Kövess minket Facebookon.
A második gyermekem megszületésével teljesen más dolgokra lettem figyelmes már a kórházban is. Feltűnt, hogy a kismamák szinte semmilyen segítséget nem kapnak a baba öltöztetésével kapcsolatosan. Pedig ez szintén napi rutinfeladat lesz majd otthon, és nem is olyan egyszerű az öltöztetése és vetkőztetése a kezdetben még mozogni nem tudó, síró újszülöttnek.
olvass továbbA kórházból való hazatérés után feleszmélünk, hogy mostantól mindent nekünk kell megoldani a babával kapcsolatban. Nincsenek ott a csecsemőgondozók, akiktől bármit meg lehet kérdezni, jobb esetben az elején segít egy tapasztalt Nagymama vagy egy Testvér, esetleg a védőnő, de a hétköznapokban egyedül kell ellátnunk gyermekünket. Ott fekszik a pelenkázón az a pici emberke, akit mindentől óvunk, hát még attól, hogy esetleg megrántsuk a karját vagy a lábát, mert nem megy bele rögtön a hosszú ujjú body-ba, vagy a rugdalózóba. A szoptatásról, köldökápolásról, pelenkázásról információk hada talál meg bennünket – főleg első gyerekes Anyaként -, de arról, hogy a baba öltöztetésének és vetkőztetésének mi a leggyorsabb és legkíméletesebb módja, keveset lehet olvasni. Pedig köztudottan ez a két dolog a baba által nem kedvelt tevékenységek közé tartozik.
olvass továbbAvagy tényleg a fiúk színe a kék, a lányoké pedig a rózsaszín? Amikor kiderült, hogy kisbabát várok, egy dolgot fogadtam meg: ha lány lesz, akkor lehetőleg kerülöm a rózsaszínt, ha fiú lesz, akkor pedig a kék színt.
olvass tovább
