Hiányzol
Hiányzol, annyira hogy nem tudom szavakba önteni. Mégsem kereslek. Büszkeség? Tartás? Talán csak elegem lett a talányokból, és úgy döntöttem elsétálok, amíg még megőrzöm önmagam és az önérzetem sem zúzod szét.
olvass továbbHiányzol, annyira hogy nem tudom szavakba önteni. Mégsem kereslek. Büszkeség? Tartás? Talán csak elegem lett a talányokból, és úgy döntöttem elsétálok, amíg még megőrzöm önmagam és az önérzetem sem zúzod szét.
olvass továbbMarcellina, a '80-as évek egyik legismertebb hazai sztárja, egy hihetetlenül fájdalmas és hosszadalmas időszakon van túl. Miután hangszalagjainak bevérzése miatt teljes némaságra kényszerült, az énekesnő számára a csend egyenlő volt a pokollal. „A hangom nélkül elveszítettem önmagamat is” – vallotta be őszintén. Egy hónapnyi abszolút némaság, amit Dr. Kiszel Csilla szakorvos írt elő, majd még jönnek majd a további csendesebb hetek… Számára ez nagy próbatétel.
olvass továbbAz út, amin járok, az enyém, de soha nem lesz egyenlő velem, csak a tapasztalásom játszótere, ahol felfedezhetem az élet sokszínűségét és megtanulhatom kibontakoztatni önmagamat.
olvass továbbAmennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.
olvass továbbMég most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.
olvass továbbEleinte konokul ellenálltam, önzőn csak önmagamat védtem, a saját lelki egészségemet védelmeztem, mert tudtam, hogy majd drágán megfizetek ezért a szerelemért. Ízekre tép majd kíméletlenül, kicsontoz, elveszi belőlem, ami kell, és tiszta, nemes emberi tulajdonságaimat viszi emlékül. Értőn kibányássza, felszínre hozza a gyenge nőt, én meg hagyom, hogy ő megszelídítsen, hogy megmentsen, hogy férfi legyen.
olvass továbbEzen a nyáron végre azt viselem, ami jól esik. Akkor is, ha nem vagyok tökéletes. Nem fogok mindig oversize ruhákat viselni, csak azért, hogy takargassam a testemet. Ideje volt, hogy elérkezzen ez a pont az életemben, mert túl sokáig kényszerítettem önmagam.
olvass továbbA boldog párok valóban sokkal többet látnak egymásban, így tudnak fejlődni, egymást folyamatosan emelni. Aki szeret, az mindig szebbnek, többnek, szeretetreméltóbbnak, jobbnak, nemesebbnek látja majd a társát, mint ami valójában, és ez így van rendjén, kár tagadni, vagy belemagyarázni bármi mást.
olvass továbbAmennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.
olvass továbbSemmi nem tud jobban káoszt teremteni az elmédben, mint egy romantikus kapcsolat kezdete. Ez az új láng és az izgalom szikrája, vajon továbbra is táplálja majd a tüzet vagy a nyugtalanító harangok csengése veszik át a szerepet a szív felett? A bölcs emberek szerint minden csak döntés kérdése, aszerint, hogy minek adok jobban teret, figyelmet önmagamban.
olvass továbbEgyedülálló. Ez azt jelenti, hogy egyedül állok a világban, magamra hagyatkozom, a saját támaszom, társam, barátom vagyok. A legnagyobb bizalmasom. Nem verem át magam, csak néha, de később biztosan őszintén beismerem a lelkemnek, ha hibáztam. Ha jól nézek ki, minden hátsó szándék nélkül megdicsérem a külsőm, nem akarom saját magam átlátszó indokokkal ágyba vinni. Azt és akkor csinálok, amit, és amikor szeretnék, nem kell elnézést kérnem, nem kell szabadkoznom.
olvass továbbMegtalálni azt a valakit, aki mellett leélheted az életedet bizony nem könnyű. Elsősorban mert sokszor hiányzik a kapcsolatból az őszinteség, a bizalom, a türelem, a hűség, és hogy vállalni merjünk önmagunkat.
olvass továbbRengeteg írást olvashatunk arról, milyen sok szerepben kell teljesítenie egy nőnek, miközben elfelejt önmagának megfelelni. Hangsúlyossá válik, hogy elsősorban magunkkal kerüljünk összhangba, hiszen csak így tudunk teljes odaadással fordulni a szeretteinkhez, az élethez.
olvass továbbÉletem jelentős részében kerestem, pontosan sosem tudtam, hogy igazán mit, csak azt, hogy mennem kell, valami hajtott belül. Úgy éreztem meg kell értenem a miérteket, a hogyanokat, az életem szereplőit, és az okokat, amiért ők részesei lettek a történetemnek és megértenem a saját szerepemet ebben a nagy egészben. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy ezek a kérdések bennem sosem érnek el nyugvópontra, sosincs elég belőlük, hogy azt a lelki békét, amit annyira kutattam, nem hiszem, hogy valaha is fellelem és én végül megérkezek oda, ahová annyira szerettem volna önmagamban eljutni.
olvass továbbSokszor úgy érezzük, hogy mindazt, ami bennünk van, senki sem érti meg. Küzdünk és harcolunk önmagunk ellen, a belső démonjain ellen. Időközben pedig elfeledkezünk arról, hogy vannak dolgok, amiket éppen elég lenne csak elfogadni és a megfelelő helyre tenni magunkban. Amikor ezt felismertem, rájöttem segíthetek önmagamon, ha eszerint élem az életem. Ezeket a dolgokat fogadtam tehát el magammal kapcsolatban:
olvass továbbÉrzelmi intimitás nem létezik bizalom nélkül, bizalom pedig nem létezik őszinteség nélkül. Az őszinteség önfeltárást, önmagam álarcok nélküli megmutatását jelenti.
olvass továbbHa vissza tudnék menni az időben, sok mindenben másképp döntenék. Nem ragadnék bele egy végtelenül hosszú kapcsolatba, aminek csúfos vége lesz, és nem választanék egy olyan pályát, aminek hazánkban nincsen jövője. Ha újra kezdhetném, most nem itt tartanék; nem végeznék olyan munkát, aminek a vágyaimhoz köze nincsen, és ahol csak egy porszem vagyok a gépezetben. Mindent egy lapra tettem fel és most harminchoz közeledve még mindig önmagamat keresem.
olvass továbbRégen érteni akartam, hogy miért gyűlnek felhők a fejem fölé, miért nem sikerülnek bizonyos dolgok, és miért érzem egyedül magam. Kerestem kívül a válaszokat, az okokat. Régen azt a bizonyos másikat és a többieket akartam megérteni. A mondatokat, a mozdulatokat, még az arckifejezéseket is elemeztem. Elvesztem másokban, és egyre jobban eltávolodtam önmagamtól.
olvass továbbMintha egy ördögi kör lenne. Minden egyes nap újra belenézek a tükörbe és tudom hol rontottam el. Ilyenkor újraélem a fájdalmat és hazudnék, ha azt mondanám könnyű szembenéznem önmagammal, de tudom ez az egyetlen módja a felépülésemnek.
olvass továbbA hűség döntése csendes, belső ünnepség, önmagamnak tett ígéret. Semmilyen Isten és ember előtt köttetett fogadalommal nem függ össze, nem függ össze csinnadrattás esküvővel és bármilyen egyház előtt tett holtomiglan-holtodiglan ígérettel. A fogadalmat egyedül teszem, szívemre tett kézzel, vagy a nélkül, a lényeg, hogy valójában nélküle állok ott és akkor, mert a hűség egyszemélyes jelenlét. Csakis magamhoz maradok hű, ha hozzá hű leszek.
olvass tovább