Mindenki ismeri az érzést, amikor ezredszer hallgat meg egy dalt. Mindenkinek ismerős, amikor emléket jelent egy-egy ismerős muzsika. A zene a lélek. A szív, és minden, ami szavakkal nehezen magyarázható. Nyelv, amelyet mindenki ért, éljen a világ bármely táján, bármely szegletében.
Zene
Mindenki ismeri az érzést, amikor ezredszer hallgat meg egy dalt.
Mindenkinek ismerős, amikor emléket jelent egy-egy ismerős muzsika.
A zene a lélek. A szív, és minden, ami szavakkal nehezen magyarázható. Nyelv, amelyet mindenki ért, éljen a világ bármely táján, bármely szegletében.
Kincs.
Talán olyan, amely soha nem fogy el, illetve egészen biztosan olyan.
Akadnak időszakok, amikor halkabbak a múzsák, azonban az emberek, vagy az emberiség szerencsére mindig visszatalál, vagy legalábbis keresi az utat, hogy visszataláljon az Édenbe.
Mert szinte biztos, hogy onnan hoztunk magunkkal valamit, ami egyszerre segít a legkönnyebb és legnehezebb pillanatainkban, amely úgy épít világot körénk, hogy ahhoz szinte minden egyes építőkövet mi magunk adunk, valahonnan legbelülről, valahonnan emberi lényegünkből.
Odafentről is valamilyen kellemes kacsintást érzünk.
Mert egész biztosan kell lenni olyan egyetemes értékeknek, amelyek a mai napig tartják az összeköttetést mind az emberek között, mind azokkal, akik vagy eltávoztak, vagy csupán őrangyalként vigyáznak ránk.
A világ, de legalábbis Budapest boldog lenne, ha a kávéházakban újra, a körúton végig élőben játszanának, és a vendégek úgy beszélgetnének, hogy a háttérben nem a gép, hanem a lélek dalolna.
Mert előbbi csak közvetít.
Utóbbi teremt.
Nincs is szebb ennél!
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez