Herold Martina sok más nőhöz (és férfihoz) hasonlóan egyedül neveli kisfiát Zalánt, és kutyáját Milkát. Ami azonban hármasuk helyzetét mindenképpen különlegessé teszi, az az, hogy mindennapjaikat meg is osztja mind Instagram oldalán, mint pedig Pixyre nevű Youtube csatornáján keresztül. Az anyaság napos oldala mellett annak nehézségeiről, videózásról, a közösségi média előnyeiről és hátrányairól beszélgettünk, sőt, még az is szóba került, hogy vajon mennyi esélye van egy egyedülálló anyukának egy párkapcsolatra.
A videóid fő témája, hogy egyedülálló anyukaként neveled a kisfiadat. Amikor ezt a döntést meghoztad/meghoztátok, milyen nehézségekre számítottál? Ehhez képest mik azok a dolgok, amikre nem is gondoltál, mégis nap, mint nap szembesülnöd kell vele?
Az egyedülálló anyaság, mint fogalom, számomra messze nem olyan drasztikus és feltűnő, mint amekkorának tűnik sokak számára. Először is, mert sajnos borzasztóan sokan vagyunk, nem csak egyedülálló édesanyák, hanem édesapák is. Másodszor pedig: nagyon sok anyuka a nap nagy részében szintén egyedül old meg mindent, mert az apuka dolgozik.
Ami a hátránya mégis az egyedülállóságnak az az, hogy nincs mellettem társ, akit hazavárjak, aki besegít, aki itt van éjszaka velünk és "megvéd" minket, mint oltalmazó családfő. Mindemellett a szeretetet, ölelést, minden pozitív visszajelzést kizárólag a gyermekemtől kapok, ami hosszú távon szerintem nekem nagyon sok nehézséget fog okozni. Esténként a házimunkát végzem, videókat vágok, dolgozom. Soha nem fekszem le a szerelmem mellé és nézek egy romantikus filmet. Nem folytatok felnőtt beszélgetést senkivel, csak anyuka barátnőkkel maximum.
Mindennapos kétség számomra, hogy -hiába látja sokat Zalán az apukáját- mekkora törést okoztunk a fiunknak azzal, hogy külön neveljük őt. Tudom-e egyszerre "apaként" és anyaként is nevelni? Mindig sakkozok, hogy ne legyek túl megengedő, legyek szigorú is. Nehéz egy emberként döntéseket hozni, nevelni. Nagy felelősség.
Kép: Pixyre
Mik azok a dolgok, amelyekről le kell mondanod egyedülálló anyukaként?
A lemondások, amik az egyedülálló anyasággal járnak, szinte ugyanazok szerintem, mint a kapcsolatban élőknek. Az idődet mindig be kell osztanod. Soha nincs heverészős, pihenős nap. Nincs szabadnap. Ha egyik nap végzel a házimunkával, másik nap bevásárlás, harmadik nap kialvatlanság és így tovább.
Miért éppen a videózás?
Instagramon ugyan régóta nyilvános profilom volt és megjelenítettem a babavárás időszakát, majd az azt követő részleteket is, viszont a kezdetekben videózástól sokkal jobban tartottam. A családom támogatott ebben, de féltek, sőt, mai napig félnek, hogy a nyilvánossággal jár majd sok olyan dolog, ami lelkileg megvisel majd. Kisfiam édesapja beleegyezése is szükséges volt ahhoz, hogy belevágjak. Szerencsére nagyon nyitott volt és támogató. A mai napig tartok attól, hogy a későbbiekben hogyan fogom kezelni az esetleges támadásokat, megjegyzéseket. Mert az nem kérdés, hogy lesznek, hiszen a médiában ez egy teljesen megszokott jelenség, hogy aki "növekszik", annak lesz rosszakarója is. Itt nem a véleménykülönbségről van szó, hanem a megnyilvánulásról.
Mi a célod a videóiddal? Vannak hosszú távú terveid?
A célom az, hogy a nézeteimet megoszthassam mindenkivel. Az életünk bemutatásán keresztül mindenki megismerheti, mit miért csinálok, miért vallok. A tervem az, hogy a videózásnak köszönhetően megtaláljam azt az utat, azt a bevételi forrást, ami anyagilag segíthet eltartani a kis családomat. Olyan munkát végezni, ami mellett tudom nevelni a fiamat.
Mit gondolsz, mennyire vagy megosztó személyiség, vagy mennyire azok a témák, amelyeket felvetsz?
Jó néhány megosztó témát képviselek, ezért már az elejétől kezdve érnek negatív kritikák, de ezekkel semmi bajom nincs. Szívesen folytatok eszmecserét olyanokkal, akik másként látják a dolgokat, mint én. Volt olyan eset, ahol tanulhattam attól, aki kommentelt, de olyan is volt, aki negatív, megítélő kommentekkel illetett, majd egy rövid beszélgetés után azt mondta, annyira tetszik neki, hogy mindig őszintén válaszolok, hogy mégis feliratkozik a csatornámra. Az ilyen és ehhez hasonló reakciókért tudom, hogy érdemes időt szakítanom, és azoknak is válaszolnom, akik nem csak dicsérnek.
Vannak, akik szerint az anyaság egy ösztönös dolog, amire képtelenség felkészülni, így ezt felesleges is megpróbálni. Mások szerint azonban az a biztos, ha a leendő anyuka minél több helyről tájékozódik. Te melyik típusba tartozol?
Azok közé tartozom, akik az ösztönösséget vallják. Ez nálam az anyaság előtt is mindig így volt. Szuper, hogy már sok mindenre választ kaphatunk, amiket régen csak találgattak. De minden gyermek más. Nem nagyon van olyan, hogy valaki teljesen felkészült. Minden adja magát szépen sorban.
Várandósan követtél a tiédhez hasonló blogokat/vlogokat? Ha igen, segítséget nyújtottak abban, hogy felkészülj az anya szerepre?
Amikor megtudtam, hogy babát várok, azonnal minden létező alkalmazást, fórumot, videót megkerestem. Magamba akartam szippantani minden naprakész információt. Alapvetően mindennel úgy vagyok, hogy szeretem körbejárni és aztán belevágni. Szeretek előre felkészülni, átgondolni, lehetséges következményeket lefuttatni. Viszont bő két hét után az egész egy óriási robbanást idézett elő az agyamban és hamar rájöttem, ez nem az én utam.
9 hetes terhesen egy barátnőm megemlítette nekem, hogy létezik egy ősi, ösztönös szülésre való felkészülés, a HypnoBirthing. Eleinte a szó hallatán kétkedve fogadtam, de annyira győzködött, hogy mindenképpen olvassam el az erről szóló könyvet ( Marie F. Mongan – Szülés, ahol én irányítok ), hogy végül hallgattam rá. Amint letettem, tudtam, hogy ez az, amire szükségem volt. Nem volt több kérdésem a várandóságom alatt. Elhatároztam, hogy minden félelmemet, vagy kétségemet elengedem a szüléssel kapcsolatban és így zajlott a babavárás időszakában is.
Van olyan gyermekneveléssel kapcsolatos dolog, amelyről teljesen más volt a véleményed addig, amíg meg nem született a kisfiad?
Van persze! Messzire kerültem minden gyereket, ha nyaraltunk, vagy vásároltam és láttam, hogy szaladgálnak, ordítanak. Ma már odamegyek, ha ilyet látok, mert pontosan tudom, min mennek keresztül a szülők. A nyilvános szoptatás számomra teljes mértékben elképzelhetetlen volt, mert mindig frusztrált a kis mellméretem. Amint megszületett a kisfiam, ez azonnal eltűnt. Eleinte ha szükség volt arra, hogy nyilvános helyen szoptassam, picit nehéz volt, de ma már egy percig sem aggódom ezen. Megtanultuk ezt diszkréten megoldani bárhol. Ilyen volt a hozzátáplálás is. Ahogy a nagy könyvben meg volt írva, készültem a nagyik által emlegetett táblázat szerinti pépes etetésre. Szerencsére egy szintén ismerős anyuka felnyitotta a szemem, hogy nem csak ösztönös babavárás és szülés létezik, hanem hozzátáplálás is, aminek a neve BLW (Baby Led Weaning). Három anyukás fórumon vagyok jelen, az egyik ez a BLW csoport. Imádom ezt a fajta hozzátáplálást! Tekintve, hogy a kisfiam már 17 hónapos, vannak tapasztalataim, és nagyon pozitívak.
Vannak olyan értékek, amiket mindenképpen szeretnél megtanítani a kisfiadnak? Melyek ezek?
Tisztelet, empátia, szeretet, türelem, becsületesség, jószívűség.
A napokban találkoztam egy videóval, amelyben egy kismama kiakadt, hogy a legtöbb fórumon és blogon arról lehet olvasni, hogy az anyaság rossz, hogy milyen hátrányai vannak, hogy mennyi lemondással jár a terhesség, majd egy kisbaba. Te is így érzed, hogy ezt hangsúlyozzák leginkább az interneten?
Sajnos igen. Mindenhol azt látom, hogy szinte divat szenvedni a babavárás ideje alatt, illetve a gyermeknevelésben is. Mindenki tudja, hogy ezek a dolgok lemondással, mérhetetlenül sok energiával járnak. Na de azt elfelejtjük, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. A babavárás, a szülés, a gyermeknevelés. Ezek a nehézségekkel együtt csodálatos időszakok. Persze nem kell képmutatónak lenni, de nem tartom egészségesnek, ha édesanyák egymást buzdítják arra, hogy mennyire nehéz ez az egész. Azt tapasztalom mindenhol, hogy az a természetes manapság, ami nem természetes. Például, ha valaki hosszan szoptat (1-1,5 éves kor után is), azt már sokan elítélik, nem fogadják el a rokonok sem, vagy akár az édesanya férje sem nézi jó szemmel. Ezt szomorúnak tartom.
Kép: Pixyre
Milyen pozitívumokkal jár az, hogy ennyi embernek megmutatod az életeteket?
Szerencsére egyelőre azt mondhatom, hogy sokkal több pozitívummal jár a videózás. Hihetetlen mértékű támogatást és energiát kapok azoktól, akik írnak nekem. Már a utcán is volt, aki megismert és megkérdezte, hogy megölelhet-e. Számomra ez teljesen hihetetlen. Nagyon gyorsan növekednek a számok a csatornámon. Helyesbítek, számomra gyorsan. :) Ezzel jár az, hogy egyre többen kommunikálnak felém. Olyan visszajelzéseket kapok, hogy boldoggá teszem őket a videókkal, hogy pozitívabban látják a dolgokat, mióta követnek. Olyan is volt, akinek neveléssel kapcsolatban adtam megerősítést, hogy jól csinálja. Nagyon sok fiatal lány írja, hogy olyan édesanya szeretne lenni, mint én. Na ez az egyik legcsodásabb érzés. Nem azért, mert olyan szeretne lenni, mint én, hanem azért, mert ahogy én nevelem Zalánt, amilyen anyaként működöm, az szimpatikus egy kislánynak abban a világban, ahol nem feltétlen ezt sugározza a média, vagy akár a rokonok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amit én csinálok az egyedi és kizárólag a jó. Inkább azt szoktam mondani, hogy minden édesanya tudja, hogy mire van szüksége a kisbabájának. Sőt, ő tudja a legjobban, de sok olyan külső inger és nyomás van, aminek hatására mégsem az anyai ösztönökre hallgatnak. Én pedig ezt igyekszem képviselni. Az ösztönösséget.
Esetleg hátrányaival találkoztál már ennek?
Hátránya egyelőre nem sok van szerencsére. Picit stresszesebb 1-2 napom, mert még csak most kezdtem bele ebbe az egészbe és nehéz néha összeegyeztetni mindent.
Egyedülálló anyukaként hogyan lehet megtartani az egyensúlyt az anyuka szerep és a női szerep között? Te mennyire törekszel erre?
Na, ez egy nagyon nehéz kérdés. Szívesen megkérdeznék erről mást, magam helyett. :) Jó pár hónapja vagyok már egyedül. Próbálkoztam nyitni udvarló felé, de sajnos nem sok sikerrel. Az igazat megvallva, nem is állok készen erre. Nagyon kicsi a fiam. Mindig mellettem van, szüksége van rám. Viszont igyekszem nem kifogásokat keresni, szóval odafigyelek arra, hogy csinos maradjak, hogy ápolt legyek. Nem mondom, hogy nem hiányzik egy romantikus vacsora valakivel, aki nőként néz rám és nem anyaként, de egyelőre ez nagyon távolinak tűnik számomra.
Sokak szerint az Instagram hamis képet mutat az emberekről, amivel nagyon sokakat megvezetnek. Rengeteg látszólag tökéletes anyukát látni tökéletes gyerekekkel, élettel. Neked mi a véleményed erről?
Ez nem csak az Instagramra igaz, hanem minden ehhez hasonló felületre is, de nézzünk meg egy nőknek szóló újságot akár. Már a címlappal elkezdődik a kamu. Őszintén, velem is előfordult már, hogy lefotóztam egy fincsi salit, amit elkészítettem, majd kidobtam, mert ehetetlen volt és megettem egy szalámis szendvicset helyette. Szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy én kizárólag a valóságot mutattam mindig. Volt olyen időszak, amikor beszippantott ez a képmutatás mánia. Viszont idővel rájöttem -és ebben pont a követőim segítettek-, hogy ennek semmi, de semmi értelme nincsen. Ugyanis ilyenkor egy hamis képre büszke a posztoló és egy hamis képet követ a lájkoló. Károsnak tartom, mert sokan nem tudnak elvonatkoztatni és sanyargatják magukat, hogy úgy nézzenek ki anyaként a képen, mint a szépen beállított, megretusált akárki, akit láttak. Ezt tudni kell elengedni és saját magunkat képviselni. Szerintem sokkal jobb, ha inkább kevés, de olyan embert követünk, aki önmagunk megvalósítására inspirál minket. Nem pedig arra, hogy másokká váljunk. Erre törekszem én is Instagram-on és YouTube-on is.
Martina Instagram odalát itt, YouTube csatornáját pedig itt követheted.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez