Egy 21. századi Nő - Az ízekről

Szerintem az életet a földi gyönyörök teljes élvezetével és szenvedélyes rajongással kell élni. Számomra ehhez érzékszerveim, így az ízlelés maximális kielégítése is hozzátartozik, s talán azért rajongok ennyire az evés öröméért, mert meglehetősen sokáig tartott a kalóriák beteges számolásától eljutnom a felszabadult, bűntudat nélküli evés öröméig.

Persze most nem arról van szó, hogy az egészségtelen ételek és a mértéktelen evés mellett szeretnék kampányolni, csupán azt mondom, hogy amit elfogyasztunk azt élvezzük és szánjunk rá időt, hogy örömünket lelhessük benne. Gondoljunk rá úgy, mint örömforrásra, s akkor is ha csak keveset eszünk, kerüljenek finom, szívmelengető falatok a tányérunkra.

Az én kedvenceim az egyszerű ételek, persze ez abszolút ízlés kérdése. Ha hajnal háromig írok, bár nem vagyok egy reggelizős típus, egy finom vajaspirítós vagy bundás kenyér gőzölgő citromos teával, a legfelemelőbb kulináris élmény. Számomra ez jelenti a testi-lelki feltöltődést, törődést. Egy komótosan elköltött reggeli, legyen bármilyen egyszerű is, nagyszerűen magában hordozhatja az önkényeztetés örömét.

Aztán van, hogy az ember gazdagon megterített asztalra vágyik. A bőséges, hedonista étkezés öröme nálam inkább csak alkalmi jellegű és baráti körben zajlik, de akkor végletesen élek a lehetőséggel. Lehet egy zamatos nyári lecsó; szabadban, bográcsban főtt halászlé; egy jó harcsapaprikás túrós tésztával; bárányborda a keleti fűszerezésű konyha bűvöletében; egy csodás olasz paradicsomos spaghetti friss illatos bazsalikommal – melytől az ember a legnagyobb hidegben is érzi a toszkán napsütés simogató melegét – vagy egy ízletes sushi, a lényeg, hogy csordultig töltse a szívünket az élmény, élvezzünk minden falatot, ne kapkodjunk.

Élvezzük a bársonyos, selymes ízeket, érezzük a tenger, a nyaralás hangulatát, a szép ételek képeskönyv–szerű látványát, hogy egy adagnyi mennyország van a tányérunkon! Nem vagyok igazi konyhatündér, de imádom a szép dekorációkat az ételeken és szívesen elpepecselek azzal, hogy valami művészi kunkort kanyarítsak a tányér szélére.

Ha rohanok és nincs más lehetőségem, megelégszem egy gondosan elkészített szendviccsel, de azt is igyekszem nyugodtan elfogyasztani. Igazán nem sok energia odafigyelni arra, hogy az evéssel töltött idő élvezetes legyen. Az élet a hétköznapok apró örömeiből áll, az életminőségünk javulását jelentheti a nyugodtan elfogyasztott reggeli tea, este egy pohár bor, az idő, amit ilyenkor magunkra szánunk. Visszaadhatja erőnket, lángra lobbanthatja képzeletünket, szenvedélyünket.

Este ha már késő van a vacsorához, csak egy pohár finom vörösbort iszom. Élvezem az illatát, a tanninosságát, ahogy a szájpadlásomra tapad s közben jól esik azt gondolnom, hogy aznap megtettem minden tőlem telhetőt magamért, az életemért, másokért, hogy minden szót, amit papírra vetettem a szívemen át vezetettem a kezemig s megéltem a pillanatot, annak minden boldogságával és elégedettségével.