Coach, író, költő és mindemellett egy spirituális lélek. Varga Andris azt vallja, hogy csakis a csontig hatoló őszinteség és a félelmeinkkel való szembenézés az, ami célravezető lehet. Már egész fiatalon hatalmas tapasztalásokat tudhat a magáénak, így nem is volt kérdés számára, hogy embereken szeretne segíteni. Önismeretről, sikerekről, nehézségekről és persze a szabad életről is beszélgettünk vele.
Mesélj a kezdetekről? Ki voltál te 5 évvel ezelőtt?
5 évvel ezelőtt egy olyan srác voltam, akinek egy törés volt az életében. Egy három szintes budai házban éltem egy nagyon kényelmes életet, majd nagyjából egy fél év leforgása alatt egy egy szobás, penészes lakásban találtam magam, Újpesten a gettóban. Nagyon nehezen tudtam feldolgozni, hogy nem én vagyok, aki irányítja ezeket a dolgokat. Belekerültem ebbe a szituációba. Az önképem itt hatalmasat változott. Rengeteg mindent átértékeltem. És most határozottan azt mondom, hogy számomra ez az esemény volt az, ami hatalmas transzformáló hatással volt a jellememre. Ez pedig azt hozta magával, hogy rengeteget fejlődtem. Ez indított el azon az úton is, hogy elkezdjem összerakni az életemet.
Volt egy olyan éles töréspont, ahol azt mondtad magadnak, hogy itt és most tennem kell valamit önmagamért, és azért, hogy az életem más irányt vegyen?
Az előbb említett eseményt követően volt időm gondolkodni azon, hogy merre mehetnék tovább, illetve, hogy mire fordítsam az időmet. Itt bekerültem a kondi világába, ami akkor engem kihúzott a szarból és egy olyan rendszert vitt az életembe, aminek köszönhetően elkezdtem újra ráérezni önmagamra, a céljaimra.
Sokfelé megfordultam már a világban. Éltem Amerikában, jártam Indonéziában, éltem Athénban, sok olyan élményt tapasztaltam, ami megedzett keményen. Azonban, amikor hazaköltöztem Amerikából, akkor éreztem azt, hogy "Össze kell hoznom az életemet." Volt egy kép a fejemben, hogy milyen életet szeretnék élni, és ez dolgozott bennem ahhoz, hogy nekivágjak.
Milyen akadályokkal találtad szemben magad, amikor belekezdtél önmagad - nevezhetjük így - újjáépítésébe?
Ahogy említettem, hazaköltöztem Amerikából. Itt éreztem magamon először, hogy muszáj kezdenem valamit komolyan azokkal a belső blokkokkal, amik nem vittek előre. Önbizalomhiány, társfüggőség, harcaim a magánnyal, céltalansággal. Ezek mind végig mentek bennem is. Menekültem. Önmagam elől. Sosem fogom elfelejteni, amikor egyszer egy akkoriban megszokott hosszúra sikeredett éjszaka után sétáltam haza, éreztem egy hatalmas ürességet magamban. Szerencsére olyan ember vagyok, aki alapvetően nem ragad bele dolgokba, hanem ha észreveszem, akkor változtatok. Így hazamentem és szembenéztem magammal. Megnéztem, hogy most épp hol vagyok, és azt is, hogy hol szeretnék tartani. Ez persze nem volt könnyű. De ehhez egy csontig hatoló őszinteség szükséges. Minél jobban fáj, annál inkább eredményes lesz.
Ezt akkor én megtettem, felelősséget vállaltam a dolgaimért az életemben. Nem akartam másokra hárítani a helyzetemet. Egyetlen kérdést tettem fel magamnak: "Mi az, amit szenvedéllyel szeretnék csinálni?" Nagyon fontosnak tartom, hogy amikor célokat határozunk meg magunknak, akkor azok a szívünkből kell, hogy jöjjenek. Ha megtalálod azt a dolgot, amit szenvedéllyel tudnál csinálni, akkor teljesen mindegy, hogy mások szerint az megvalósítható-e vagy sem, akkor te egyre jobb leszel benne, mert élvezni fogod, hogy csinálhatod, ennek eredményeként meglesz egy falakon átvivő mentalitásod, ami garantálja a sikert.
Volt olyan személy, aki inspirált téged?
Ebben az időszakban rengeteget dolgoztam. Volt egy magyar coach, business mentor, akinek fel voltam iratkozva a Youtube csatornájára. Éjjelente elkezdtem nézni a videóit, és azt éreztem, hogy ebben az emberben az öt évvel későbbi önmagamat látom. Ez volt, ami elindított bennem rengeteg dolgot. Őt mindenképp kiemelném, hogy inspirált. Ő volt az, aki elindított ezen az úton.
Tehát nappal dolgoztam alkalmazottként, éjjel a saját vállalkozásomat próbáltam építeni, keveset aludtam, de mindez akkor nem számított, mert tudtam pontosan, hogy áldozatok nélkül nem sikerülhet semmi. Az álmainkért igenis tenni kell. Idő és energia, ami idővel, ha szenvedéllyel csináljuk, megtérül.
Mikor érezted önmagadat elég stabilnak ahhoz, hogy másoknak a kezét megfogd és vezesd egy jobb élet irányába?
Körülbelül fél éve kellett ahhoz, hogy alkalmazottból vállalkozó legyek, ez viszonylag gyors volt. A vállalkozói létben azt azért tudni kell, hogy körülbelül három naponta bele van tolva a szarba a fejed. Tehát, aki vállalkozóként próbál érvényesülni, az vagy belátható időn belül abbahagyja, vagy megerősödik nagyon. Én utóbbiak táborát erősítettem. Hogy ez minek köszönhető? Elkezdtem célokat meghatározni, amiket megvalósítottam szépen-lassan, így megerősödött az önbizalmam. Nem függtem másoktól. A boldogságomat magamnak teremtettem meg.
Elkezdtem összekapcsolni a vállalkozásomban is a fizikai és a lelki dolgokat. Belekerültek önismereti dolgok is. Tudat alatt voltam vezérelve ebbe az irányba. Így került az életembe a coaching.
Itt már elég stabilnak éreztem magam, mint személyiség. Az igazi váltás akkor jött bennem, amikor voltam egy néhány napos elvonuláson. Ezek az elvonulások nekem mindig az igazi hazatalálást jelentik. Eltávolodom az internettől, nincsenek emberek körülöttem, egyszerűen lecsendesedem és találkozom önmagammal. Itt megtapasztaltam a hálát, a szeretetet és a boldogságot önmagam által. Ezt követően hazajöttem és végérvényesen eldöntöttem, hogy a coachinggal akarok foglalkozni.
A te szakmádhoz azért egy meglehetősen erős személyiség és erős énkép kell. Sosem volt olyan, hogy meginogtál volna akár önbizalom terén, akár a döntéseidet illetően?
Amikor meghoztam ezt a döntést, néhány pillanat erejéig bennem is felmerült a kétség, hogy ki vagyok én ahhoz, hogy másoknak adjak életvezetési tanácsokat? De az élet mindig adott olyan megerősítéseket, amelyek segítettek a kételyeket legyőzni. Rájöttem arra, hogy sosem az számít, hogy egy ember mennyi idős. Nem ez határozza meg a tapasztalásainkat.
Mi az, ami számodra a legmotiválóbb a munkád során?
A munkám során egyértelműen az motivál a legjobban, amikor azt látom, hogy az emberek eljönnek hozzám a problémáikkal, kihívásaikkal és pár hónap alatt annyira át tudjuk transzformálni az életüket, hogy a kezükbe képesek venni a saját dolgaikat. Elindul egy olyan változás bennük, ami által sokkal boldogabbak lesznek.
Az emberek tele vannak félelmekkel. Én ezeket a félelmeket nem feloldom bennük, hanem támogatom őket a vágyaik felé. A vágyaink a szívünkből jönnek. A félelemeink a fejünkből. Én a félelmekre úgy tekintek, mint a rabláncokra, amik lent tartanak minket a mélyben. Ezeket nem feloldani kell, vagy elnyomni. Szembe kell nézni velük. Attól, hogy valamit nem mondunk ki, attól az még hat ránk. Így a félelem árnyéka irányítani fog minket. Éppen ezért szembe kell szállnunk ezekkel, és egy jó stratégiai terv alapján felkészülni.
Mesélj a Personal Freedom önismereti csoportról? Kiknek ajánlod? Hogyan kell elképzelnünk?
Nagyon sokáig csak 1/1-ben dolgoztam emberekkel. Aztán a Covid ezt átírta és elkezdtem önismereti csoportokat csinálni. Sokszor megesik, hogy amikor valaki elindul az önismeret útját, a környezetével egyre kevésbé fog tudni azonosulni. Tehát az egyén elindul a saját útján, viszont úgy érzi, hogy egyedül megy ezen az úton. Nagyon sokan azért nem változtatnak, mert félnek, hogy nincs mögöttük egy támogató közeg.
Viszont, amikor csatlakozol egy ilyen csoporthoz, akkor hasonló érdeklődési körrel rendelkező emberekkel találkozol. Megkapod azt a támogató közeget, ahol látod, hogy mindannyian egy hajóban eveztek.
Létre akartam hozni egy közösséget, ahol azok az emberek, akik úgy érzik, hogy jelenleg egyedül mennek az utukon, társakat találjanak, és olyan emberi kapcsolatokat építhessenek ki, amelyek akár élethosszig tartanak.
Hogy hogyan is néz ki egy csoport? Ezek hat hetes vagy három hónapos csoportok alapvetően. Coachként én azon vagyok, hogy visszamenjek a probléma gyökeréig. Hogy utána el tudjunk indulni az egyén céljai felé. A problémák felismerése az első lépés, és ezután következik egy cselekvő fázis. Ebben támogatom őket. Cselekvés nélkül változás nem következik be. Ezért én minden alkalom után adok az ügyfeleknek egy nagyon konkrét challenget, kihívást, ami fizikai vagy lelki síkon működik, amibe bele kell, hogy álljanak. Ez által pedig elindul egy transzformatív folyamat. Ha megugrasz egy kihívást, akkor felismered magadban a teremtő erőt. Egy dolog még nagyon fontos, hogy az illetőnek, akivel együtt fogok dolgozni, jobban kell akarnia a változást, mint nekem.
Fotó: Csányi István
Volt olyan, hogy valakinek az élettörténete olyannyira hatott rád, hogy úgy érezted ezt nem tudnád most vállalni? Mert mondjuk éppen benned indított be valamilyen folyamatot, amire esetleg még te nem álltál készen?
Coachként megvan az a határ, amikor fel kell ismerni, hogy én nem foglalkozhatok vele, ezért tovább kell küldenem akár egy pszichiáterhez, vagy akár egy másik szakemberhez. Ha bennem felmerül az a kérdés, hogy vajon foglalkozhatok-e ezzel a problémával? Akkor az már számomra egy olyan jel, hogy ezt nem szabad most elvállalnom.
Hozzáteszem volt olyan, hogy kivételt tettem, és nagyon jól tettem, mert szuper változásokat értünk el. De alapvetően figyelek arra, hogy kit szabad és kit nem elvállalni.
Hol tartasz te most? Úgy érzed azt az életet éled, amire vágytál? Megvannak azok a stabilitások, amik szükségesek számodra egy kiegyensúlyozott élethez?
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen azt a hivatást végzem, ami valóban feltölt. Olyan helyen lakom, ahol imádok élni. A környezetemben minden adott a harmóniához. Egyre jobb emberekkel dolgozhatok együtt, akik engem inspirálnak a közös munkára. Azt érzem, hogy az életem halad egyre inkább abba az irányba, amit anno meghatároztam. Független vagyok, szabad vagyok, csodálatos történeteket ismerek meg. Ahogy növekszik a vállalkozásom egyre több lehetőség talál meg. Nem egy átlagos életet élek, de boldognak mondhatom magam, abszolút.
Mik a jövőbeni terveid?
Amellett, hogy coachinggal fogok foglalkozni és előadásokat szeretnék tartani, biztos, hogy az írás is szerepet kap majd az életemben. Szeretnék könyveket írni és kiadni. Online kurzusokat is létrehozni. Valamint nyilvánvalóan a spiritualitással is foglalkozni fogok továbbra is, éppen ezért terveim között szerepel, hogy el fogok menni Indiába valamint Balira is, az év második felében.
Ki valójában Varga Andris?
Meghatározni azt, hogy ki vagy, egy nagyon nehéz dolog. Azon kívül, hogy egy coach, író és költő, azt mondanám, hogy egy olyan ember, aki követi a szívét...
Andris munkásságról további információkat a honlapján találsz.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez