvass tovább
Varga Maja
Azt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.
olvass tovább
