A plázában sokan, azután egy évvel később kevesen. Hogy miért, miért nem, nehéz eldönteni. Talán a félelem, talán a kisebb lendület, vagy a takaró és a nyújtózkodás.
Szívdarabkák
A plázában sokan, azután egy évvel később kevesen. Hogy miért, miért nem, nehéz eldönteni. Talán a félelem, talán a kisebb lendület, vagy a takaró és a nyújtózkodás.
Minden érdekes.
Ahol korábban hatalmas sorok, most szinte senki, egy boltos azt meséli, hogy mintha gyenge nyári hónap lenne.
A szeretet?
Mi történik, ha így jelez?
Ha így int óvatosságra?
Sokan nem szerették, hogy a vásárlás valamiféle pótlékként szolgált, és be kívánta mindenki hozni a lemaradást, amit évközben elszalasztott.
És ha nem is vagyunk lemaradva?
Ha csak mi nem bírtuk a tempót, amit magunknak diktáltunk?
A nyugalom ilyen érdekesen térne vissza?
A bizonytalanság szülné meg azt, ami a szívnek valóban fontos?
A kevesebb néha több?
Mi történik akkor, ha valamilyen feltételes reflex indul be automatikusan, ha a szívet már-már annyira eltakartuk, hogy szinte nem is halljuk a dobbanását?
Ha nem baj, hanem érték mindaz, ami történik?
És lassan lekerül a csomagolás, és talán az ajándék is visszanyeri régi fényét, és leveti magáról a hamis csillogást, és az lesz, aminek lennie kell.
Egy kis szeretet.
Illetve nagyon is sok.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez