Kövess minket Facebookon.
Dibáczi Dóra
A szó, amit sokszor annyira nehéz kimondani. Pedig annyi – de annyi helyzetben jelentene ez megoldást az adott problémára. Bocsánat!
olvass tovább"Felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább" - írja Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvében, amiben végigvezet minket, olvasókat egy olyan transzgenerációs önismereti úton, melynek segítségével esélyt kaphatunk arra, hogy saját életünkben is észrevegyük és helyére rakjuk a megörökölt viszonyulásainkat és viselkedési mintáinkat.
olvass továbbA mai rohanó világban egyre nagyobb kihívás a munka és a magánélet közötti egyensúly megtalálása. Az állandóan növekvő elvárások a munkahelyen, valamint a személyes kötelezettségek könnyen felboríthatják a harmóniát, ami stresszt és kimerültséget eredményezhet.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Az utóbbi időben kezdtem el úgy érezni, hogy oké, ez most nagyon sok. Úgy az emberek összességében. Nem azért, mert egy takarító néni mindenáron meg akart győzni, hogy a Jehova Istenben higgyek, és nem is azért, mert van egy olyan ember, aki minden alkalommal, ha teheti, leül mellém a vonaton és megállás nélkül nyomja a dumát a saját életéről, holott meg sem kérdezte velem mi a helyzet, holott egyértelmű, hogy én inkább egyedül lennék.
olvass tovább
Barna Berni
Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e az-az idő, amikor nem akar már az elégnél többet. Akkor sem, ha jön a több. Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e. Nekem eljött.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Emlékszem, amikor a kisfiam óvodás lett, volt egy közös kis mondatunk, amivel mindig reggel elköszöntünk a csoportszoba bejáratánál: "A kedvesség visszajár!”
olvass tovább
Szabó Alexandra
Ma reggel sétáltam be a munkahelyemre, és láttam egy idős, bőven 80 év feletti párt, akik egymás kezét fogva indultak útnak a szomszéd háztömbből. Elgondolkodtam, hogy mindegy, hogy egészségügyi sétára vagy a napi bevásárlást elintézni indultak-e el, valamiért megmaradt bennük a vágy és az igény arra, hogy a mai napig egy testi érintéssel jelezzék önmaguk és a világ számára: mi egyek vagyunk, összetartozunk.
olvass továbbNéha még meg sem érkezett hozzánk a pillanat, már azt várjuk, hogy mikor adja át helyét a következő jó érzésnek. Azonban ezzel pont a jelen szépségét gáncsoljuk ki, a bizonytalan jövő felé futva. Megéri?
olvass továbbHajlamosak vagyunk túl hamar véleményt alkotni, féltékenykedni és irigykedni bizonyos általunk túl tudatosnak vélt nőkről. Egyet azonban ne felejtsünk el: nem születünk magabiztosnak. A magabiztosságért meg kell küzdeni, kemény csatákat kell vívni az élettel, ki kell érdemelni a tiszteletet, a függetlenséget, az erőt.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Reggel felébredtem, és nem voltam jól. Kimentem megmosni az arcomat, aztán nekiláttam a reggeli készülődésnek. Elővettem a tőled kapott sminktükröt, amit leejtettem, és megrepedt, pont akkor, amikor beköltöztem az új lakásba. Nélküled. Próbálom magam jobb kedvre deríteni, de nem megy. Miattad nem megy, mert mindenhol ott vagy.
olvass tovább
Dr. Németh Eszter
Elgondolkodtál már azon, hogy bár elsajátítunk számos elméleti tudást az iskolákban, de vajon az érzelmi öngyógyítás fortélyaira kinek kéne megtanítania? Meddig és hol van a határ? Szívünk marcangolásából mikor ocsúdunk fel, mikor tanuljuk meg a leckét? Ha már elégszer csattant az ostor a hátunkon, mégis miért nem hagyunk fel vele?
olvass tovább
Csiszár Lilla
Tudnál úgy szeretni, mint aki elvesztette az eszét? Tudnál úgy nézni rám, mintha soha nem láttál volna még hozzám hasonlót? Tudnál értelmet adni a kapcsolatunknak, hogy úgy érezzem, nem csak egy állomás vagyok az utadon?
olvass tovább
Barna Berni
Rengetegszer hallom azt az mantrát, hogy: "ha akarná, megtenné, ha akarna, itt lenne, ha fontos lenne neki, csinálná", és sorolhatnám a végtelenségig.
olvass tovább
Tóth Adél
Bármilyen nehéz ponton vagyunk életünkben, bármilyen kilátástalannak tűnik is helyzetünk, ha igaz barátok vesznek körül, a legsötétebbnek tűnő éjszakát is fényes csillagok ragyogják át. Ők azok, akik fáklyaként világítanak utunk során, bármikor számíthatunk rájuk, és ha azt hinnénk, hogy saját fényünk kialvóban van, megmutatják, hogy milyen erő rejlik bennünk és milyen erős is a lángunk.
olvass tovább
Kovács-Vass Réka
Kilenc év után visszatért a lélegzetvétel nélkül beszélő anya-lánya páros, és velük együtt a fiktív Cunnecticut-i kisváros, Stars Hollow minden bolondos kis lakója. Persze kivételek mindig vannak, de az a tapasztalatom, hogy ez az a sorozat, ami elé fiatalokat és időseket, férfiakat és nőket egyaránt le lehet ültetni úgy, hogy jól szórakozzanak a látottakon.
olvass továbbA társadalom két csoportra osztható, a macskásokra és a kutyásokra. Persze viccet félretéve, sokan rajongunk a kutyusokért és a cicákért is egyaránt, de tény, hogy vannak dolgok, amiket csak a macskagazdik értenek, és vannak dolgok, amiket csak a kutyagazdik. Mi az előbbinek jártunk most utána.
olvass tovább
Virág Klaudia
Csinos kis szobát rendeztem be neked egykor a szívemben, egy pici, de ékes, rejtett zugának bérlője vagy már hosszú ideje. Azt hittem rég túl vagyok rajtad, és a kapcsolatunk minőségét megfelelően vagyok képes magamban helyretenni. Ugyan miért lehetne az gond, hogy ettől függetlenül a szívemben a “különleges” feliratú szobában őrizlek, ettől még szerethetek mást, megmászhatok ismeretlen hegyeket, és szerelmes lehetek a szemeimet kápráztató új árnyalatokba. Nem igaz?
olvass tovább
Virág Klaudia
Ha megkérdeznéd magadtól, hogy sikeresnek tartod magad, mi lenne a válaszod és miért? Sokan azt hisszük, hogy a siker egyenlő az anyagi javakkal, színvonalas élettel, menő állással, pedig ez koránt sincs így. Lássuk miért.
olvass tovább
Király Eszter
Miért vagyunk néha elhallgatók és elferdítők? Egyetlen mondattal össze lehet foglalni: az igazság nem tesz jót. Úgy kezeljük az igazságot, mintha fölöslegesen felírt gyógyszer lenne, ezért be sem adjuk a másiknak, akit szeretünk. Az igazság-dózis csak fölösleges adalékanyag volna, csak rosszat tesz, mérgez, vitát szít, bonyodalmakat okoz, magyarázatot vár, és eltávolít egymástól.
olvass továbbRengetegszer jött szembe velem mostanában egy örök érvényű igazságnak szánt bölcsesség, mely szerint - és most nem pontosan idézek: aki rendben van önmagával, az másokat sem bánt. Elgondolkodtam kicsit a dolgon (jó szokásomhoz híven), hogy, ha mindez valóban így van, ahogy fentebb írva vagyon, akkor hogyan lehetséges az, hogy kismilliónyian vagyunk, akik napi szinten szorongunk, fájdalmas emlékeket cipelünk, dühösek vagyunk és soha az életben nem voltunk kibékülve önmagukkal, de mindennek ellenére mi mégsem a külvilágon próbáljuk megtorolni a sértettségeinket?
olvass tovább
