2. KERESD A NŐT
  3. KERESD A NŐT

KERESD A NŐT


Semmiféle önzőség nem lehet jó hatással egy emberi kapcsolatra sem

Akkor is kiállok amellett, hogy a nárcizmus, mint személyiség, mindenkiben megtalálható. Ezt már Freud is megállapította: azt, hogy bizonyos színtű nárcizmus mindannyiunkban születésünktől fogva jelen van. Ez a kijelentés nem védi meg a nárcizmusos személyiségzavarral rendelkező személyt. Nem áll ki mellette, és nem áldozathibáztatásra próbál rávilágítani. Nem, hanem azt igyekszik megmutatni, hogy az életben nem minden fekete vagy fehér, hogy nem lehet mindent becímkézve a polcra tenni, hogy te ez vagy és punktum.

olvass tovább

Adj hálát minden egyes nap a boldog emlékekért

  • 2024. április 30.

Ideális esetben már gyermekkorunkban megtanítják a szüleink, hogy ha kapunk valamit, akkor azt meg kell köszönnünk. Ezt sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, ha olyan dolgokról van szó, amik esetleg magától értetődőnek tűnnek. Azonban nem árt észben tartani, hogy sokszor ezeket a dolgokat is elveszíthetjük, így amíg lehetőségünk van élni velük, addig kell hálásnak lennünk az életnek.

olvass tovább

Egy önmagát nem szerető ember sosem fog tudni egy egészséges kapcsolatban működni

  • 2024. április 30.

Ha azt gondolod túlértékelik az önszeretet fontosságát, tévedsz. Mai világunk kétségbeesett, érzelmileg nem megfelelően funkcionáló emberek tömegéből áll. Csodálkozunk, hogy folyton ugyanazokat a köröket futjuk, toxikus kapcsolatokban találjuk magunkat. Miközben a válasz mindig is ott volt előttünk. Amíg nem tanulod meg önmagadat szeretni, addig újra meg újra ugyanazokat a pofonokat kell majd bezsebelned.

olvass tovább

Itt már mindenki tökéletes? Vagy csak jól hazudik?

Abban a hitben éltem egészen tegnapig, hogy a Facebooknál rosszabb már nem jöhet. Egészen jól hozzászoktam , hogy mindenkinek tökéletes élete van, jól néznek ki, edzettek, házasodnak, mosolyognak, boldogok. Mióta nem néztem rá egyetlen ismerősöm adatlapjára sem, azóta hál' isten a hírfolyamomban nem is jelenik meg senki. Köszönet érte, a jótékony algoritmusnak, ami csak azt tolja az arcomba, ami engem érdekelhet - bár hozzáteszem, néha jó volna másféle nézőpontot is látni a sajátomon kívül. Sikeresen kizártam hát magam, ebből a fene nagy tökéletesség cunamiból - gondoltam én.

olvass tovább

Negatív szülői minták, melyeket hordozunk a későbbi párkapcsolatainkba

  • 2024. április 30.

Számos dolgot viszünk tovább a családi mintáink alapján, melyek szerves részét képezik későbbi kapcsolatainknak. Sokszor nem is gondoljuk mennyi mindent le kellene tennünk, hogy ezekkel ne mérgezzük a párkapcsolatainkat. Ezeken a szülői mintákon nekünk kell dolgozni, ha valóban egészséges kapcsolatokat szeretnénk kialakítani a jövőben.

olvass tovább

Fiatalkori traumáink hatására az önbizalmunk szenved csorbát

  • 2024. április 29.

Ugyanis legtöbben valamilyen gyermekkori vagy fiatalkori trauma hozadékaként sajnos nem rendelkezünk egészséges, sőt, akár csak kicsit is kielégítő önértékeléssel. Ezen azonban tudunk dolgozni, ami cseppet sem egyszerű, sőt, kifejezetten időigényes feladat, azonban a megnövekedett önbizalmunk és magabiztosságunk a társas kapcsolataink minőségén is javítani fog.

olvass tovább

Nem kellesz eléggé...de miért?

  • 2024. április 29.

Mi hiányzott belőlem? Miért nem voltam jó? Ennyit jelentettem csupán, hogy ilyen könnyedén átlépjen rajtam? És még számos, ehhez hasonló önmarcangoló mondat cikázik nőként a fejünkben egy szakítás, egy futónak induló és annak is maradó kaland, vagy akár egy úgynevezett ghoosting (szellemmé-köddé válás, amikor az „úriember” elköszönés nélkül felszívódik) után. Mi a baj velünk?

olvass tovább

Így romboljuk le kapcsolatainkat, és engedünk el örökre értékes embereket az életünkből

Az elhallgatások, kételyek, ki nem mondott vágyak alattomosan hálózzák be kapcsolatainkat. Az elégedetlenség ott lappang közöttünk, de képtelenek vagyunk megosztani egymással. Egyszer csak elveszítjük a hangot, minduntalan eltévedünk az egymáshoz vezető visszaúton, elbeszélünk egymás mellett, a szavak félúton megbotlanak, el sem jutnak a másikhoz.

olvass tovább

Minden szakítás végén van egy rádöbbenés. A tiéd mi volt legutóbb?

Szerda hajnalban, videochatelés közben jött el a szakítás pillanata. Mármint azért hívtak fel videochaten, hogy szakítsanak velem. Utána kiderült, hogy még jobb helyzetben vagyok, hiszen két lánnyal újfent szakítottak, csak szimpla üzenetben. Három nap azzal telt el, hogy rádöbbentem, hogy az üveg bor és a folyamatos bőgés a teljes józansággal egyenlő. Bár mókás, de nem akartam lerészegedni; ez valahogy meg se fordult a fejemben. Talán ez is annak jele, hogy túlságosan mazochista vagyok, és élvezem a fájdalmat. Stagnáltam. Stagnálok. És, ha gyűlölők valamit a világon, az ez: a stagnálás.

olvass tovább