Kulcsszó keresés /


Egyszer mindenki Bridget Jones akart lenni

  • 2013. október 29.

Bridget mi vagyunk: te és én. Ha valaha is túl jól érezted magadat szingliként. Ha harmincasként még mindig kiborítanak a családos barátok. Ha túl sokat, illetve ha túl gyakran húzod meg a vodkásüveget, majd lelkiismeret furdalás nélkül, este tízkor is benyomod azt a sütit. Bridget, a kilencvenes években egyedülálló volt (a szó minden értelmében), üde és vicces. Helen Fieilding írónő idén, az első könyv megjelenése után tizenhét évvel búcsúzik el tőlünk, és a főhősétől. De vajon mennyire érezzük még mindig sajátunknak a történetet?

olvass tovább

Hetedik

  • 2012. május 04.

Klasszikus feeling, mainstream, de azért mégis mintha lenne benne egy apró földalattiság, noha a hatásvadász befejezés kicsit sok, azért mégis megjön a tömegtermékekre nem éppen jellemző gyomorba rúgás

olvass tovább

Bronxi mese

  • 2012. április 14.

Két világ, két tanítás, két mester, mégis valahol egy. Hogy a környék, az egymásrautaltság, vagy valami egészen más teszi azzá, nem tudni.

olvass tovább

Profi fotós, vagy drogdíler? - Isten városa

  • 2012. április 07.

Brutális film. Nekem egyetlen egy hasonló élményem volt, a Vilsmaier-féle Sztálingrád, ahol a rendező belerúg az ember hasába rögtön az elején, azután ugrál a gyomrán, és amikor azt hisszük, végre levegőt kaphatunk, akkor csupán annyi történik, hogy felugrik, mielőtt újra belénk talpal páros lábbal.

olvass tovább

Kortalan remekművek - Ocean’s trilógia

  • 2012. február 29.

Persze nincsen olyan moziba járó ember, aki ne látta volna, illetve olyan rajongó, aki ne lesett volna el legalább egy-két trükköt attól a csapattól, vagy bandától, ízlésnek megfelelően, aki úgy ejti át áldozatait, hogy később a legnagyobb természetességgel szövetkezik azokkal, akinek keresztbe tett. És még Al Pacino sem úszhatja meg…

olvass tovább

Kortalan remekművek, Kassovitz kultfilmje mai szemmel

  • 2012. február 23.

A Gyűlölet amolyan jós, ahogyan a Truffaut-féle Négyszáz csapás. Az ottani 58-as utalás a későbbi hatvannyolcra, és párhuzamban az a brutális világkép, amelyet Kassovitz fest, olyan szomorú történet, amely kikerülhetetlen és szinte maróan realista, anélkül, hogy teret engedne bármilyen boldog befejezésnek.

olvass tovább

Kortalan remekművek: Budapest Retro 1-2, Balaton Retro

  • 2012. február 07.

Papp Gábor Zsigmond alkotásai manapság egy elavult korszakról tudósítanak, mégis, ha jobban körülnézünk talán mégis érdemes megfigyelni az egy, néhol két fokozattal lassabb világot, amelyben még annak idején még mi is éltünk, sőt akár jól is éreztük magunkat.

olvass tovább