Érdekes és talán nem is megszokott decemberben az esős éjszaka. Valójában manapság semmi sem megszokott, illetve talán nem elég kényelmes. Mintha a világ egyszerre szeretne megújulni, miközben gondosan ügyel arra, nehogy az egyensúlytalanság győzzön.
Cseppenként
Érdekes és talán nem is megszokott decemberben az esős éjszaka.
Valójában manapság semmi sem megszokott, illetve talán nem elég kényelmes. Mintha a világ egyszerre szeretne megújulni, miközben gondosan ügyel arra, nehogy az egyensúlytalanság győzzön.
Mintha az időjárás sem döntött volna arról, hogy az ősz vagy a tél következik, mintha minden és mindenki valamit várna, miközben tudja, hogy csakis magán segíthet. Csak az egy kicsit kényelmetlen.
A belváros cseppenként nyeri vissza ragyogását az esti fényárban. Kicsit hideg, illetve nem is kicsit, mégis megvan a maga hangulata.
Igaz, szomorkás ilyenkor is szinte mindenki, akkor is, ha péntek éjjel van, akkor is, ha a hétközi rutin ilyenkor szeretne elbújni valahová a világ háta mögé.
Egyetlen mosoly, egyetlen amolyan őszinte nevetés is gyógyír lehet mindenre.
Karácsony közeledtével minden felgyorsul.
Mintha sokmilliárd szív egyszerre szeretne boldogan dobbanni abban a bizonyos, nagyon fontos pillanatban.
Sárik Péter azt mondta, ha egyszer mindannyian, akik a Földön élünk az energiánkat pozitív irányba fordítanánk, itt lenne a Paradicsom.
A világ erre vár.
Lehet, hogy az eső csak kíváncsi, hogy milyen az egyébként havas évszak idelenn.
A város hol halkul, hol hangosodik.
Mintha a hangerőgomb sem lenne biztos magában.
Mintha mindenki egy jelre várna.
Egyetlen dobbanásra.
Közben cseppenként lesz minden ragyogó, és lassan az igazi tél is tiszteletét teszi idelenn…
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez