Honnan tudod, hogy igaz szerelemre leltél? Az utolsó két állítás az ötből, amit ki kell tudnod mondani

Az utolsó két állítás az ötből, amit ki kell tudnod mondani.

Kipróbálhatod egyedül is, hogy elképzeled, amint kimondod őket, de tehettek egy próbát közösen is úgy, hogy kimondjátok őket egymásnak. Mély, szeretetteli, vagy éppen tisztázó beszélgetés indulhat el annak mentén, hogy megosztjátok egymással, ki mit érzett, amikor kimondta a mondatokat, illetve, amikor meghallotta őket.

Sok – a párkapcsolatokra vonatkozó – félreértést lehet tisztázni azzal, ha megengedjük, hogy ezek a gondolatok hassanak ránk. Ha képesek vagyunk ezek szerint működtetni a kapcsolatunkat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy két szabad, önmagában is teljes életet élő, a másik felé örömmel forduló ember kötötte össze az életét.

Ebben az írásban az utolsó két állítást olvashatod.


4. Nem foglak mindig a közelemben tartani.

Kevés választja el egymástól a romantikus megfogalmazást, miszerint: Annyira szeretlek, hogy szeretném megosztani veled az életem, míg a halál el nem választ, ettől az őrület szélén egyensúlyozó szózattól: Annyira szeretlek, hogy ha megpróbálsz elhagyni, megöllek. Azok, akik ilyeneket mondanak – vagy akár csak gondolnak – úgy szeretik a másikat, ahogy a pók a legyet: elkapják, a hálójukkal körbeszövik őket, amíg mozdulni sem tudnak, és éhes pillanataikban kiszívják belőlük az utolsó csepp életerőt is. Valószínűleg nem ilyen szerelemre vágysz.

Valójában meglehetősen könnyű megkülönböztetni az igazi szerelmet a pók-szerelemtől: a társunk birtoklása, kihasználása és kontrollálása jellemzi az egyiket, míg a másik – a valódi szerelem – azon alapul, hogy lehetővé tesszük a kedvesnek, hogy szabadon meghozza a saját döntéseit.

Érdemes arra is figyelned, milyen szavakat használsz, amikor a párodról beszélsz. Az áldozattá vált, megkötözött légy szerepét játszod, amikor észreveszed, hogy ilyeneket mondasz:
- Miatta érzem ilyen nyomorultul magam.
- Csakis miatta vállaltam el ezt a munkát.
Még ezeknél is beszédesebbek az ilyen mondatok:
- Meg kell értetnem vele, hogy téved.
- Nem mutathatom ki az érzéseimet, mert attól dühös lesz.
Ilyenkor ugyanis nem a légy vagy, hanem a furfangos pók, aki visszatart dolgokat, és manipulálni próbál annak érdekében, hogy irányítani tudja társa érzéseit és tetteit. Bármelyik stratégiára is derül fény, a lényeg az, hogy finom selyemfonállal körbefonva, valakit rövid pórázon tartanak.

Egyszerű – bár nem feltétlenül könnyű – kikerülni ebből a kellemetlen helyzetből: az igazat mondd, a teljes igazat, és semmi mást, csak az igazat. Kezdd azzal, hogy felelősséget vállalsz a saját döntéseidért – beleértve azt is, hogy egyszer úgy döntöttél, behódolsz a pókként viselkedő férfinak, és hagyod, hogy irányítson. Majd pedig kezdj el valódi érzéseidről, szükségleteidről, és vágyaidról beszélni a társadnak – anélkül, hogy megpróbálnád kierőszakolni az általad elvárt reakciót. Ha az őszinteség tiszta fényében a kapcsolatotok nem kezd el szárnyalni, akkor lehet, hogy jobb befejezni, mint tovább süllyedni a manipuláció és az irányítás mocsarába.


5. Te és én nem vagyunk egyek.

Spirituális szempontból természetesen nem csak a párunkkal, hanem mindenki mással is egyek vagyunk. Ám ez a fajta "egységélmény" párkapcsolat esetében könnyen félreérthető. Talán sem a pókok, sem a legyek közé nem tartozol, hanem inkább kaméleonként viselkedsz, aki teljesen olyanná alakul, mint az, akit szerelmesen szeret. Vagy a partnereid azok: talán olyanokat választasz, akik ugyanolyanok (vagy ugyanolyanokká válnak), mint amilyen te vagy. Bármelyikről is legyen szó, tartós boldogtalansághoz vezet, ha feladjuk önmagunkat azért, hogy a másiknak megfeleljünk, vagy, ha elvárjuk a partnerünktől, hogy ezt tegye. Hiszen így épp azt veszítjük el, akibe beleszerettünk.

Feltétlenül éberré kell válnod, ha azt veszed észre, hogy olyannyira azonosulsz azzal, amit a szerelmed akar, hogy gyakorlatilag elfelejtkezel a saját szükségleteidről. Önmagad megtagadása ugyanis úgy változik nehezteléssé benned, hogy észre sem veszed – ez pedig megmérgezheti a legszebben induló kapcsolatot is. De könnyen találhatod magad a másik oldalon is: vedd észre, ha rendszeresen olyanokkal randizol, akik csüggnek minden szavadon, és bármit mondasz vagy teszel, egyetértenek vele. Kezdetben ez talán jólesik, ám idővel szörnyen magányossá válsz olyasvalaki mellett, aki nem tesz mást, mint hozzád alkalmazkodik.

Ha az "egyek vagyunk" ideálja szerint éled az életed, talán itt az ideje, hogy felfedezd, milyen csodálatos a szerelem, amikor ténylegesen ketten vesznek benne részt. Kövesd a szívedet olyan irányokba is, ahová a partnered nem indulna el. Legyen bátorságod felfedezni, mi mindenben különböztök! Merj egyet nem érteni! Ha megszoktad, hogy eltűnsz a másik mellett, lassan szokj hozzá a gondolathoz, hogy szerethető vagy épp olyannak, amilyen vagy. Ha pedig te vagy az, aki dominál, vedd észre, mennyire izgalmas egy valódi emberi lényt szeretni, nem pedig saját magunk halvány mását.

Buddhának tulajdonítják a mondást, miszerint: ahogy az óceánt mindig felismerjük sós ízéről, úgy a megvilágosodást is mindig felismerjük a szabadság ízéről. Valójában a megvilágosodás nem sokban különbözik az igazi szerelemtől (vezettem is egyszer egy találkozó-sorozatot, aminek ezt a címet adtam: Szerelem és megvilágosodás). Bár sokan tartanak az elköteleződéstől, mert csapdának élik meg, egészséges formája épp az ellenkezőjét teszi: a szerelmeseket felszabadítja, előhozza valódi lényük legjavát, és a szeretet olyan hídját építi fel, amely a tartós boldogság és harmónia, valamint számtalan csodálatos élmény alapja lesz.

Ismersz magad körül "pókokat", "legyeket", vagy "kaméleonokat"? Vagy talán te magad voltál az egy ideig? Ha igen, hogyan változtattál rajta? Vagy most tartasz éppen a "tényállás" felismerésénél?

Sarkadi Kriszta
szerelem coach
www.igazabolszerelem.hu