Az időről

Az idő urai vagyunk, mind, egytől egyig! Bár kizárólag a jelennel rendelkezünk, annak pillanatában ott rejtőzik a végtelen idő lehetősége. Hiszen gondolataink, képzeletünk minden pillanatban szabadon utazhatnak időn és téren át, kezünkbe adva múltunk és jövőnk sorsát.

Múltunk rendíthetetlen őrei páncélruhás emlékeink. S ha meg nem is változtathatjuk a szigorúan őrzött tényeket, hozzáállásunkkal sokat tehetünk egy teljesebb élet eléréséért, amelyben az eseményeket ok-okozat összefüggéseként és tanításként látjuk, s bátran össze merjük kötni elménkben életünk különböző szakaszait.

A múltunkra, akármilyen rossznak is ítéljük magunkban, gondolhatunk elfogadással, megértéssel s ezzel feloldhatjuk hozzájuk fűződő rossz érzéseinket, mivel kizárólag mi döntünk afelől, milyen gondolatokkal vesszük körbe őket. Nem hazugságról beszélek, nem arról, hogy a fájdalmas emlékeket boldognak állítsunk be magunk előtt, hanem arról, hogy ne szenvedjünk tőlük tovább, ne hagyjuk, hogy egónk, megmérgezve az élet természetes folyását folyton a fülünkbe kiáltsa: Velem ezt nem lehet megtenni!

Gondolatban bármikor bárhova visszautazhatunk, magyarázattal szolgálhatunk fiatalabb önmagunk számára, s ha utólag értjük is meg az események miértjét gyógyító hatással lesznek életünkre. Itt és most lehetőségünk van a múlt sérelmeinek elengedésére, gyerekkori sebeink gyógyítására, hisz felnőttként mindannyian saját anyánk és apánk is vagyunk egyszerre. Már magunk gondoskodunk lelki, szellemi táplálékunkról, önbizalmunk és hitünk is önálló, belső feladat. Ezeket a sebeket, sérelmeinket csak magunk gyógyíthatjuk meg, hiábavaló is lenne bárminemű bocsánatkérés, hiteltelennek éreznénk. Most eldönthetjük, hogy a múlt terheit meddig cipeljük, az elengedés a mi kezünkben van. Bármikor visszautazhatunk rossz kapcsolatainkba, elhibázott döntéseinkhez, hogy feloldozzuk, meggyógyítsuk, megmentsük önmagunkat, hogy megbocsássuk mások és saját tévedéseinket.

Az emberi kapcsolatainkra és önmagunkra bármikor gondolhatunk másként, bármikor lehetünk együttérzőek, szeretetteljesek régi barátságok, szerelmek irányába s önmagunk felé egyaránt, utólag is gyógyítanak az energiák.

Ezzel egyidőben jövőnkről is döntünk. Egy olyan életről, ahol a múlt és a jelen szeretetteljes, ahol nincsenek sérelmek és bátran, motiváltan nézünk a jövőbe. Mert másképp cselekszünk, ha nincsenek félelmeink, szégyeneink, ha nem bénítanak negatív emlékek. Ilyenkor hiszünk magunkban, erősek vagyunk, nem félünk a hibáktól, mert tudjuk, hogy vétkeink megbocsáthatóak.

Itt és most az idő urai vagyunk, a múltunké, a jelenünké és a jövőnké egyaránt, persze csak ha úgy akarjuk…