Tehetséges, jóképű, szemtelenül fiatal, és minden jelentős musical főszerepet megkapott már. Jézus, Bicska Maxi, Radjami, az indiai herceg, Rudolf, Wolfgang, Rómeó – férfiak a musical és operett világából, kiknek bőrébe már otthonosan érzi magát.De, hogy milyen is egy ünnepelt színész a mindennapokban? Mik a tervei, és hogyan tovább? Dolhai Attilát kérdeztük.
Változnak az idők, ezek a műsorok már szinte "iparivá" váltak. Természetesen jó dolog az új tehetségek felkutatása, de a meglévők gondozására kevés energiát fordítanak. Volt például 2004-ben a Dalnokok Ligája, vagy, hogy közelebbit mondjak, a Csináljuk a Fesztivált! című műsor. Együttesek, énekesek mutathatták meg, hogy nem csak a saját műfajukban jók: szórakoztató volt, és sokszor rácsodálkozott a néző, hogy kedvence mennyire sokoldalú. Hiányolom most ezeket, mert a hazai zenei szcéna értékes szereplőit sokszor méltatlanul keveset foglalkoztatják.
Ezek a műsorok javarészt populáris zenékről szólnak. Közel áll hozzád a pop/rock?
Nem zárkózom el semmitől, és nem titok, hogy még ebben az évben szeretnék elkészíteni egy saját albumot, saját stílusomban. Remélem a közönségem ugyan olyan szeretettel, és kíváncsisággal fogadja majd, mint az előző lemezeket: akkor is, ha terveim szerint kicsit eltér majd a régebbiektől.
A legfoglalkoztatottabb musical színészek egyike vagy, van operett szereped is, viszont többször hallottuk már rólad, hogy egyre jobban vonz az opera világa. Továbblépés, vagy szerepálmok miatt?
Kihívásnak tekintem, szeretném kipróbálni, hogy ebben a műfajban is megállom-e a helyem. Az énekmesteremmel, Bagó Gizellával nap mint nap dolgozunk, készülünk hiszen az opera egy teljesen más világ, mások a követelmények.
Mindig a romantikus, pozitív hős szerepét játszod, Turiddu is egy szerelmes férfi. Nem hiányzik egy kis csibészség, rosszaság?
Alapvetően ilyen karakter vagyok, és így szokott meg a közönség is. A Parasztbecsületbéli szerepemben a csalfaság is megjelenik, ami azért eltér a teljesen makulátlan szerelmi történetektől. A csibészség részét egyébként kiélem az operettekben, ahol a jókedélyű, humoros karakterek egészen feltöltenek. A rosszfiús dolog…érdekes kérdés. Még nem volt olyan feladatom amiben antipatikus negatív figurát kell alakítani. A csibész, negatív, de hős már igen. Ezek nagyon apró de lényegi különbségek. A rosszfiú akkor izgalmas, ha a szerep igazságával azonosulni tud a néző, akkor akár szurkolhat is érte. A minden tekintetében antipatikus figura nem érdekes, ha nincs története. Nagyon szívesen filmeznék is.
Házas vagy, és van három gyermeked. A női rajongók azonban téged sem kímélnek…
Hát, nem panaszkodom, sok-sok rajongói levelet kapok, és nem minden esetben az előző esti fellépésemet méltatják. Ezeket már megtanultam kezelni vagy épp nem kezelni, de ennek nincs különösebb hatása a családi életemre. Alapvetően szeretem megadni a tiszteletet az embereknek, akik kíváncsiak rám. A rajongókkal egyszer-egyszer váltunk néhány
A Stylemagazin olvasóit, és minket is érdekel, hogy hogy állsz a divattal?
Nehéz téma, az volna a jó ha ezeket a feladatokat valaki helyettem megoldaná. Egy szakember, akire rábízhatnám magam. Azt érzékelem, ha valamilyen alkalommal nem megfelelően öltözködöm, de az én fejemben a zene van a színház és valahogy nem marad arra időm, hogy ezeken a fontos dolgokon gondolkozzak. Egy-egy fotózáson megtetszik valami, vagy látom az adott styliszton hogy " na most ebbe beletrafáltam" és én is jól érzem benne magam, akkor arra lecsapok és sokszor azt gondolom, hogy ez ki van pipálva, pedig nem. Mindent összevetve kedvelem az olasz ruhákat, a szép ingeket, cipőket, de sokszor civilben lazán sportosan szeretek létezni. Egyszer egy rendezvényre még a zenekari hangbeállásra tréningnadrágban és hótaposóban érkeztem, gondoltam, elég ha majd estére kicsípem magam, de tévedtem – mindenki puccban volt már. Ez utólag persze mókás történet ott nem tűnt annak.. Viccet félre téve, szeretném, ha volna egy olyan ruházati cég, akikkel kölcsönösen tudnánk segíteni egymást.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez