Fernando Torresék kétséget sem hagytak afelől, hogy melyik csapat Európa legjobbja. S bár voltak kisebb megingások (köztük az EB egyik legrosszabb meccse az olaszok ellen), kétségtelen, hogy az egyik legtetszetősebb futballt játszó csapat nyerte meg a tornát. A német blitzkrieg pedig kifulladt, pontosabban inkább el se indult...

A spanyol válogatott menetelése talán sokakat meglepett, hiszen a csupa-csupa nagy sztárból, erős egyéniségből álló válogatott megszervezése igencsak embertpróbáló feladat. Raul kihagyása miatt Aragonesnek fél Spanyolországgal kellett megküzdenie, de az élet őt igazolta.

A korábbi spanyol csapatokat úgy lehetne jellemezni, mint egy sztárokból álló amatőr, baráti társaság, akik néha összeállnak focizni. Egyénileg minden játékos legalább (vagy többet) annyit tud, mint a nemzetközi élmezőny, viszont a nemzeti tizenegy ritkán alkotott maradandót.

Most viszont a kiválóan megszervezett és felkészített csapat megnyerte a kupát, így Spanyolország másodszor lett Európa Bajnok 1964 után.

Érdemes tehát megemlékezni a '64-es spanyol csapatról is:

Az Európai Nemzetek Kupáját 1964-ben másodszor rendezték meg, akkor még az elejétől fogva kieséses rendszerben. Ekkoriban még csak a záróköröket (elődöntő-döntő) rendezték meg egyszerre egy országban. A négy közé Magyarország, Spanyolország, a Szovjetunió és nagy meglepetésre Dánia került be.

Mi a spanyolokkal kerültünk össze, ahol sajnos tizenegyesekkel a házigazdák jutottak tovább, a másik ágon a szovjetek könnyedén intézték el Dániát (a bronzmérkőzésen sikerült legyőznünk a dánokat). Így tehát a döntőt Spanyolország - Szovjetunió játszotta. A helyzet pikantériáját az adta, hogy négy évvel ezelőtt Franco tábornok nem engedte, hogy a nemzeti válogatott az elődöntőben kiálljon a SZU ellen, azonban 1964-ben már igen.

Jesus Maria Pereda már a hatodik percben vezetést szerez, s bár a szovjetek ekkor még tudtak egyenlíteni, a nyolcvannegyedik percben a a házigazdák ismét mattolják a szovjet védelmet. Ezzel Spanyolország a második Európai Nemzetek Kupáján didadalmaskodik.

Ezután több mint negyven szűk esztendőt kellett várni, hiszen azóta nem az Európa Bajnokságok története során 1984-ben sikerült egy ezüstérmet szerezni, de általában, vagy nem jutnak túl a csoportkörökön, vagy csak a negyeddöntőig.

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!