Kövess minket Facebookon.
Nehéz dolog a mai világban az önelfogadás és az önszeretet. Folyamatosan megpróbálunk másoknak megfelelni, ahelyett, hogy békében lennénk önmagunkkal. Néhány bölcs gondolatot gyűjtöttünk össze, melyek mind rávilágítanak arra, hogy az önelfogadás a kulcs a belső békéhez.
olvass tovább
Manapság nem könnyű megbarátkoznunk önmagukkal, még akkor sem, ha a csapból is az önszeretet folyik. Sajnos 2023-van a közösségi médiának köszönhetően gyakorlatilag egy perc nyugtunk sincs. Irreális elvárások elé támasztjuk saját magunkat és ez nem segíti azt a folyamatot, ami az egészséges énképhez hozzájárulna. Azért vannak dolgok, amiket mégis megtehetsz, ha szeretnél dolgozni magadon és ezzel kezedbe venni a saját sorsodat.
olvass tovább
Sokszor úgy érezzük, hogy mindazt, ami bennünk van, senki sem érti meg. Küzdünk és harcolunk önmagunk ellen, a belső démonjain ellen. Időközben pedig elfeledkezünk arról, hogy vannak dolgok, amiket éppen elég lenne csak elfogadni és a megfelelő helyre tenni magunkban. Amikor ezt felismertem, rájöttem segíthetek önmagamon, ha eszerint élem az életem. Ezeket a dolgokat fogadtam tehát el magammal kapcsolatban:
olvass tovább
Minden kornak megvannak a maga ideáljai, és így a társadalom által felállított elvárások is azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene öltözködnünk, milyen legyen a stílusunk vagy éppen az ideális testsúlyunk. Természetesen ezeknek a kritériumoknak megfelelni szinte lehetetlen (és lássuk be, hogy fölösleges is), azonban akkor jön csak a neheze, amikor ehhez igazítjuk a saját elvárásainkat is, ráadásul magunkkal szemben.
olvass tovább
Sokan azt gondolják, hogy az ekcéma egy kis bőrszárazság, ami néha piros foltokkal jár. De azt már kevesen tudják, hogy valójában az ekcéma nagyon el tud durvulni. Hogy komoly fájdalmakkal jár, hogy a bőrödet szinte húsig képes vagy levakarni, különösen akkor, amikor belobban és gyulladt.
olvass tovább
Ezen a nyáron végre azt viselem, ami jól esik. Akkor is, ha nem vagyok tökéletes. Nem fogok mindig oversize ruhákat viselni, csak azért, hogy takargassam a testemet. Ideje volt, hogy elérkezzen ez a pont az életemben, mert túl sokáig kényszerítettem önmagam.
olvass tovább
Nyitott könyv vagyok - gondoltam sokáig. Világ életemben azt hittem, hogy sokkal könnyebben kapcsolódom emberekhez, mint mások. Talán némiképp igaz is, hiszen amolyan "az vagyok, amilyennek látsz" ember vagyok. Nincs sallang, nincs maszk.
olvass tovább
Váczy Gabriella
A minap az edzőteremben pont a legnagyobb tömegben sikerült érkezzek ami azt jelenti, hogy a női öltöző ilyenkor zsúfoltságig tele. Kicsit szemlélődtem, üres szekrényt kerestem majd leültem, vártam, hogy oszoljon a tömeg. Eközben érdekes észrevételek jöttek.
olvass tovább
Király Eszter
A boldogság az arcunkra simított álarcok elhagyásában rejlik, és abban a pillanatban talál ránk, ha az értékeink és a vágyaink tudatában merünk önmagunk lenni. Melyik az a pillanat, amikor valakiben bízni, hinni kezdünk? Az a pillanat, amikor szavaival nem csak meggyőz, de meg is szelídít. Amikor valaki személyiségén átragyog az erényes magatartás, a tiszta, következetes értékrend, és ennek megfelelően is cselekszik.
olvass tovább
Hári Katalin
Persze. Valakinek biztosan. Sokáig én is igennel feleltem erre a kérdésre. Sokáig hallgattam magamról mások véleményét. Sokáig képzeltem magam olyannak, amilyen nem is akarok lenni. Az emberiség történelmében bármi lehetséges. Lehetsz bármilyen. Senki se egyforma.
olvass tovább
Mounaji Barbi
A mai generációtól eltekintve a legtöbb nő számára lassan fullasztóvá válik a tökéletességre való törekvés. Ehhez persze nem segít hozzá a közösségi média, ahonnan ránk omlik a tökéletesség kultusza egy olyan hamis kép alatt, amely nagy valószínűséggel sosem volt még csak köszönö viszonyban sem a valósággal.
olvass tovább
Király Eszter
Legvonzóbb, és egyben legsérülékenyebb tulajdonságunk az egészséges önbecsülés. A gyermekkori traumák, verbális erőszak, az érzelmi, fizikai bántalmazás, később a negatív élettapasztalatok, szakítás, válás, az alkalmatlanság, kirekesztettség érzése folyamatosan, rétegről, rétegre rakódnak lelkünkre az évek során.
olvass tovább
Sokszor úgy érezzük, hogy mindazt, ami bennünk van, senki sem érti meg. Küzdünk és harcolunk önmagunk ellen, a belső démonjain ellen. Időközben pedig elfeledkezünk arról, hogy vannak dolgok, amiket éppen elég lenne csak elfogadni és a megfelelő helyre tenni magunkban. Amikor ezt felismertem, rájöttem segíthetek önmagamon, ha eszerint élem az életem. Ezeket a dolgokat fogadtam tehát el magammal kapcsolatban:
olvass tovább
Hári Katalin
Bevallom az igazat, azoktól tartok a legjobban, akik beilleszkednek. Nézzük csak meg ezt jobban.
olvass tovább
Gyermekként a világra előítélet nélkül tekintünk. Senkiben nem keressük a hibákat, senkit nem ítélünk el. Aztán ahogy felnövünk egyre több lesz bennünk az ítélkezés, és az elvárás is. Valami megváltozik. Egy társadalmi nyomás telepszik ránk, és beleesünk abba a hibába, hogy idealizálunk, vagy éppen leminősítünk dolgokat, embereket pusztán a külsőségek alapján.
olvass tovább
Sokszor csak álltunk hosszú órákig a tükör előtt, kíméletlenül kritizálva testünk minden egyes négyzetcentiméterét. Nőként sokszor még sokkal nagyobb a nyomás, hogy úgy igazán elfogadjuk magunkat. Miközben próbáljuk elérni a hőn áhított külsőt, kikezdjük az önbecsülésünket, aminek következtében egyre inkább hajlamosak vagyunk ítélkezni saját magunk felett. Azzal remélhetőleg mindenki tisztában van, hogy ez a legrosszabb, amit tehetünk a lelkünkkel.
olvass tovább
Mennyi ágyban forgolódó éjszaka és lenyelt könnycsepp árán érjük el azt, hogy szeressük és elfogadjuk önmagunkat? Hány olyan csalódásnak és kemény arcon csapásnak kell még megtörténnie, hogy belássuk, nem felelhetünk meg mindenkinek?
olvass tovább
Hári Katalin
Persze értem, hogy a cél a jobb élet, a jobb önmagam megvalósítása. Ez így rendben is van. Isten ments, hogy egy értelmetlen életet éljünk, gubbasztva a saját sötétségünkben. De hát olyan sok minden van, ami olykor elbizonytalanított.
olvass tovább
Mondom ezt úgy, hogy egész eddigi életemben kikészített, ha bárki bármilyen negatív kritikát fogalmazott meg velem szemben. Az álarcom jól működött, sohasem vették észre, ha sikerült megbántaniuk. Sőt! Mindenki azt gondolta, hogy rólam aztán tényleg minden lepereg. Sokáig haragudtam ezért, még végül megértettem, hogy ők csak annyit ismerhettek belőlem, amennyit engedtem nekik és valójában annak láttak, aminek látni akartak.
olvass tovább
Varga Maja
Egy felmérés szerint a HR-esek 93%-a úgy nyilatkozott, hogy előbb venne fel egy „normális súlyú" jelentkezőt, mint egy túlsúlyosat. Valóban ennyire dominál a súlykérdés, a testünk kinézete a 21.században?
olvass tovább
