Kövess minket Facebookon.
Csupa álombeli dolog jut eszembe, ha a szépségre gondolok. Talán mert olyan megfogható és megfoghatatlan egyszerre az a harmónia, ami a szépség mély zengésű dallamában, ragyogó fényű méltóságában megjelenik. Amikor az ember álmodik annak a fajta tökéletességnek lehet tanuja, amit csak a képzelet ezüstcérnával varrt folyamai hozhatnak létre, ezért az élmény kissé távoli. S bár álmodni jó, én szívből rajongok a hétköznapi élet apró szépségéiért is.
olvass továbbElőször a kezébe szerettem bele. A kéz annyi mindent elmond egy emberről! Szép, finom ujjai voltak, az egész keze erős volt, férfias, de mégis rendelkezett valamilyen nemes, arisztokratikus vonással. Megkértem írjon nekem pár szót, mindegy mit, csak látni akartam hogyan ír. Elbűvölt. A kezét, ahogy a tollat fogta, a tekintetét, ahogy a papírra tapadt még ma is magam előtt látom. Nem, nem az író, a nő veszett el abban a pillanatban. Az értelmem még fel sem fogta, hogy mi történik, de a belső hang amelyiken a nő szólal meg már tudta, hogy ennek a kéznek az érintésére vágyom…
olvass továbbMa az emberi találkozások éppoly semmitmondóak, mint általában minden, amivel dolgunk van. Nincs idő sem magunkra, sem másokra, átrohanunk az életen és a végén csalódottan látjuk, hogy a lényeges dolgok valahogy kimaradtak. Nem halljuk a saját belső hangunkat, mert elveszünk abban a mérhetetlen információ áradatban, amelyet pillanatról pillanatra értelmeznünk kell, feldolgoznunk és lereagálnunk.
olvass továbbA nő finom, halk és lágy akkor is, ha beszél, a szavainak pedig mindig súlya van.
olvass továbbAzt hiszem a létező legnehezebb vállalkozások egyike a szerelemről írni. Évszázadok óta próbálkozik az ember, hogy szavakba zárja, a nyelvi kifejezőeszközök teljes kelléktárát bevesse, befogja és keretekbe erőltesse azt a felülmúlhatatlan, felszabadító, varázslatos érzést amikor szerelemesek vagyunk.
olvass tovább
