Pintér Tibor már a képek alapján is rendkívül karizmatikus személyiségnek tűnik, aki egyszerre színész, operett és musical énekes, producer, rendező és színházigazgató. Mások örülnek, ha legalább egy ilyen magasrendű titulust kiérdemelnek életük során. Tibor azonban nem az a típus, aki egyetlen cél beteljesítése után nyugodtan hátradőlne, mint aki jól végezte dolgát. Egy tavaszi délelőttön, kávézás közben faggattam a színészt a múltról, a jelenről és a jövőről.
Pintér Tibor már a képek alapján is rendkívül karizmatikus személyiségnek tűnik, aki egyszerre színész, operett és musical énekes, producer, rendező és színházigazgató. Mások örülnek, ha legalább egy ilyen magasrendű titulust kiérdemelnek életük során. Tibor azonban nem az a típus, aki egyetlen cél beteljesítése után nyugodtan hátradőlne, mint aki jól végezte dolgát. Egy tavaszi délelőttön, kávézás közben faggattam a színészt a múltról, a jelenről és a jövőről.
Egyszerre tartod kézben a Szigetszentmiklósi Sziget Színházat és a Nemzeti Lovas Színházat is, rendezőként, producerként, színművészként, operett és musical énekesként is ismer a nagyközönség, a Szigetszentmiklósi Sziget Színházba ti magatok nevelitek ki a növendékeket, akik aztán a társulathoz csatlakoznak, e mellett két gyermek édesapja vagy és rendszeresen sportolsz. Van átlátható rendszer, ritmus a mindennapjaidban, vagy állandó rohanás, káosz az életed?
Már hallgatni is rossz, amit itt felsoroltál, lassan csak halott orosz kémkatona nem vagyok. Ahhoz, hogy egy ilyen bázist fent tudjon tartani az ember, és ezeknek a titulusoknak hiteles gazdája legyen, csak rendszerezetten lehet élni a mindennapokat. Mielőtt bárki azt gondolná, ezeket a címeket nem én találtam ki magamnak, ezeket az élet alakította így. Valószínűleg azért, mert ennyi mindent kellett csinálnom ahhoz, hogy megvalósítsam az álmaimat és fel tudjam öltöztetni a nagy képzeletbeli karácsonyfámat. Én mindig hosszútávban gondolkozom, legalább 2-3 évre előre tekintek, és minden lépésem, mozdulatom a terveimhez társul. Ebben a családom is partner, ily módon a feleségem és a kisfiam egy biztos csapat mögöttem. A feleségem egyben az egyik értékesítési menedzsere és pénzügyese a színházunknak, vagyis tagja annak az adminisztratív háttérnek is, akik segítik az egész társulatot. Mára mindenkinek van egy álma ebben a csapatban és mondhatom, hogy családban. De ehhez szükség van egy nagy rendszerre. Említetted a kisfiadat, és van már egy nagy kamaszlányod is. Milyen típusú Apa vagy? Szigorú vagy inkább a kenyérre kenhető fajta?
Semmiképp sem tartom magam szigorú apának. Sajnos. Valószínűleg az apaságban oldok fel minden olyan keménységet, amit a szakmámban nem tehetek meg. Amennyire következetes vagyok a színházi munkálatokban, és amennyire ott egyre nagyobb fegyelmet követelek meg a társulattól, olyannyira vagyok engedékeny a saját gyerekeimmel. Ha az ember kevés időt tud tölteni a gyermekeivel, nyilvánvalóan a szép pillanatokra törekszik, de nem mondhatom, hogy rossz apa lennék. Különösen az elmúlt 3-4 évben estem át komoly fejlődésen, és kijelenthetem, hogy jobb apa lettem. A gyerekeid gondolkoznak azon, hogy követnek a színészi pályán? Lebeszélnéd róla őket, ha ők is szívesen lépnének a nyomdokaidba?
- Én akarnám, hogy kövessenek, de ezt nem én, hanem a sors és ők fogják eldönteni. Több tényező is befolyásolja majd az életüket. Számít a szülői utasítás, hogy merre terelik a gyermeket, lesz egyszer egy gyermeki döntés, és közbeszól egy sorsszerű dolog, amibe senki sem tud beleszólni. Ebből a háromból születik meg a valóság. Kell még valamiféle isteni jel, szerencse, tehetség is, amit örököl a gyermek. Én azt gondolom, hogy középszerű színésznek nem érdemes lenni, tehát csak akkor fogom erre a szakmára buzdítani őket, ha valóban tehetségesek annyira, hogy ebből meg tudjanak élni, noha szerencsésebb helyzetben vagyok, és vannak ők is, hiszen, ha nagyon akarnám, be tudnám építeni őket az általam működtetett színházak valamely előadásába, még akkor is ha nem lennének olyan tehetságesek. De ezt nem akarom. Azt |
szeretném, hogy ha erre a pályára lépnek, ami szerintem a létező legszebb hivatás a világon, akkor nélkülem tudják megállni a helyüket a szakmában.
Nálam is visszaköszön az a hármas motívum, amit az előbb említettem. Szerencsém volt, sorszerű is volt, és egy kicsit a szüleim is akarták. Szerencsém volt, mivel elsőre felvettek a Színművészeti Egyetemre, de azért mert a tudatlanok bátorságával indultam. Később ennek köszönhetően óriási próbatételekkel találtam szemben magam, hiszen be kellett hoznom azt a lemaradást tudásban, aminek a többiek már a birtokában voltak, mivel rutinos felvételizők voltak, vagy éppenséggel évek óta színészkedtek, csak papírjuk nem volt még róla. Én hozzájuk képest egy utcáról besétált, vidéki kis tudatlan fiú voltam. Volt azonban ösztönös tehetségem, amit megláttak bennem a tanáraim is, de egészen a negyedik év végéig kőkeményen kellett hajtanom és bizonyítanom.
Mit gondolsz mi a legfontosabb tulajdonság, érték, adottság, amivel egy színésznek rendelkeznie kell ahhoz, hogy ne középszerű, hanem tehetséges, jó, sőt mi több, kiváló színész legyen?
Az egyetemen már Ungvári Tamás tanár úr is azt mondta, hogy minden művészeti ághoz két adottság kell. Az egyik a szakrális, az égből, Istentől kapott, megfogalmazhatatlan adomány, a másik a profán, a materiális, a megtanulható, megfogalmazható tudás. Ez a két nagy komponens ott van mindig az életünkben. A színészetet is így vezetném le; nem elég az egyik a másik nélkül, nem elég a tehetség szorgalom nélkül. Minél tehetségesebb valaki, annál többet kell tanulnia. Mindig hallani elveszett tehetségekről, akikről lehetett tudni, hogy egykor nagyon égtek, de nem tanulták meg a szakmát, és a tudás hiánya kioltotta a tehetséget. Egy bizonyos szintig ez a szakma elsajátítható trükkökkel, fortélyokkal. Kiemelném még a szerencse fontosságát, mint elengedhetetlen összetevő, de alapvetően igaznak tartom a mondást, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, hiszen azt érik utol a lehetőségek, aki nyitott a világra, megy, csinálja, nyüzsög, nem ül a babérjain, tehát véleményem szerint ennek is köze van a szorgalomhoz végső soron. Mi volt az eddigi legkedvesebb szereped és mi volt az amivel a legtöbb munkád volt, amibe a legtöbb erőfeszítés árán tudtál belehelyezkedni?
A legkedvesebb szerepem egy ütődött színésztanár volt, akit a The Fame c. musicalben kellett alakítanom. Kis szerep volt, de nagyon jó karakter. Újszerű helyzet volt végre nem macsót játszani, hanem egy félbolondot, akiről persze kiderült a darab során, hogy hatalmas szíve van, csak tele van komplexusokkal. Nagyon szerettem a bőrébe bújni. A legnehezebb pedig a Love Story fiúja volt. Nyolcan játszottunk benne, de gyakorlatilag egy kétszereplős darab volt, ahol két és fél órán keresztül kellett megállás nélkül a toppon lenni, énekelni, a végén pedig meghal a lány, ami komoly drámai fordulat. Nagyon tartalmas, míves szerep volt, de ezáltal nagyon nehéz is. Ha kedvenc darabról van szó, akkor az EDDA musicalt emelném ki, amit minden hónapban a RAM Colosseumban játszunk. Életünk talán legnagyobb vállalkozása volt ez a darab. Csodálatos munka volt.
Jelenleg a Szigetszentmiklósi Sziget Színház és a Nemzeti Lovas Színházat tartod kézben. Van átfedés a kettő között, a darabokban, a társulatot tekintve? Természetesen van. Mindkét színháznak én vagyok a vezetője, és mindkettő önálló lábakon álló, nem állami támogatásból fennálló intézmény. Mostanra jutottunk el odáig, hogy remélhetőleg mindkét színház, de főleg a Nemzeti Lovas Színház, állami hozzájárulásban is részesülni fog, legalábbis ezen vagyunk minden erőnkkel a csapattal. De addig is, amíg ezt nem kapjuk meg, maximálisan önfenntartóak vagyunk. A Sziget
|
A színházi szerepeidhez viszonyítva keveset szerepeltél filmekben, sorozatokban. Távol áll tőled, hogy kamerák előtt játssz és többször újra vegyetek egy felvételt? Inkább a színház felé húz a szíved?
Szerepeltem sorozatokban, az ország végül is a Szomszédoknak köszönhetően ismerte meg az arcomat. De bevallom őszintén, annyira tényleg nem köt le. Monoton munkafolyamat, ugyanabban a közegben, újra és újra belebújni ugyanabba a karakter bőrébe belebújni. Ismert lesz az ember, meg lehet belőle élni, de színészileg nagy művészi értéket nem tulajdonítok neki. Magyar mozifilmben viszont nagy vágyam, hogy szerepelhessek. Azt gondolom, hogy mi, akik musical szakon végeztünk, be lettünk kategorizálva, és ha nagyfilm készítéséről van szó, akkor inkább prózai színészekben gondolkoznak a rendezők. Másrészt viszonylag kevés magyar film készül. Érdekes, mert ha hollywoodi mozi forog itthon, akkor megtalálnak. Nemrég például A katedrális c. sorozatban tűntem fel. De nagy álmom, hogy egyszer egy egész estés, magyar kosztümös filmben lovagolhassak. Reméljük, egyszer valóra is válik.
A feleséged hogyan viseli, hogy a külsődből és a tehetségedből fakadóan is, a nők kedvence vagy, igazi szőke herceg karakter. Nem féltékeny típus?
Az elején voltak ebből problémáink, de az utóbbi négy évben hatalmas fordulatot vett az életem. Elkezdtem tisztelni és nagyon szeretni a házas élet formáját, el is vettem lassan két éve a feleségemet, pedig előtte nyolc éve már együtt éltünk. Őszintén mondhatom, hogy megváltoztam. Korábban nőcsábász voltam, voltak féltékenységi jelenetek, de az elmúlt években komoly változáson mentem keresztül. Nagyon boldog férj és apa vagyok.
És te féltékeny típus vagy? Igazi alfa hímnek vagy inkább jámbor típusú férfinak tartod magad a magánéletben?
Nem extra féltékeny, de igen, féltékeny típus vagyok. Alapvetően alfa hímnek tartom magam, de azt hiszem ez normális, az is kell, hogy legyek. De ahogy idősödöm, egyre inkább megvan bennem a gyengédség, jámborság.
Mik a legközelebbi terveid a jövőre nézve?
A leginkább küszöbön álló tervemnek a Nemzeti Lovas Színház bázisának Budapestre való helyezését tekintem. Szeretnénk gyökeret verni, és egy szó szerinti Honfoglalást, hogy Magyarország, sőt Európa valódi hungarikumaként lehessünk az ország fővárosában büszkék a lovas hagyományainkra. A magánéletemben pedig nyilvánvalóan a saját és a családom egészségét, tisztességét megőrizni. Az életem boldog és kerek, azt csinálom, amit szeretek. Persze vannak nehéz helyzetek, mélypontok, de kinek az életében nincsenek? Őszintén azt gondolom, hogy nagyon szerencsés ember vagyok, hogy ennyi minden megadatott nekem az életben.
Krajnyik Cintia |
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez