A kétszeres Fashion Awards díjazottal, Konsánszky Dórával beszélgetettünk.
Szinte L: Mi történt veled a utóbbi időben akinek kétszer is sikerült megnyernie a Fashion Awards díját?? A tanítás felé vetted az irányt, mit látsz a mostani fiatalokban, trendekben, és hogy lehet mostanában érvényesülni?
KD: Nagyjából 15 éve foglalkozom komolyabban divattervezéssel céges szinten. Volt egy „családi vállalkozásom, amelyre felfigyeltek, és így márkámba egy magyar befektetői csoport nagyobb összeggel beszállt a külföldi terjeszkedés fellendítésére, amelynek folyamata megakadt és jelenleg most ezzel nem foglalkozom tervezőként, hanem a divatipar, egy szűk szegmenséhez tartozó művészeti oktatásban veszek részt, mint tanár, kurzusvezető és óraadó. Főleg fiatalokkal foglalkozom, illetve olyan emberekkel is, akik munka mellett, esti képzésen próbálják elsajátítani a szakmát, elég nagy spektrumra van így rálátásom, akiket érdekel a divattervezés. Szakgimnáziumtól kezdve, a magániskolai oktatáson át, az egyetemi szintig oktatom a divattervezést, divatgrafikát, figura rajzot, illetve a tervezési koncepciókat, sőt idén a viselettörténetet és divattörténetet is.. Az egész divattervezés folyamatát oktatom egészen 15 éves kortól felnőttekig.
SZL: Szerinted a tanulóknak ma könnyebb lesz érvényesülni vagy éppen nehezebb?
KD: Jó a kérdés. Ebben a szakmában nagyon sok mindenhez kell érteni. Nem elég csak a divattervezés folyamatait tudni, érteni kell a marketinghez és azon belül is a digitális területekhez. Ebből a szempontból, annak, aki ma indul el ezen a pályán könnyebb dolga lehet, hiszen már a „vérében” van az internet és a digitális megjelenés. Ma már egy weboldal előállítása egy webshop felépítése nem kerül akkora összegekbe, mint 10-20 évvel ezelőtt, sokkal elérhetőbb. Az információszerzés is könnyebb online, de ennek is megvan a negatív oldala a projektszerű gondolkodás. Ha pl, csak oktatási szintről beszélek, ott a mobilod, notebook-od, a nap 24 órájában, bármit meg tudsz nézni azonnal. Amikor egy szakmát tanulsz, ez nem minden esetben szerencsés, sok információ elvész. Az ilyen összetett szakmában, ahol egymásra épülnek az infók – olyan, mint egy négylábú szék, – ha valamit kihagysz- olyan mintha annak a „bizonyos széknek” kirúgod az egyik lábát és meginog az egész – ha nincsenek meg az alapok, akkor nem fog működni az egész.
A mostani generáció nehezebben figyel, és a figyelmüket is nehezebb felkelteni, ezért nehezebb őket oktatni is. Kicsit ingatag ez a bázis, a gyors információ szerzés és a dekoncentráció miatt sok esetben megcsinálják a munkát és a feladatot, de aztán kezdhetik is elölről, mert nem áll össze a feladat. Hamarabb elfelejtik az információkat, mint ahogy lezárulna egy kurzus vagy egy projekt. Persze sok tehetséges diák, hallgató fut át a kezeim között, de alig- alig van egy -két kitartó, szorgalmas hallgató, aki tudatosan, rengeteg munkával, alázattal „beleáll” a sorba és kitartással próbál a divat szkénében bent maradni. Az a tapasztalatom, hogy a kezdeti idea, hamar elszáll, amikor kiderül, hogy ez a szakma igen „melós” …)
SZL: Te honnan inspirálódsz a tervezéshez?
KD: Nagyon egyedi, nagyon szubjektív nagyon érzelmi alapú is lehet. Jó érzékkel nagyon figyelni kell a különböző trend és colours forecastokat, az előremutató trendeket ismerni kell és ezt kell összekapcsolni a te világoddal, a te esztétikáddal, kreativitásoddal. Egy nagyon egyéni DNS-el kell építkezni és ismerni, érezni kell a piacot, hogy mi fog működni és mi nem. Ez is nagyon komplex dolog, mármint ami az inspirációt illeti.
SZL: Muszáj elfogadni a trendeket?
KD: Valamilyen szinten igen, mert van egy elvárás a világ felől. Vannak szubkultúrák, amiből a következő vásárló közönség kialakul és erre figyelni kell. Ha van egy olyan célközönség, akinek tervezni akarsz, akkor érdemes az alapoktól indulni, megfigyelni a piacot és a te közönséged igényeit felmérni. Pontosan meg kell tervezni a lehetőségeidet, ide tartoznak az anyagi részeletek, üzleti terv megírása. Nagyon nagy az átfutási ideje a tervezésednek. A tervezéstől kb. 1 év mire meg is születik maga a tárgyiasult terv. Azután még eltelik 3-6-9 hónap mire azt meg tudod venni boltban. Majdnem 2 évre előre kell gondolkodni általában. Emiatt nagyon át kell gondolni az üzleti részét a brand kialakításában aztán a kiterjesztésében is.. Ezért nagyon hasznos egy webshop. Sokkal könnyebben tudsz a változásokra reagálni. Nézzük csak meg a mostani covid helyzetet, ami számos iparágat tett tönkre. De még egy ilyen helyzetben is egy online shoppal sokkal gyorsabban tudsz reagálni, mint egy fizikai bolttal. 3-4 hónapos átfutási időre rövidül a folyamat online! A divatcikkek gyártása nem áll meg, és sok olyan nagy márka van, ami a white label megoldást választja. Megveszi a kész terméket és a saját márkájára címkézi / alakítja át. Tehát magát az alap ruhadarabot nem te varrod meg, rengeteg ilyen cég van. White labelnek azt nevezik, amiben üres a címke. Nagyon sok olyan brand alkalmazza ezt a megoldást, akik anyagi megfontolásból a basic darabokat nem gyártják le, hanem megveszik, pl., Kínából. Olyan termékekből, amiből több 10.000 darabot el kell adni, a basic, alap ruhadarabok, ott megéri így gondolkodni, mint legyártani. Sok esetben használják, például munkaruhák, céges ruhák esetében, ahol csak a logót kell rátenni a ruhára, de nagyon nagy mennyiség kell belőle. Ez egy abszolút működő út a divatiparban.
SZL: Kik a kedvenc tervezőid, az oktatás során szoktál kiemelni tervezőket?
KD: Amikor ott tartunk szoktam szubjektív megjegyzést tenni, de sosem úgy oktatok, hogy a saját esztétikámat akarom ráerőltetni egy hallgatómra. Megpróbálom inkább őt megismerni és ami ő hozzá illik, ami közel áll hozzá, akkor abba az irányba terelem. De amióta komolyabban foglalkozom viselettörténettel és divattörténettel – elgondolkodtam rajta, hogy kellene írnom egy könyvet, mert nagyon hiányzik egy ilyen tankönyv/ ismeretterjesztő könyv. Bár a tankönyv, nem annyira hálás feladat, de egy olyan jellegű viselet- és divattörténeti könyvet gondolnék, ami nem simán viselet- és kosztümtörténet, hanem megláttatni, hogy a nagy tervezők miből inspirálódnak, miből indultak ki milyen kultúrákhoz nyúltak vissza, kronológiákat, analógiákat keresni. Ilyenkor eszembe jut, hogy kik azok, akik hatással voltak rám. Ilyen például az Antwerpeni SIX csoport, aminek az egyik tagja Ann Demeulemeester, őt nagyon szeretem, főleg az alternatív vonalat képviselő francia, belga és holland tervezők munkái állnak közelebb hozzám. Van egy amerikai tervező, de ő ázsiai származású, akit Peter Do-nak hívnak, az ő munkásságát figyelgetem mostanában. Akik munkáit tisztelem, magasra kvalifikált tervezők, akiknek az esztétikája nem a „mainstream”. De ettől függetlenül van nagyon sok márka, amiben látok fantáziát, de ha ennyire személyesen kérdezel rá, akkor az Ann Demeulemeester , Dries Van Noten, A.F. Vandevorsta nagy kedvenceim.
SZL: A hétköznapi életben, mik azok a preferált márkák, ahol szeretsz vásárolni? Mit hord egy divattervező?
KD: Képzeld nem nagyon járok ilyen boltokba, nem szeretek vásárolni…:) Van egy két olyan website, ahol vásárolok, ahol biztosan tudom a méretet, legyen az cipő vagy ruha, amit megrendelek. Az évek alatt kitapasztaltam az egyes márkák méretezéseit. De ezt megelőzte az, hogy nagyon sokat utaztam, külföldi kiállításokra. Ott próbálgattam, meg vásároltam magamnak dolgokat és így kialakult 1-2 márka, akiktől vásárolni szoktam. A legadekvátabb a mindennapokban a Diesel, például a Diesel farmerek szabásai jók rám-én azt feltételezem-J. Az összes farmerem Diesel. Cipőben is nagyon szeretem ezt a márkát, de van Dirk Bikkembergs bakancsom őt is nagyon szeretem. természetesen megtalálható a cipős gyűjteményemben A.F. Vandevorst és Marsell cipő is. Van 1-2 extra drága nőies magas sarkú cipőm is. Pl Prada, Balenciaga, Givenchy.
Mostanában inkább bakancsban és tornacipőben járok. Itt is van egy márka az Asics, amit kedvelek. Ez a márka hűség onnan jön, hogy amikor elkezdtem komolyabban „futkározni”. lefutottam pár 10 km-es versenyt, mire ki mertem tűzni magam elé a célt. Ez a félmaraton volt, de a verseny előtt pár nappal lesérültem. A vádlim sérült meg két helyen, ami azóta sem gyógyult meg igazán, nem műthető, így nem is jött helyre rendesen. Ebből jött gerinc- és lábprobléma és azóta részesítem előnyben a tornacipőket…. Nagyon sok cipőm van, gyűjtöm is. és Diesel „fun” vagyok, a többi dolog annyira nem is érdekel. Mondjuk a szép fehérneműket még szeretem. Még egy márka van, akiktől szoktam vásárolni, a Stella McCartney X Adidas, tőle van pólóm, futócuccom is. Peak Performance nem olyan ismert svéd márka is, amit szeretek és szoktam benne túrázni. Amúgy saját tervezésből megoldom, ha meg kell jelenni valahol… Szívesen vegyítem a sportruházatot a hétköznapi viseletemben is. Régen nem tudtam elképzelni, hogy leggingsben legyek egy hosszabb pólóval, de ma már ez is előfordul.
A leisure divat nem egy újkeletű dolog, a 70-es években a hippi stílussal jött ez a kényelmes divat. Majd a 80-as években power dress és a sportközvetítések hozták meg ezt a kényelmes, laza stílust. A TV-ből jöttek az újhullámos divattrendek, onnan lehetett tájékozódni. Mert ugye mi is a divat? Valakihez vagy valamihez, társadalmi jelenséghez szeretnék hasonulni. A 70-es, 80-as évekbeli Amerika, és Kelet-Európa, amikor nagyon fontos volt a sport, a zene Hip-Hop Run DMC hozott be olyan nagy márkákat, mint az Adidas, Nike és társai. Nagyon sok zenésszel és sportolóval kollaboráltak és ebből nőtte ki magát, ez a kényelmes, sportos divat. És a nagy cégek felhúzták ezeket a nagy márkákat, például a H and M kollaborációi, vagy Adidas együttműködése is. Ezzel kiszolgáltak egy olyan igényesebb közönséget, aki szereti a sportosan divatos megjelenést, ami sikkesebb, rafináltabb, különböző anyagokból, nem a közértelemben vett mackónadrágot. A covid hatására egyértelműen felértékelődött a kereslet a kényelmesebb darabok iránt. Fast fashion-ben nem is voltak annyira jellemzőek ezek a darabok, na de ha most bemész egy ilyen üzletbe vagy rámész a webshopjukra szembe találod magad a Leisure vagy a Jóga vagy a Lounge kategóriát, akkor látod, hogy mindenhol kaphatsz már melegítőt.
SZL: Van olyan hazai híresség, akinek jó a stílusa, akit szívesen öltöztetnél?
KD: Szamosi Zsófit, Cseh Anna Mária-t szívesen öltöztetném továbbra is. Rezes Juditot is nagyon kedvelem. Szofisztikált jelenségek. A közéletben több hasonló, fenoménra lenne szükségünk A kulturált megjelenés kívül és belül is egyaránt nagyon hiányzott nekünk a 20. század második felében, sőt 2010-ig biztos nem volt jelentős a közéletben. A „Z” generáció által felnő egy olyan közélet, ahol a rendszerváltás stigmája nem befolyásolja az esztétikájukat. Talán nekik már letisztultabb lesz az esztétikájuk.
SZL: Hogyan látod a szakmában a szakemberek hiányát?
KD: Nagyon inog az oktatás, kevés a szakember. A térlátás nagyon fontos a tervezésben, el kell magyarázni a varrónőnek, milyen legyen a ruha, ez nem mindig sikerül. A modellezés hiánya nagyon erős ebben a szakmában. A kreatív szakmákban – a rálátásom mondja – a reál tárgyak ismerete gyenge. A 3D, ábrázoló geometria, a matematikai ismeretek hiánya látványos. Ahhoz, hogy valaki ebben jó legyen, ahhoz ezekhez érteni kell. Mert az elképzelés és a megvalósítás között van egy hatalmas űr, amiben nem működik az oktatás és ott tolódik el az elvárás és végtermék között elégedetlenség. Amikor ott vagy élesben, akkor rájössz, hogy amit tanulsz az nagyon kontraproduktív. Ha valaki a saját cégét csinálja, a saját pénzét kockáztatja, nem csak kreatívnak kell lennie, hanem az üzletmenettel is nagyjából tisztában kell lenned. Azt tudom mondani, hogy képes vagyok elmondani most már, hogy ezt hogyan kellene csinálni. Ezt páran kétkedve fogadják, mert azt hiszik, hogy ez a tervező hiányossága, ha nem működik egy brand… Egy olyan szakmai csapatnak kell működnie a márka mögött, ahol a tervező, a marketinges, a gazdasági vezető a cégvezető munkája legyen szinergiákban legyen rálátása a főbb területekre, mindenkinek értenie kell a másik munkájához egy kicsit. Ha ez a szinkronitás nincs meg a brand vezetésében nem fog jól működni a start up szintet sem ugorják meg. Ehhez nagyon nehéz szakembereket találni itthon. Nem volt Magyarországon erre tapasztalatot az elmúlt öt évben igazán. Sokan elhagyják a pályát. A USE-os fiúk látásmódját kedveltem. Nem jó, hogy nincsenek bent a szakmában és az sem jó, hogy én sem vagyok benne… És ez nem is véletlen.
SZL: Mit szeretsz szabadidődben csinálni?
KD: A futás nagyon döcög, de szeretném, ahogy a biciklizést is újra kezdeni. Maradt a túrázás. Nagyon nagy kutyás vagyok. 1,5 tacsim van. Az egyik az enyém, a másik pedig közös a lányommal. A Kifli, csokibarna minitacskó ő teljesen az enyém, Kaktusz a kaninchen tacsi „több gazdis lett”, a lányom egyetemista ezért sokat vigyázok rá. Illetve a lányomat terelgetem. Orvosnak készül, úgyhogy nem unatkozunk!
SZL: Kit jelölnél a Fashion Awards Hungary 2022-es díjra?
KD: Az év divattervezője díjra Zsigmond Dórát jelölném és Pázmány Lili-t jelölném a Fiatal Divattervezők Díjára! Innovatív, szükséges felvetések, ergonomikus és jól átgondolt irányzat a „mozgássérülteknek tervezett ruhák, akiknek nem könnyű tervezni, de azt hiszem ez a szeretetből és belső szépségből eredhet…
Fotó: Barna Bálint
Konsánszky Dóra weboldala/e-portfólió : http://www.kyclothes.com/
A képek további felhasználása engedély köteles
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez