Szigorúan őrzött határok
Az államiság egyik legfontosabb szempontja, hogy az országnak vannak határai. Ezek kiválóan alkalmasak arra, hogy az államiságot, függetlenséget jelképezzenek. Mai unalmas, elcsépelt szóhasználattal élve, a határok elválasztanak, vagy összekötnek.
A világ legjobban őrzött határszakaszai akár egy erődrendszernek is elmehetnének. A történelemben rengeteg példa van arra, hogy egyes államok hogyan próbálták lezárni a határaikat, amihez általában két ok vezethet: vagy az, hogy túl nehéz az élet az országon belül, vagy az, hogy túl könnyű. Miközben az előbbiben kifelé, az utóbbiban inkább befelé igyekeznek az emberek.
I. Észak Korea - Dél Korea
Nemzetközi jogi értelemben a két ország közti határ nem is határ, hanem demarkációs vonal. Emiatt nem is határőrök állnak egymással szemben, hanem kettő (pontosabban három) hadsereg. A több mint ötven éve tartó fegyverszünet (mivel a két Korea sohasem kötött egymással békét), különös hatással volt a határra is. Mindkét oldalon lényegében (főleg az északin) pár százezer katona van beásva. Itt még az ukrán szeszcsempészeknek sem lenne sok esélye...
II. Ceuta és Melilla, spanyol enklávék Marokkóban
Az egykori gyarmattartó Marokkó függetlenesedése után is igényt tartott a két tengerparti városra. Bár ezt Marokkó vitatja, nem ezért szerepel listánkban a két város. Az utóbbi időkben a híradásokban sokszor lehetett hallani arról, hogy illegális bevándorlók ostromolják az itteni határt. Ezért a spanyol hatóságok egy három méter magas, szögesdrótokkal, térfigyelőkkel, világítással megerősített határt hoztak létre, ami bár jó hatásfokkal dolgozik, így sem tudja megakadályozni, hogy időnként menekültek jussanak be Spanyolország területére. Az emberjogi szervezetek Spanyolországot a szokásos idegengyűlölettel vádolják, de ettől még a kerítés nem fog ledőlni...
III. Mexikó - USA határvidéke
Hasonlóan az előbbihez, az Egyesült Államok is azért erősítette meg déli határvidékét, hogy a délről jövő latin-amerikai bevándorlók mozgását akadályozza. Egyes helyeken már hatalmas kerítésekkel, több helyütt betonfalakkal, kamerákkal, szögesdrótokkal nehezítik meg az illegális határátlépők életét. A migráció mellett ugyanakkor igen jelentős a csempészés is, amely viszont kétirányú, az USA-ból fegyvereket, Mexikóból inkább drogot csempésznek. Ha a drogot nem nézzük a dolog semmit nem változott a vadnyugat korszaka óta.
IV. Észak Írország
Egyes esetekben határt húzhatnak oda is, ahova egyébként nem kéne. Észak Írországban az ír katolikusok és az angol protestánsok közötti barátság szép példáját jelzi Belfast közepén húzódó, ma már kevésbé szigorú, de még mindig igen jelentős megerősített vonal, amely a két népcsoportot igyekszik szétválsztani. A neve igen találóan fejezi ki a nép közti megbonthatatlan barátságot: "Peace Lines". Egyes részein legalább öt-hat méter magas, megerősített betonelemekkel, kamerákkal őrzött terület, ahol korábban mindennaposak voltak az összecsapások. Mára sokat javult a helyzet, de továbbra sem kifejezetten tanácsos mondjuk egy ír zászlóval csattangolni a protestáns kerületekben (és viszont).
VI. Ciszjordánia
A berlini falnál háromszor magasabb, közel hétszáz kilométer hosszú fal hivatalos célja, hogy a palesztin terroristákat távol tartsa Izraeltől. Palesztin vélemény szerint viszont az egyetlen cél, hogy Palesztínát végképp elválassza Izraeltől, nem mellesleg pedig még könnyebben lehessen elzárni a világtól, nyersanyagoktól, élelmiszertől, és a legfontosabbtól, a víztől (a vízforrások jelentős része nyilván egy véletlen folytán izraeli megszállás, vagy terület alatt maradtak). Mindenesetre az tény, hogy az ENSZ jogellenesnek ítélte a fal felépítését, de mint általában minden ENSZ határozatot, ezt sem veszi senki túlzottan komolyan.
V. Ciprus
Ahogyan a zsidó és a palesztin állam, úgy a görög és a török ciprióták is nagyfokú érettségről tettek tanúbizonyságot, amikor a tökéletes helyen elhelyezkedő országukat, szinte már-már földi paradicsomukat sikerült egy megnövelt Berlinné változtatni. A két etnikum közti eredetileg 70-30%-os hatalommegosztási megállapodás nem állta ki az idők próbáját (állandó zavargások voltak) így előbb a britek, aztán maga az ENSZ küldött csapatokat, a két nép elválasztására. 1974-es Görög ciprióta puccs után, Törökország (hivatalosan) a török etnikum védelmében csapatokat küldött az országba, majd 1983-ban el is ismeri az új "államot". Persze rajta kívül senki sem. Az ENSZ katonái (köztük mi is) pedig állandósult jelleggel nyaralni járnak a Mediterráneumba azóta is...
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez