Malek Andrea zenéről, színházról és az életről

Malek Andrea egy pár nap erejéig hazalátogatott, így egy utolsó pillanatban leszervezett, rövid találkozót tudtunk megejteni egy belvárosi cukrászdában. Épp egy rádióinterjúról érkezett, úgy tűnik más is megneszelte Andi hazalátogatását, és igyekezett kihasználni az alkalmat, hogy beszélgethessen az Ausztriában élő énekesnővel. Két csésze tea mellett mesélt önmagáról.

Mennyi időt töltesz Budapesten? Mi a legnehezebb az ingázásban?

Ha az ember maga mellett szeretné tudni a családját, komoly erőket kell megmozgatni, hogy soha ne hiányozzon senki, de ehhez nagy segítséget jelentenek a modern technika eszközei. Könnyebb a helyzet, mint száz évvel ezelőtt. Habár nem éltem száz évvel ezelőtt. Akkor jövök Budapestre, ha a munkám ideszólít vagy valamilyen családi program, összejövetel van. Én egyébként kint is magyar vagyok, sőt, ott vagyok igazán magyar. Sok magyar él a faluban, ahol én is, mégis ott láthatom igazán, hogy mennyiben vagyok más, mint az ottaniak.

Elképzelhető, hogy egyszer hazaköltözöl a családoddal?

Mindent elképzelhetőnek tartok, most egyelőre nem lenne logikus. Legfőképpen mert a fiaim oda járnak iskolába, a kicsi óvodába, a férjem pedig ott dolgozik.

Te is dolgozol kint?

Én is, igen. Nem folyamatosan, hiszen szabadúszó vagyok, ezáltal hektikus, hogy mikor mennyi munkám van, de ezzel jár a szakmám, ezt elfogadtam.

A három és fél éves kislányodnak mi az anyanyelve, te magyarul, a férjed németül beszél hozzá?

Megkérdeztük pszichológustól, hogy hogyan csináljuk ezt jól, és azt a tanácsot kaptuk, hogy nyugodtan beszéljünk hozzá két nyelven. Van apanyelve és anyanyelve. Időnként keveri, hiszen a szókincse állandóan bővül mindkét nyelven, és tudatosítani kell benne, hogy az új tanult szó milyen nyelven van, és hogyan hangzik a másikon. Miután ezt elmagyarázza neki az ember, utána már tudja, és úgy is használja az új szavakat. A nagy fiaim sem keverik a két nyelvet.

Ők kacsingatnak már a zenei pálya felé?

Nézd, manapság ki tud megélni pusztán zenélésből? Sajnos ez ma már nem úgy van, mint akár akkor, mikor én indultam. A zenészélet, a színpad egy nagyon vonzó, misztikus dolog, de a megélhetésüket sajnos nem biztosítja. Az én családomban mindenkinek van kötődése a zenéhez és művészi lelkületűek vagyunk, de ha csúnyán akarok fogalmazni, “rendes” szakmát tanulnak az iskolában. Ebből kifolyólag nem gyakorolnak napi hat órát, bár meg kell mondjam, soha életemben nem gyakoroltam napi hat órákat. A nagy fiam műszaki pályára készül, egy betűt se értek abból, amit tanul, közben pedig dobol, de megtanult gitározni és zongorázni is. A kisebbik fiam pedig a gasztronómiában járatos, ő trombitál.

Három gyermek édesanyja vagy. Egyikük érkezésesénél sem tartottál attól, hogy kiesel a munkából és nem fogsz tudni visszarázódni, a színházi szerepeidet betölti majd más?

Ettől sohasem tartottam, nagyon örülök, ha új tehetséges emberek bukkannak fel, és nem gondolom, hogy életem végéig meg kellene ragadnom ugyanabban a szerepben, vagy görcsösen, kétségbeesetten ragaszkodni valamihez. Halak csillagjegyem, én magammal szemben úszok. A kínai horoszkóp szerint pedig majom vagyok, azt sem fogod meg soha, igazi örökmozgó. Szeretem, sőt, lételemem a mozgás.

Nagyon pozitív az a hozzáállás, ami sugárzik belőled világ felé, ahogyan hozzáállsz a dolgokhoz. Érezni, hogy nem áll távol tőled a spiritualitás, hiszel abban, hogy a dolgok okkal történnek és megy minden a maga útján.

Szerintem ez a legbékésebb és megnyugtatóbb dolog; elfogadni, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell. Az összes szörnyűségével és szépségével együtt. Úgy hiszem, hogy rajtunk kívül álló, nálunk sokkal magasabb erők irányítják a világot.

Mesélj kérlek egy kicsit a Spirit Színházról. Ahogy utána olvastam a ti társulatotok és az általatok előadott darabok valóban többről szólnak puszta színjátszásnál.

Perjés Jánost, a színház vezetőjét nagyon régóta ismerem. Mikor voltak még a Magyar Televíziónak igazi zenés műsorai, akkor ő társszerkesztőként, asszisztensként dolgozott ott, innen az ismeretség. Ő elsősorban olyan témájú darabokat választ, amik túlmutatnak az irodalmi

jelentőségükön, társadalomkritikai, tudományos szempontból, vagy éppen nagyon mélyen elgondolkodtatnak. Jelenleg a nemrégiben elhunyt Popper Péter több könyvéből készült el A karnevál vége c. darab, ami egy kamaraszínházi beszélgetés. A zsidó meséket kedveljük még mostanában nagyon. Messze eltérnek a megszokottól, a magyar népmesékhez hasonlóan tele vannak szimbólumokkal. Ezeket a meséket csak felolvassuk, ami nem több, nem kevesebb. Nem kevesebb. Az én nevem mindig a zenével kötődik össze, így kitaláltam, hogy összefésülök három dalt, három történettel. Ezt például kint tanultam, hogy nyugodtan lehet az ember ilyen bátor. Két ilyen tematikájú előadást csináltunk már, és a közönség is nagy lelkesedéssel fogadta. A következő darabunk a Gólem lesz, egyelőre keressük a bemutató helyszínét és időpontját. Nagyon fontosnak tartom, hogy tágítsam a lehetőségeimet. Nagyon szeretek jazzt énekelni, lassan tudok is. Popzenét most sokáig énekeltem, de úgy érzem, hogy most ezzel nem tudok azonosulni. Keresem az utam.

Spirit válasz címmel egy személyes blogot is indítottál. Honnan jött az ötlet, és lehet-e tudni arról valamit, hogy miről olvashatnak majd az olvasók a jövőben tőled?

Főként egészséggel kapcsolatos témákról fogok írni. Már két évvel ezelőtt megszületett ennek az ötlete, hogy leírom azt ahol tartok és beszámolok arról, amit a saját anyaságom kapcsán fedeztem fel. Saját magam által elkészített füves könyvet képzelj el, saját fotókkal illusztrálva. Akinek pedig van bátorsága, életmód-vezetési tanácsokért is fordulhat hozzám. Nem azért, mert olyan okos vagyok, egyszerűen csak szívesen adom át a saját tapasztalataimat.

Már egészen kisgyermekkorodtól kezdve a zene világában éltél és sok zenésszel találkozhattál a szüleid révén. Akkoriban rajtuk kívül kit tekintettél zenei példaképnek?

Elsőként a fantasztikus zongora tanárnőim és a szolfézs tanárom neveitt említeném meg. Homor Marikának, Krause Annamáriának, Igó Lenkének és Bartalus Ilonának máig rengeteget köszönhetek. Ők igazi szentek, az életüket a tanítványaiknak és a zenének szentelték. Mindenkiben nyomot hagytak, akiket tanítottak, az Anyukám is ilyen tanár. Sosem felejtette el senki, ha valaki nála tanult, még akkor se, ha kidobta vagy leszidta őket. Nagy példakép Patti LuPone, ő énekelte az eredeti Broadway-en játszott Evita szerepét, és rongyosra hallgattam a felvételeit. Tetszett, hogy nem akar a hagyományos musical stílusnak megfelelni, nagyon dögösen, natúran énekelt, és meg lehet nézni, hogy miket csinált, ki lett belőle, és mennyire karizmatikus személyiség. Ő nagyon nagy hatással volt rám mindig is. Valószínűleg mert hasonló hozzá az én karakterem is, legalábbis szeretnék olyan lenni, mint ő. Magyarok közül Dajka Margit, Ruttkay Éva, Domján Edit rajongó voltam mindig is és maradok is. Férfiakat nem sorolom, mert beléjük mindig szerelmes voltam, ezt pedig nem szabad összetéveszteni a zenével. (nevet)

Ki tudnál emelni olyan művészeket, akikkel különösen nagy megtiszteltetés volt együtt dolgozni vagy valamiért máig nagyon különleges élményként tartod számon?

Cserhalmi Györggyel együtt dolgozni olyan volt, mintha az áram rázott volna meg. Volt időm hozzászokni a próbafolyamat alatt, hogy egy bálvánnyal játszom együtt, és szerelmesnek kell belé lennem, de nagyon nehéz feladat volt. Leginkább légneművé szerettem volna válni és elsuhanni onnan. A másik ilyen élményem Karácsony János és Presser Gáborral való közös munkánk volt. Karácsony Jánosba is szerelmes voltam. (nevet) Az Ébredés c. lemezem készült, és hárman énekeltük fel A villamos kettőt csöngetett c. dalt. Nekem ott végem volt. Ezek olyan pillanatok, amikor az ember szavakkal ki sem tudja fejezni, hogy mennyire hálás az életnek, amiért ez megtörténhet vele.

Mi a hobbid, mivel töltöd a szabadidődet?

Főzök, mosok, takarítok, kertészkedem, varrok és olvasok. Sokat járok előadásokra, ahol az élet nagy témáit boncolgatják. Most épp a tarot kártya szimbólumait tanulok és a kabbala tanaival ismerekedem.

Sajnos már finoman jelzik is a pincér kisasszonyok a tekintetükkel, hogy ők most már nagyon zárnának, de bízom benne, hogy lesz még lehetőségem Malek Andreával beszélgetni zenéről, színházról, de legfőképpen az életről. Igazi megtiszteltetés volt vele találkozni és interjút készíteni.

Krajnyik Cintia

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Krajnyik Cintia

Gyakran készítek interjúkat, de sűrűn fogalmazom meg saját véleményemet, gondolataimat is egy-egy témát illetően, valamint a hétköznapokból kiragadott élethelyzeteket is szívesen papírra vetem, melyeket a Lélekhangok című rovatunkban olvashattok.