2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


Korán megtanultam, milyen az emberi zsarnokság

Az ebédhez készülődtünk, nagyanyám már behozta az ecetes salátát a rántott csirke mellé. Mindig ez volt az ebéd vasárnap: rántott hús meg fejes saláta krumplival. Mama nem úgy készítette a krumplit, mint ahogy nálatok csinálták, nem rakott bele se vajat, se tejet, hanem olajjal törte, és én ezért rettenet módon hálás voltam. Azt a ragadós pépet később se bírtam megszokni.

olvass tovább

Lehetett volna minden másképp

Volt egy sötét rozsdacsík nagyanyáméknál, a fürdőkádban. Féltem ott fürdeni gyerekkoromban, rettegtem a folttól. Azt hittem valamiféle gonosz szellem rajzolta oda, nem is ültem soha annak a végére a kádnak. Egy kicsiny kamraablak volt azon a szobán, s a gőz, amit az esti fürdő kilehelt magából, alig bírt kiverekedni rajta. Homályos, szűrt fény ömlött be a nyári estéken, télen, meg koromsötét. Egyszer onnan lestem, jön-e a télapó.

olvass tovább

Ne maradjon emlék!

Szerettem volna élni veled a nyárban, amikor minden könnyű, és együtt szabadságra megyünk egy ismeretlen helyre, ahol még nem járt egyikünk sem. Bemutatnálak olyan barátaimnak is, akik nem is annyira fontosak, csak amolyan nyári haverok, akik a téli időszakban sose kerülnek elő.

olvass tovább

Mit számít az, ki mit gondol?

Eszti fel-alá slajferolt a konyhában. A fatalpú papucsa úgy kopogott a kóbormacska színű kövön, hogy a fejemet verte. Hiába mondtam neki, hagyja abba, csak jött ment, mint egy bolond, és mondta a magáét. Lefőtt közben a kávé a rossz kotyogóson, megcsapott az illata. Még mindig apám régi kávéfőzőjéből bírtam a legjobban meginni, hiába volt otthon az az újfajta gépem, amit mindenki büszkén vesz meg.

olvass tovább

Biztos, nem most

Emlékszel a Borsószem hercegkisasszonyra? Arra a régi mesére, amit gyerekkorunkban olvasott anya. Hat éves lehettem, és kiszedtem a levesből a borsót, majd beraktam a lepedő alá. Másnap szörnyen mérges voltam, mert nem lett kék-zöld folt a derekam, ahogy a mesében a herceglánynak, ugyebár így ment át a teszten, hogy mégis nemesi származású. Haragudtam, mert én a próba szerint nem voltam az.

olvass tovább

Neked kívánom az újévre!

  • 2015. január 01.

Emlékszem a régi szilveszterekre, amikor anyuékkal néztük az év végi kabarét, kölyökpezsgőztünk és tízig átjöhetett a szomszédból a barátnőnk. Hideg telek voltak azok, de emlékezetesek, csakúgy, mint a gyerekkorom. A kutyák akkor is féltek a durrogástól, és amikor rémtörténeteket hallottunk a híradóból csúnya balesetekről és kilőtt szemekről, akkor összerezzentünk és eszünk ágában nem volt hozzányúlni a petárdához.

olvass tovább

Színház, ahova nem jöttél velem

Sűrű, hályogos, lomha masszaként csordogálnak az emberek mindenfelé. Álldogálnak, mendegélnek, bután néznek, vásárolnak hitelből, aztán szidják a kormányt, tudod, kevés a pénz. Autóba ülnek, karamboloznak, vesznek a Mekiben egy sajtburgert, vesznek plazmatévét is, aztán karácsony után visszaviszik a csúnyapulcsit. Újév küszöbén gyűlölködnek megint az igazságtalan rendszer miatt. Én meg elkéstem a színházból.

olvass tovább

Brutális karambol a Szív-pályán

Várom, hogy történjen valami. De azt nekünk kell megcsinálni, nem? Mármint a történéseket. Fekszem az ágyon, alig bírok felkelni, a fejem hasogat, a lábam meg tiszta ólom. A biocsöves szolárium melegére gondolok. Ott, ha lehunyom a szemem, akkor is világos van. Milyen jó lenne, ha átjárna most a fény.

olvass tovább

Rajta sem tudok már sajnálni semmit

Dobszai Anna reggel konstatálta, hogy nem tekerte vissza a fogkrémre a kupakot. Bosszankodott kicsit a némileg beszáradt paszta miatt, majd belenézett a tükörbe és rájött, hogy még a tegnapi sminket sem mosta le. Gyakran fekszik le így, amióta ismerem őt legalábbis.

olvass tovább