Kövess minket Facebookon.
Virág Klaudia
Egyszerűen induló, szokásos reggel, munkába menet mégis más utat választok, szinte észre sem veszem, csak később eszmélek rá, vajon miért?
olvass tovább
Virág Klaudia
Te már tudatos vagy, igaz? Egy ideje foglalkozol önismerettel, érted, hogy maga a tapasztalás az, amiért itt vagyunk. Talán már hosszú út áll mögötted, de az lehet, hogy csak most indultál el, és korábban nem igazán érdekelt, mi lehet a materiális dolgok mögött, de egy élethelyzet, vagy csak egy belső hang, egyre inkább megnyitott, hogy ideje a lelkeddel is törődnöd.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
A pillanat. Amikor megvilágosodsz. Amikor egyszerre összeállnak a képkockák. Mintha hirtelen felhúznák a redőnyt, és meglátnád azt, amit eddig nem láttál. Vagy láttad, csak nem akartad felismerni?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Megvan az az érzés, amikor nem létezik más, csak te, és a lecsupaszított gondolataid? Nem ér semmiféle extra impulzus, kívülről is látod saját magad. Csend honol, és végre minden képkockát, történést vissza és le tudsz pörgetni magadban.
olvass továbbA női érzékenység a sorozatos kudarcok hatására transzformálódik és egy olyan láthatatlan erőt kölcsönöz, aminek hatására már sokkal határozottabban vesszük az élet akadályait. Egy erős nő nem volt mindig erős, de ha egyszer felfedezi magában ezt a belső hangot, onnantól már megállíthatatlan lesz és többé nem lehet vele majd játszadozni.
olvass tovább
Pacher Gábor
Emberek tucatjaival találkozol nap, mint nap, természetes, hogy előbb-utóbb megtetszik valaki. Egyszerűen meglátsz valakit, és nem tudod levenni róla a tekinteted, majd egy belső hang azt súgja, “ki ez a nő/férfi? Meg akarom ismerni Őt!”
olvass tovább
Tóth Adél
Nagyon fontos, hogy a rengeteg elvárás, határidők, teendők és eleve a felgyorsult világ forgatagában önmagunk tudjunk maradni. Nem szabad hagynunk, hogy a sok külső inger, a sok kívülről érkező vélemény és hang elnyomja a saját belső hangunkat.
olvass tovább
Virág Klaudia
A legtöbb ember nem veszi észre, hogy a mindennapi életünk során, tudat alatt értelmezzük a felmerülő helyzeteket. Az elménkben fel-fel bukkanó belső hang alakítja a felfogásunkat arról, amit tapasztalunk. Ezek a belső beszélgetéseink lehetnek negatívak, irreálisak és önmegsemmisítőek is. Olyan dolgokat mondunk, mint "Biztosan el fogom hibázni", vagy "nem voltam elég jó”. „Reménytelen vagyok. Haszontalan vagyok”. Ezekkel a mondatokkal máris befolyásoljuk az életünk alakulását.
olvass továbbÉletünk bármely szakaszában előfordulhat, hogy az önbecsülésünk küzdelmes útja számos hullámvölgyet tartogat a számunkra. Az egyik pillanatban magabiztosnak és elégedettnek, a másikban bizonytalannak és kétségbeesettnek érezhetjük magunkat. Bármennyire is nyugtalanító lehet ez a jelenség, attól még nem ritka. Önértékelésünk gyakran nem a valós történéseken, tényezőkön alapszik, mert az úgynevezett „kritikus belső hang” az, ami súlyosan eltorzíthatja a realitást.
olvass tovább
Pajor Sándor
Már egy ideje nagyon „jóban vagyunk” én és a belső hangom. Persze fogalmam sincs, hogy ez egyfajta megérzés, ami bennem van, esetleg az intuíció hangja, netán isteni sugallat, vagy szimplán az ego unatkozik és dumál hozzám. Ma már tudatosan figyelek rá és tudom, hogy amikor elmegyek egy cukrászda előtt és folyamatosan szövegel hozzám, hogy pl mennyire finom lett ma a franciakrémes, az már simán elnyomom, de mi helyzet, amikor beül mellém az autóba az éppen aktuális randi partnerem és ordítva üvölt hozzám, hogy NE, JAJ, ÚJÚJ, azonnal dobd ki, ez egy pszichopata, meg fog ölni álmodban, kibelez, véged van! Hallgassak rá vajon, vagy csillapítsam le valahogy?
olvass továbbFáradt vagyok. Testileg és lelkileg egyaránt. A lelkem már jó ideje jelezni próbál nekem különböző testi tünetekkel, hogy az, ahogyan élek nem oké. Valami hibásan működik, és nekem észre kell ezt vennem.
olvass továbbSzimpla megérzés? Szerencsés véletlen? Esetleg varázslat? Nos, bármi is pontosan az intuíció, gyakran a legváratlanabb helyzetekben szólal meg. És ez a kis belső hang igen ritkán téved – de vajon mit is próbál üzenni nekünk? Talán azt, hogyan válhatnánk jobb emberré?
olvass továbbMiért félünk annyira az egyedülléttől? Miért kellene tartanunk a saját gondolatainktól? Miért azt nézzük folyton, hogy mi szimpatikusak vagyunk-e másoknak ahelyett, hogy azt néznénk, ők vajon szimpatikusak-e? Néha érdemes lenne magunkkal is foglalkozni, és a saját belső hangunkat meghallani, hiszen csodálatos dolgok történhetnek!
olvass továbbA mai napon cselekedj ösztönösen, légy önmagad. Ma ápold testedet,, rakj rendet magad köröl,tanulj valamit. Napi megerősítés: hallgatok a belső hangomra, ösztönösen tudom mit kell tennem.
olvass továbbHiszem, hogy mindenki megtalálhatja a párját. De ehhez szükség van arra, hogy ne adjuk fel önmagunkat, és tisztában legyünk saját magunkkal. Érdemes nap mint nap feltenni magunknak a kérdést: mire lenne szükségünk, mire vágyunk, mitől lennénk elégedettek, boldogok? Merjünk az ösztöneinkre, érzéseinkre, belső hangunkra hallgatni!
olvass továbbHiszek a hatodik érzékben. Sőt, a mindennapi rutinomba is beépítettem néhány olyan elemet, amellyel fejleszthetem. Mielőtt kinyitom a postaládát megsaccolom, hogy hány levél van benne. Ha sms-t kapok, előre megtippelem, hogy ki küldte az üzenetet. Az eredmény magáért beszél. Na nem csak a levelek és az sms-ek tekintetében, hanem az élet más területein, amikor tényleg számít és fontos, hogy jó döntést hozzak, számíthatok a belső hangomra.
olvass továbbVolt, hogy úgy éreztem senki nem figyel rám, már-már láthatatlan vagyok. Sokat szenvedtem ettől az érzéstől, de abban a pillanatban, amikor nem “kifele mutogatással” fordultam az események felé megláttam, hogy nem a világgal van baj. Én nem tudok magamra figyelni, a belső hangomra, a valódi igényeimre és csupán másoktól szeretném erőszakkal elvenni azt, amivel magamnak tartozom. Azóta, ha rám tör a “nem kapok figyelmet” érzés, becsukom a szemem és szeretettel gondolok magamra, odafigyelek az érzéseimre, a gondolataimra, a vágyaimra és kiderül, hogy “csupán” arra volt szükségem, hogy magamnak fontos legyek.
olvass továbbVannak olyan hétvégék, amikor egész nap egyedül vagyok. Ezeket a napokat mindig a létező legfontosabb dologra fordítom, arra, hogy szeretetben töltsek időt magammal. Ilyenkor már jóelőre elvégzem a feladataimat, hogy ezen kívül semmivel se kelljen foglalkoznom és élvezem a magammal eltöltött időt. Ilyenkor befele figyelek, a belső hangomra, az érzéseimre, a gondolataimra, a félelmeimre, megnyugtatom magam, hogy minden rendben halad, meditálok, élvezem a napsütést az erkélyen, pozitív benyomásokat igyekszem elültetni az elmémben és boldog vagyok, hogy létezem.
olvass továbbElőször a kezébe szerettem bele. A kéz annyi mindent elmond egy emberről! Szép, finom ujjai voltak, az egész keze erős volt, férfias, de mégis rendelkezett valamilyen nemes, arisztokratikus vonással. Megkértem írjon nekem pár szót, mindegy mit, csak látni akartam hogyan ír. Elbűvölt. A kezét, ahogy a tollat fogta, a tekintetét, ahogy a papírra tapadt még ma is magam előtt látom. Nem, nem az író, a nő veszett el abban a pillanatban. Az értelmem még fel sem fogta, hogy mi történik, de a belső hang amelyiken a nő szólal meg már tudta, hogy ennek a kéznek az érintésére vágyom…
olvass továbbMa az emberi találkozások éppoly semmitmondóak, mint általában minden, amivel dolgunk van. Nincs idő sem magunkra, sem másokra, átrohanunk az életen és a végén csalódottan látjuk, hogy a lényeges dolgok valahogy kimaradtak. Nem halljuk a saját belső hangunkat, mert elveszünk abban a mérhetetlen információ áradatban, amelyet pillanatról pillanatra értelmeznünk kell, feldolgoznunk és lereagálnunk.
olvass tovább
