Üzenet a jelenből - Interjú Geszti Péterrel

Nem csak új ötleteiről, munkáiról beszélgettünk, szóba került kultúránk, a sok panasz, az elpazarolt energiák. Geszti Péter látja, honnan erednek a közös problémák, és azon van, hogy egy kis mosolyt csaljon búskomor társadalmunk arcára.

A Gringo Sztár frontemberével borongós időben találkoztunk a Gerbeaud-ban. De a beszélgetésünk alatt kisütött a nap, és mi limonádét rendeltünk, nem feketét.

Nehezen sikerült időpontot egyeztetnünk, rengeteg dolgod lehet. Most pontosan milyen projecteken dolgozol?
Elsősorban a Gringo Sztárral koncertezünk országszerte. Lezajlott a Nemzeti Vágta, itt az X-Faktor,, és az ARC kiállítás is. Ezeken kívül új dalokat írok a Gringonak, és még képlékeny, de nagyon remélem, hogy megvalósul egy teljesen új színházi történet, amihez én írom a szöveget. Nem mondhatnám, hogy unatkozom.

Felröppentek pletykák, hogy idén sem lesz ARC és a Vágta is elmarad.
Igen, ebben a válságos időszakban elég aszályos a szituáció, például szponzorációs területen. Sokat kell agyalni, többször kell nekifutni mindennek, de szerencsére a 2011-es pauza után idén dübörög az ARC (szeptember 7-23) és immár ötödszörre Nemzeti Vágtát is megrendeztük. Az ARC idei pályázati kiírásának címe Jókedvvel, bőséggel.

Szép paradoxon így a válságban. Provokatív és figyelemfelkeltő téma.
Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy milyen válaszokat tudnak adni a pályázók erre a mostani időszakra. Provokatív, persze, de egyben nagyon izgalmas is. Azt szoktuk mondani, hogy a válság az innováció motorja, azaz meg kell próbálnod boldogulni összehúzott nadrágszíjjal, más módszerekkel.

A kereskedelmi televíziók műsorainál annyira nem érezhető ez a szerényebb időszak, alig lett vége a Csillag Születiknek, máris itt az új X-Faktor. Hogy kell elképzelni egy casting napot?
Hajnali kelés, hétre már a stúdióban kell lennünk. Előkészületek, smink, és jöhet a délelőtti turnus. Kettőkor van egy kis ebédszünet, aztán megint jön az őrület és az őrülten tehetséges emberek. Este tízre vagyunk meg, otthon olyan vagyok, mint akit kimostak, másnap pedig kezdődik elölről az egész.

Hazaviszed a munkát ilyenkor? Sokszor töprengsz a versenyzőkön, a stúdión kívül is?
Akit megjegyeztem és gondolok rá, azért, mert annyira átütő, az általában bekerül a végső tizenkettőbe. Nagyon fontos az első benyomás.

Jó, hogy ilyen sűrűn követik egymást a tehetségkutatók?
Az angol, vagy német piacon már tíz éve mennek ezek a műsorok. Úgy érzem itthon még nem jött el az a pont, hogy kifáradt volna a közönség, legalábbis a nézettségi mutatók szerint még mindig kíváncsiak az emberek ezekre a műsorokra. Amíg van igény a tömegkultúra piacán valamire, addig működni fog.

És mi lesz a vetélkedőkből kinőtt új sztárokkal? Hatnak ők a magyar zenei életre?
A zeneművészeti, képzőművészeti egyetemeken frissen végzett tehetségek nagyjából ugyanolyan arányban találják meg helyüket saját pályájukon, mint egy tehetségkutatós fiatal. Szoktam beszélgetni zenész ismerősökkel erről, és arra jutottunk, hogy sztárcsinálók ide, vagy oda, nem lesz jelentősen több minőségi, élőzenét játszó produkció a magyar zenei életben. Kevés olyan együttes, énekes van jelenleg itthon, aki egy-egy rendezvényen több ezer embert megmozgatna, az ilyen típusú produkciók száma nem nőtt meg.

Ti a Gringoval élőben játszotok?
Nem is tudok visszaemlékezni playbackes fellépésre. Ha lenne, vagy lesz félplayback fellépés, akkor arra ki kell találni egy formátumot, ami nívós, érdekes, megkomponált.

Idén is felléptetek a Szigeten, tavaly pedig egy egész estét kaptatok a Nagyszínpadon.
Isteni volt! A sajtótól kaptunk hideget, meleget, de akik ott voltak, és végignosztalgiázták velünk a kilencvenes éveket, nagyon jól szórakoztak. Legalábbis a visszajelzésekből ez derült ki. Az a helyzet, hogy sokan támadtak vele, már az elnevezés miatt is, de már megszoktam. Savanyú a szóló. (Idézi saját Gringo Sztár dalszövegét Geszti – a szerk.)

Ezek szerint jól viseled a kritikát?
Akkor zavarba ejtő a negatív kritika, ha igaza van a bíráló személynek. Magyarország intoleráns és indulatos, nincs lényegi vita a teljesítményekről. Elfogultságból, előítéletekből származó utálkozás és gyűlölködés megy sokszor. A személytől képtelenek elválasztani a teljesítményt.

Pedig te vagy Magyarország kreatívja: általában ott vagy a szokatlan reklámok, új ötletek, új rendezvények mögött.
Megtisztelő dolog ez, de valahol egy klisészerű gondolkodás, mert nem felel meg a valóságnak. Nem hiszek benne, hogy az ember versenyhelyzet nélkül sokáig jót tud produkálni. Rám ragasztotta a média a „szóvicces fiú” matricáját is, hogy én készítem a vicces reklámokat, miközben egyet sem tudnának idézni.

Nyilván egy-egy projecten több kollegával együtt dolgozol.
Csapatban tudok a legjobban kiteljesedni. Ha összeadódnak az energiák, akkor csodás dolgok születhetnek. Szórakoztató, és inspiráló a légkör az új kommunikációs cégemnél, az OKEGO-nál is. Fiatal srácokkal dolgozom, akik a web-marketinghez és a social médiához szükséges tudást hozzák, én pedig a hagyományosabb dolgokat. Érteni kell a változásokat, és együtt kell velük haladni. Úgy gondolom, a technológia változik, de a fogyasztók szokásai, ami a pszichéjükre ható mechanizmust illeti, nem annyira. Az emberekre most is ugyan olyan érzelmi, intellektuális és spirituális dolgok hatnak, mint a jó pár évvel ezelőtt.

Nem hígult föl ez a szakma is?
A piac korlátozza magát. A kultúra mindig rendelkezik olyan immunrendszerrel, amely egy idő után leállít bizonyos dolgokat. A mai fiataloknak észre kell venniük sajnos, hogy nincs hely a kommunikációs szakmában. Még ennél is izgalmasabb tudásra van szüksége az országnak. Ha valaki megszállottan erre a pályára vágyik, fel kell kötnie a gatyát, mert 5-10 évig sajnos csak a kifutófiú posztján lesz üresedés.

Rugalmasan és modernül kezeled a hagyományos dolgokat. Nem féltél a „nemzeti” kifejezéstől a mai Magyarországon?
A nemzeti számomra kulturális értelmű, nem pedig politikai, és szerintem ez a kulcsa mindennek. Nehezen viselem, mikor a politika kizabálja magának a tradíciókból azokat a részeket, amik éppen a szavazatszámokat növelik. A Magyarország dal megírásának nem volt politikai indítéka, pedig sokat támadtak vele, sőt támadnak, a mai napig.

Pedig nem most volt. Minek volt köszönhető a támadás?
Annyi kibeszéletlen traumája van ennek az országnak, és ezek a frusztrációk generációról generációra öröklődnek. A történelmi traumák sorozatának eredménye, hogy intoleráns, indulatos és egyre gyengébb teljesítményt nyújtó ország vagyunk. Fontos, hogy a hagyományokat európai kontextusba helyezve, kulturális szempontból értelmezve, a modern marketing eszközeivel emeljük föl anélkül, hogy a lényegüket és tartalmukat megváltoztatnánk. Ez az én elméletem.

A kultúra képes lehet felpezsdíteni a közhangulatot?
Erre azért nem tudok jól válaszolni, mert a kultúránk az maga, a nép. Panaszban nagyon tehetségesek vagyunk, és erre meg is vannak a történelmi indokok. Ugyanakkor észre kéne venni, hogy olyan eszmékkel ámítjuk magunkat, amiknek nincs közük a valósághoz. Ez nem vezet boldogabb és kiegyensúlyozottabb élethez. Szembe kéne néznünk a hibáinkkal, nem csak giccskultúránk alapján emlegetett erényeinket kéne hatalmasnak látni/láttatni. Beteges társadalom képét mutatjuk magunkról. A dalaimban – persze kellő öniróniával felvértezve – hangot is adok ennek a véleményemnek, igaz pillekönnyű köntösbe bújtatom a lényeget. Olvassátok el a Pálinka Sunrise szövegét, zene nélkül. „Hallod-e balsors, ülj le, egyes!” Közhely, vagy sem, meg kell tanulnunk, hogy a jelenben kell élni, és megtalálni benne mindazt, ami szerethető, mert különben magányos és szomorú öregkorunk lesz.

Betűk: Pákozdi Nóra
Fotók: Eve Deak Photography
Helyszín: Gerbeaud cukrászda

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!