A címben feltett kérdésre könnyű egyszavas választ adni: jól. Vagy kicsit részletesebben: nagyon jól! Ez a cikk azonban ennél többre vállalkozik és megpróbálom bemutatni az alapvető különbségeket Magyarország és Spanyolország között. Persze az olvasóban egyből felmerülhet a kérdés, hogy ugyan mi értelme ilyen összehasonlításnak, hiszen mind tudjuk a végeredményt és ez amúgy is csak pénz kérdése. Nos, ez az első nagy tévedés. De kezdjük az elején.
A Costa Blanca, Spanyolország Alicante tartományának partszakasza és mintegy 200 kilométeren keresztül terül el az ország keleti részén, pont szemben Ibizával. A Földközi-tenger, a maga megszokott szépségével itt különösen kitesz magáért. A végtelen hosszan elnyúló homokos partokat, pálmafás strandokat helyenként, magas sziklafalak tarkítjak, kis öblök tagolják. Sőt, egészen különleges, fehér kavicsokkal borított partszakaszt is találhatunk itt. A szinte megszámlálhatatlan mennyiségű, gyakran a partról rejtett kis öblöket víz alatti barlangok csipkézik. A szinte függőleges sziklafalak tetején büszke villák, vagy hófehérre mázolt, fényükkel messzire látó világítótornyok pompáznak. A szikla és a tenger találkozásánál pedig az évszázadok vagy akár csak a tegnap lezuhant hatalmas kőtömbökön törik meg a hullámok haragos robajlása. Vagyis, néhol haragos, néhol meg szelíd. Vad robajlás és szelíd ringatózás. Felváltva, kéz a kézben járnak. A kényelmesen napozni vágyók, vagy a felkorbácsolt taréjokat meglovagolni kívánó szörfösök egyaránt megtalálják itt a számításukat.
Az N332-es nemzeti főút méltóságteljesen kanyarog a part vonalát követve. Kicsit bentebb, a hegyek közé robbantott, valamivel egyenesebb utat követel magának, a Mediterrán Autópáya AP7-es szakasza. A kiváló minőségű, széles aszfaltcsík, alagutakkal szaggatva vonul végig a tartományon. A forgalom nem jelentős, pedig a pálya ingyenes.
Radar, trafipax csak elvétve van, de ha van, azt is előre kitáblázzák, mégsem hajt senki gyorsan. Akár autópályáról, akár csak egy kis falut átszelő mellékútról van szó, itt mindenki ráérősen, kényelmesen vezet. Senki nem siet sehova. Tudják, bárhová is mennek, a dolog, vagy a személy úgyis megvárja őket. A rendőr a barátunk. Segít mindenben. Igen tényleg. Szinte soha nem büntetnek semmiért inkább csak előzékenyen szól ha az ember rosszat tett. A közbiztonság ennek ellenére legendásan jó. A csalókat, trükközőket nem tűrik meg. Sem a rendőrök, sem a társadalom.
Szinte állandóan ragyogóan süt a nap. Az ég szikrázóan kék. Felhők alig vannak. Még ilyenkor, januárban is lehet 20-23 fok a napon. A tenger minden nap másik arcát mutatja, hol smaragzöld, hol azúrkék. Tizenegy év után sem tudok betelni vele, minden nap újra rácsodálkozom szépségére, mikor elhaladok egy-egy, számomra kedvesebb partszakasz mellett.
Festői, békés, biztonságos környezet. Természetes hát, hogy ez a rész a visszavonulni vágyó, nyugat-európai nyugdíjasok fő célpontja. Melegebb, mint Barcelona környéke és kevésbé turistákkal terhelt, mint lent, délen Malaga.
Elérkeztünk hát az emberi életben remélhető legjobb környezetbe? A túlzásoktól tartózkodni szeretek, de itt most nyugodtan kijelenthetem, hogy a békés nyugodt, méltóságteljes és szabad emberi élet lehetőségének egyik legalkalmasabb helyén vagyunk a bolygónak.
Most hogy kicsit jobban ismerjük a környeztet, nem nehéz kitalálni a címben szereplő kérdésre a választ. Jól élnek a nyugdíjasok. De tényleg csak a helyszín, a pénz és a jólét az, ami ennyire megkülönbözteti az életet attól amit Magyarországon ismernek a nyugdíjasok?
Abszolút nem!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez