Kövess minket Facebookon.
Krausz Dominika
Sokan hiszik azt, hogy dönteni könnyű. Egészen addig, míg ők kerülnek választás elé. Amikor önmagunkat kell megoldanunk, ha a döntés a mi vállunkat terheli, a dolgok megváltoznak.
olvass tovább
Varga Maja
Az elfogadástól te nem leszel kevesebb, és nem leszel gyengébb. Az elfogadás nem önmagad hátránya, nem zuhan az értéked attól, mert elfogadóbban állsz a többi ember-, és maga a világ felé. Nem kéne, hogy másképpen nézzenek rád, mert nem ítélkezéssel fordulsz a másik felé, hanem őszinte kíváncsisággal, hogy mégis kicsoda és micsoda az illető.
olvass továbbKialszod a napi nyolc órát, valamiért mégis mindig azt érzed, hogy alig tudod nyitva tartani a szemed és az olyan programokra is nehezen vonszolod el magad, amiket hetek óta vársz? Ha ezeket a jeleket észleled magadon, akkor lehet, hogy nem is a fizikumoddal van a probléma, hanem a lelked az, aminek nem ártana egy kis pihenő.
olvass továbbEgy kis idő után megtanulsz elsétálni azokból a kapcsolatokból, melyek nem voltak soha igazán a tieid. Idővel megtanulsz megszabadulni azoktól, akik nem voltak jók hozzád.
olvass továbbA legtöbben egyet értenek azzal, hogy az önbizalom a legfontosabb kellékünk, ami a céljaink eléréséhez szükségeltetik. Lehet, hogy szuperül nézel ki, és vág az eszed, mint a borotva, de sajnos hiába dörömbölsz a siker ajtaján, ha nem hiszel önmagadban.
olvass tovább
Várszegi Réka
Ki érzi úgy, hogy nincs elég? És mitől lesz? Ugorjunk fejest ebbe a témába, merüljünk le egész mélyre! Elmondom az emberi erő legnagyobb titkát, ami nem más, mint a tudattalan, elfojtott, sötétben lévő Árnyékerők, öntudatlan mechanizmusok tudatossá tétele.
olvass tovább
Vörös Eszter
Sohasem értettem azokat a cikkeket, amik azt tanácsolják, hogy amennyiben a másikban valami rendelleneset érzünk, még időben menekülnünk kell. Nem gondolom, hogy a mai világban létezik mentális problémáktól mentes ember, és azt még kevésbé, hogy két selejtes nem alkothat tökéletes egészet.
olvass tovább
Király Eszter
Az első találkozás különleges, szavakkal aligha leírható. Benne százezer perc várakozása van, egymás tekintetében elmerülés, hormonok hullámzása és színtiszta vegytan. Az első találkozás páráját, atmoszféráját kellene tartósítani, de nem ám dátumozva felrakni a kamra hátsó polcára, és soha nem elővenni többet.
olvass tovább
Király Eszter
Egy érzelmileg zárt személlyel nehéz a közös lét. Belső élményeiről, saját érzéseiről nehezen beszél, hiába faggatod, és próbálod megnyitni, gyakran meddő próbálkozás. Érzelmeit, a saját szükségleteit, alapvető elvárásait, vágyait a párkapcsolataiban nem képes kifejezésre juttatni.
olvass továbbVonzónak lenni nem a külsőségeken múlik. Jóval több kell hozzá. Vonzónak lenni sokkal inkább azt jelenti, hogy olyan tulajdonságoknak vagyunk birtokában, melyeknek mások képtelenek ellenállni. És ez legfőképpen belülről jön, nem pedig a drágán megvásárolt ruhák által, vagy az éppen tökéletes frizuránknak és sminkünknek köszönhetően. Tehát a kérdés akkor az, hogy mi tesz egy embert igazán vonzóvá?
olvass továbbIsmered azt az érzést, amikor pillangók repkednek a gyomrodban, minden rózsaszín ködben úszik, a madarak hangosabban és dallamosabban csiripelnek, és az egész világot áthatja valami csodás ragyogás?
olvass tovább
Mertain Lilla
Ha azt gondolod, amire azt mondják, hogy a mennyben köttetett kapcsolat, és látszólag tökéletesen romantikus, mindig boldog véget ér, akkor el kell, hogy keserítselek, mert sajnos nem. Ha csak reálisan nézzük sem lehetséges. Mert a külső szempontból „tökéletesnek” tekintett kapcsolat általában csak egy egyszerű illúzió, amelynek semmi köze nincs a valósághoz.
olvass tovább
Szabó Rebeka
A bácsi a piacon, az öreg néni a közértben, a vonaton a kalauz, és igazából, bárki, akivel találkozunk egy nap során, teszi a kis dolgát. Hogy éppen, melyikőjük milyen lelki procedúra kellős közepén tanyázik, nem tudhatjuk. De ami még fontosabb, és amiről csak halvány körvonalakat sejthetünk, az a valódi énjük. Nem az, ami már a saját, általános formájában is mesterséges, hanem a tényleges, életszagú emberi mivoltjuk.
olvass továbbEgyikünk sem tökéletes, és még a közülünk legrosszabbnak vélt emberek esetén is általában megvan a múltbéli oka annak, ahogy viselkednek. De természetes, hogy mindenki szeretné olyan emberekkel körülvenni magát, akiktől legtöbb esetben csak kap. Akik nem vámpírként szipolyozzák el tőlünk a jókedvet és az energiát. Ezért mindig érdemes meggondolni, hogy kit engedünk közel magunkhoz. Hogy ki az, akinek a barátsága jó hatással lehet az életünkre, és ki az, aki csak megmérgezi azt.
olvass továbbAz érzelmek gyakran mindent felülírnak. Ugyanakkor megosztó a vélemény azzal szemben, hogy vajon mennyire vagyunk képesek irányítani azokat. Egyesek azt vallják a magunk felelőssége irányítani érzelmeinket, míg mások úgy vélik lehetetlen ellenük tenni. Bárhogy is legyen adódnak olyan alkalmak, amikor fontos, hogy kontrollban tudjuk tartani saját magunkat.
olvass tovább
Mertain Lilla
A szerelem, és a szeretet két külön érzelem. „Szeretlek, de nem vagyok beléd szerelmes, sajnálom”. Rengetegszer láthatjuk ezt filmekben, olvashatjuk könyvekben, hallhatjuk az életben.
olvass továbbAz élet nagy tanítómester. Kapcsolatok jönnek és mennek, fejlődünk folyamatosan. Azonban érdemes figyelni arra, hogy a kezdeti lelkesedést követő időszakban, mi mindent fedezünk fel kapcsolatunkban, ami ékes bizonyítéka lehet annak, hogy nem a megfelelő ember mellett vagyunk.
olvass tovább
Mertain Lilla
Emlékek. Milyen jó érzés is, amikor vissza tudunk emlékezni egy-egy jó pillanatra, vagy akár rosszra, hiszen nem baj, ha az is volt, az életünkhöz hozzá tartozik. Bátran kell vállalni.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Jaj, ne légy már annyira naiv! Ne már, ez rém unalmas, most tényleg megint, újra, az ész vezérelte „én tudom” hozzáállás győzedelmeskedik a szív felett? Amíg az ész lehet szívtelen, addig miért ne lehetne a szív esztelen? Miért kell mindig racionálisnak lenni? Csak egy kicsit lazítani, meglátni mindenben a jót, elhinni, hogy az élet szeret.
olvass tovább
Varga Maja
Vajon mióta tart a sztereotípia, hogy a magyar emberek búskomorak, és hogy a metrón is csupa fáradt, meggyötört, mosolytalan személyiségeket látunk? Vajon mikor kezdtük el gyanútlanul méregetni egymást? Mitől is tartunk valójában? Hogy a másik fél belénk lát, és rájön, hogy mindaz, amit kialakítottunk magunkról, az csupán álca a túléléshez? A mindennapok túléléséhez. De valójában mióta is van az a felfogásunk, hogy csak túl kell élni a napokat?
olvass tovább
