Kedves Múlt!
Sajnos van, hogy említésre sem méltatnak téged. Pedig nem kell félni tőled. Én is sokszor elgondolkodtam már, hogy mit is mondhatnék neked. Most is rengeteg minden kavarog a fejemben.
olvass továbbSajnos van, hogy említésre sem méltatnak téged. Pedig nem kell félni tőled. Én is sokszor elgondolkodtam már, hogy mit is mondhatnék neked. Most is rengeteg minden kavarog a fejemben.
olvass továbbSajnos nem egyedi eset, hogy valaki nem kapta meg kiskorában azt a szeretetet, amire annyira vágyott, és ez a felnőttkori viselkedését is nagyban befolyásolja. De mik is azok a jelek, amiből le lehet szűrni, hogy valakit az őt ért traumák miatt reagál másképp egyes helyzetekre?
olvass továbbA nők nagy része már kiskorában elképzelte a nagy napot, ahogyan majd hófehér ruhában bevonul a padsorok közé és a sminkjének tönkretételének elkerülése érdekében próbálja visszatartani a sírást miközben elrebegi az igen szócskát. Persze az alapkoncepció annyiféleképpen változhat, ahány nő él a földön, de a többségünk tényleg elábrándozik a nagy napról már kamasz kora óta.
olvass továbbLássuk be, ha az ember komoly kapcsolatban él, a szerelem, és a rózsaszín köd mellett előbb vagy utóbb megjelennek a problémák is. És rájövünk, hogy egy jó kapcsolatban bizony van meló bőven, tudatosan, közösen kell tennünk azért, hogy tartós és jól működő legyen. Az alábbi listában azokat a pontokat gyűjtöttük össze, amik bizonyítottan javára válhatnak minden párnak!
olvass továbbMondjuk én pontosan nem tudom, mert nem vagyok házas. Tisztáznám előre, hogy amiket leírok azok csak spekulációk. Szóval, a filmvásznon nagyrészt azt látni, hogy hogyan jutnak el egymásig az emberek. Hogyan jönnek képbe a rosszallók, a bosszúéhes exek, az ellenzék anyák és apák. Nagyrészt azt taglalják a drámasorozatok, hogy mennyi hazugság veszi körbe a két szerelmes embert, akik fűnek-fának elhisznek mindent társukról (szép kis pár az ilyen). Aztán jön a sírás-zokogás, a nagy egymásra találás újra és the end. De mi van a házasság után? Forrásul a Hűség című művet választottam, amit Elizabeth Gilbert írt, az Ízek, imák, szerelmek szerzője.
olvass továbbNem lesz önbizalmunk 5 egyszerű lépéstől, nem találjuk meg álmaink hivatását egyetlen hírlevél elolvasása után, nem leszünk jobbak önmagunknál, csak mert el tudtuk képzelni azt és nem, a zsírégetés sem lehetséges befektetett munka nélkül. A helyzet az, hogy nem vezet egyenes, küzdelem nélküli út a sikerhez. Még akkor sem, ha kismillió pozitív guru hirdeti ennek az ellenkezőjét. De akkor mégis hogyan haladhatjuk meg önmagunkat?
olvass továbbTudom, elnyűtt már a kifejezés, de tagadhatatlanul örök: az önismeret fejlesztéséhez a legtöbb esetben nélkülözhetetlen az egyedül töltött idő. Korunk kollektív nyomása miatt - hogy mindig, mindenáron kell valaki magunk mellé -, ezt sok ember nem éli meg. Nem töltünk egyedül időt, folyamatosan keressük a lehetőségét annak, hogy valakivel mindig legyünk, beszélgessünk, chateljünk, telefonáljunk.
olvass továbbAz életünkben mindenhez szükség van az akaraterőre. Valaminek az akarása késztet célok kreálásához és döntéshelyzetek megéléséhez, viszi előre az életet. Van akinek erősebb, van akinek gyengébb akarat dolgozik a lelkében. Amit viszont jó tudni, hogy sok gyakorlat, tevékenység fejlesztő hatással bír az akaratra, ezek közül hoztunk nektek néhányat.
olvass továbbSokat eszembe jut nagyszüleim két örökérvényű mondata mostanában. "Királynőnek, Király a párja." "Egy cselédlány akkor sem lesz úrinő, ha kalapot vesz."
olvass továbbA mai generációtól eltekintve a legtöbb nő számára lassan fullasztóvá válik a tökéletességre való törekvés. Ehhez persze nem segít hozzá a közösségi média, ahonnan ránk omlik a tökéletesség kultusza egy olyan hamis kép alatt, amely nagy valószínűséggel sosem volt még csak köszönö viszonyban sem a valósággal.
olvass továbbFel volt készülve a világ. 2012. december 21-én történt volna… amikor a nagy tudósok a világvégét jósoltak. Én tisztán emlékszem, anyukám azt mondta aznap ne menjek iskolába. Jól kinevettem, mert én nem hittem benne. Mert féltett engem, aztán egy jót kacagtunk az egészen, persze csak utólag. Anya mindig azt mondta csak akkor fogom megérteni, hogy ő mit érez, ha majd lesz nekem is gyerekem. Én most őt féltem, meg a családomat. Talán hasonló ez az érzés. Nos, most ugyanez történik,mint 2012-ben. Csak az emberek tényleg meghalnak és mi ezen nem nevetünk. Nincs világvége, de könnyen lehet.
olvass továbbNéha a legegyszerűbb tanácsok hallatán is értetlenül állunk. Tudjuk a szavak jelentését külön-külön, mégsem tudjuk “saját” nyelvünkre fordítani, arra a nyelvre, amit a szívünk beszél.
olvass továbbMárcius 8. a Nemzetközi Nőnap. Ennek alkalmából úgy gondoltuk elhozunk öt olyan filmet, ahol női életutakat nézhetünk végig. Mert nőnek lenni bár sokszor küzdelmes feladat, mégis a legcsodálatosabb dolog. Boldog Nőnapot!
olvass továbbNem is gondolnád, de rengeteget elárulhat személyiségedről az, hogy melyik testrészed tisztítod meg először fürdés közben. Optimista, vagy pszichopata lennél? Humorra fel!
olvass továbbSokan bántanak, nem értenek; a szüleim képtelen elfogadni a döntésemet. Mások úgy gondolják, hogy csak arról van szó, hogy nem jött még el az ideje, de a hátralévő pár évben még nagy valószínűséggel megváltoztatom a véleményem. Ki kell, ábrándítsak mindenkit: az én testem, az én döntésem. Arról nem is beszélve, hogy ez a világ már nem alkalmas a gyermeknevelésre. Nevezhetsz önzőnek, felületesnek és meggondolatlannak, de én boldog vagyok így nőként, nem pedig anyaként.
olvass továbbNagyon érdekes, mert több ember által is hallottam, hogy "én nem vállalok felelősséget azért, hogy Te mit értesz meg abból amit én mondok"...Ez egy bizonyos fokig rendjén is van, mert mindenki más tudati szinten létezik.
olvass továbbAz eltelt idő ellenére úgy érzem valami nem teljes, valami mintha hiányozna. Persze, senkinek se tökéletes az élete, legyintek és folytatom a napom. Majd este az érzés újra belém hasít, és rájövök, hogy nem valami, hanem valaki hiányzik. De nem az egyedüllét ellen makacsul küzdve, hogy csupán valaki legyen mellettem, legbelül már érzem egy ideje, hát kimondom, Te hiányzol.
olvass továbbHiány. Rossz dolognak értékeljük, valami olyannak, ami mindig fájóan lüktet, ami miatt pótcselekvések közé vetjük magunk és ami miatt sosem lehetünk teljesek. Negatív bizsergés, üresség...vagy mégsem?
olvass továbbEgyszer csak vége lesz, mintha valaki leadná nekik a távolban a jelzőfényt. Mintha riasztópisztoly dörrenne, elég mókából, vége a bulinak, ideje visszatérni a tisztes családi élethez. Ideje újra belebújni a férj és a családapa szerepébe, ideje meccset nézni hétvégén, ideje lenne újra négyre odaérni a suliba, szülői értekezletre kell járni, szét kell hagyni a zoknikat, tolni kell a bevásárlókocsit és szélvédőmosót kell tölteni a feleség autójába. Így megy ez.
olvass továbbTúl szeretek, túl sokat adok és keveset kapok. Sokszor előfordul mostanában, hogy úgy érzem, nem azt kapom vissza, amit valakinek nyújtok. Vajon, miért van az, hogy az emberek hajlamosak túl sokat adni, még akkor is, ha lelkesedésük, támogatásuk viszonzatlan? Miért ragaszkodunk túlságoson is, ismerősökhöz, barátokhoz?
olvass tovább