SIR Paul Smith - folytatás

30 éves szakmai múlttal a háta mögött a nagyra becsült divatdiktátor, Paul Smith még mindig egy „szimpatikus fickó” benyomását kelti, aki mellesleg egy jól menő világméretű divat-birodalmat irányít, és megvan az az irigylésre méltó tulajdonsága is, hogy - az ő szavaival élve - képes jól nevelt módon polgárt pukkasztani.

Ön szerint ez a hitvallás az ön által tervezett ruhák „britségének” szerves részét képezi? Mért, ön szerint ez mellékes szempont? Tudja, ez kicsit olyan, mint amikor valaki józannak látszik, de a felszín alatt teljesen elszállt. Az ön egyéniségének is van egy ilyen felszín alatt megbúvó vadabb oldala? Nem hiszem. Én képes vagyok jól nevelt módon polgárt pukkasztani. Szerintem akinek rossz a modora, az általában minden tekintetben közönséges, pökhendi, dühöngő és erőszakos. Én zeke közül egyik tulajdonsággal sem rendelkezem szerencsére, de én is tudok „rosszalkodni” abban az értelemben, hogy nem veszem a dolgokat túl komolyan. Fejlett a humorérzékem, és folyton nyüzsgök. A Buckhingam Palotában például miután lovaggá ütöttek, beszélgetésbe elegyedtem a személyzet egyik tagjával, és sikerült rábeszélnem, hogy vegyen tőlem valamit a feleségének. Sosem bírom abbahagyni a pörgést, ez van… Úgy hallottam, hogy ön egy New York-i étteremben elég közönségesen viselkedett. Ó, igen. Sok ilyen pletyka kering rólam, hogy botrányos és kicsapongó életet élek. És igaz, hogy munkatársai előtt egy sztriptíz számot adott elő? Nem volt igazi sztriptíz, csak boxeralsóban voltam. De ez számomra normális dolog, gyakran leveszem a nadrágomat. Persze általában rosszkor és rosszhelyen. Már egy híres múzeumban is készültek rólam olyan képek, hogy egy szál boxeralsóban és egy trikóban álltam nagy hírű festmények előtt. Esküvői fogadást a Tate Galériában rendezte… Igen, nagyon közeli szálak fűznek a Tate Galériához. Az ott dolgozó személyzetnek például én terveztem az uniformisát. Az pedig merő véletlen, hogy az esküvőm pont egy napra esett a lovaggá ütési ceremóniával. Megvolt a könnyű kis esküvői ebéd, aztán mentünk a Buckingham Palotába, hogy lovaggá üssenek. Tehát előbb meg kellett esküdniük ahhoz, hogy Pauline Denyer a feleségeként Lady Pauline-ná léphessen elő? Igen (mondja nevetve), de nem ezért szerveztük így. Ön csakis saját tervezésű ruhákat hord? Általában igen, mert szabadnak érzem magam bennük. De olykor más tervezők darabjait is viselem, például van néhány Comme Des Garcons-ruhám is, de csak azért, mert magától a tervezőtöl kaptam, mivel jó barátom. Ha pedig szabadságon vagyok, akkor klasszikus kasmír pulcsikat szeretek hordani. Be szokott térni Marks’ vagy GAP üzletekbe? Nem, de azt hiszem, van néhány Marks’ zoknim még 20évvel ezelőttről. Sosem mászkál tréningruhában? Soha. Én még vasárnaponként is öltönyt viselek. Még akkor sem, ha csak a tévé előtt üldögél otthon? Sosem nézek tévét. Az öböl-háború is már három hete tartott, amikor én előszőr értesültem róla. Épp olaszországi házunkban pihentünk, ami nagyon távol esik mindentől- se tévé, se telefon. Egy nap elmentünk vacsorázni, és akkor kérdezte valaki: „Hát nem szörnyű ez a háború?” Mi meg erre: „Miféle háború?” Szerintem a túl sok információ csak leterheli az agyunkat. Nekem az az elvem, hogy nem kell túllihegni a dolgokat. Ennek ellenére ön mégis nagyon ötletes és intelligens ruhákat tervez. Ez nálam természetes, hiszen már régóta vagyok a szakmában, és szerintem nagy különbség van az átgondoltság és a túlanalizálás között. A túlanalizálás ilyen: „ Jó ez? Jó irányba haladok? Át kéne gondolnom ezt még egyszer?” Az ön által tervezett ruhákat nem igazán nevezhetjük szexinek. Ön sosem akart testhez simulóbb, érzékibb darabokat tervezni? A női vonal egy kicsit szexisebb, mint a férfi, de az én ruháim nem a szexről szólnak, hanem a viselőjük egyéniségéről, személyiségéről, úgyhogy mindenki úgy hordhatja azokat, ahogy neki tetszik. Mennyiben tükrözi ez az ön személyiségét? Ezek szerint ön egyáltalán nem” szexista”? Nem vagyok rászorulva arra, hogy a nők számára vonzó legyek, mert már nagyon hosszú ideje élek ugyanazzal a nővel együtt, és még mindig szerelmes vagyok belé. Nem hiszem, hogy csak akkor beszélhetünk szexuális vonzerőről, ha valakinek gyanúsan dudorodik a nadrágja a sliccnél, vagy a nők mellbimbói átütnek a blúzukon. Persze ez utóbbi látványa számomra sem közömbös, de ahogy a kor előre haladtával egyre érettebbé válik az ember, annál inkább az intelligenciát, a szellemet kezdi el értékelni, az hozza lázba. Persze itt nem a palackba zárt intelligenciáról beszélek, hanem inkább a gondolkozásmódról. A nőkkel kapcsolatban az érzékiségről nincs egy konkrét, kézzelfogható képem. Amikor nőnek tervezek ruhákat, akkor elsősorban a bordák vonalára, a csípőre, a kulcscsontra és a vállakra szeretek koncentrálni. És ezeket a pontokat érzéki módon közelíti meg? Nagyon is. Sokan azt hiszik, hogy az az érzékiség, ha kirakatba teszik a feneküket vagy a mellüket. És igen, ez lehet mind nagyon fantasztikus, de nekem például többet árul el egy szép női kéz. A túlnyomórészt homoszexuálisok által uralt divatvilágban mit jelent heteroszexuálisnak lenni? Jelent ez valamiféle irányelvet? Nem. Az egyetlen dolog, ami gondot okozott nekem, az az volt, amikor áttértem a női ruhák tervezésére is. Ez azért nehéz, mert nem én viselem azokat a ruhákat, csak tervezem. Felpróbálta már valaha is az ön által tervezett női ruhákat? Igen, egyszer egy fotózás kedvéért, bár igazából csak úgy néztem ki, mintha női ruhában lennék, valójában azonban a saját pulcsimat és cipőmet viseltem, és egy feszes nadrágot. A Helmut Newton-sohw számára készült felvétel, és azt kérték, legyek női ruhában, de én visszautasítottam. Ezt a döntésemet később kicsit megbántam, úgyhogy végül is felvettem azt a feszes nacit, így mindenki azt hitte, hogy női ruhában vagyok, mert egy retikül is volt a kezemben. Miről beszélgetnek a tervezők egymás közt, ha összejönnek? Természetesen mindenről, kivéve a divatot. Mennyire tartja ön fontosnak a divatipar meglétét? Szerintem megvan a maga haszna a divatiparnak, de semmiképp sem nevezném művészetnek, és véleményem szerint az emberek túlságosan felértékelik. Persze abból a szempontból valóban nagy jelentőségű, hogy sok embernek kínál munkalehetőséget, hiszen egy egész iparágat éltet, amin belül a tervezők és a ruhák is nagyon fontos szerepet töltenek be. Egy ruha segíthet abban, hogy érzékiek, tekintélyesek vagy agresszívek legyünk. Tehát akkor Paul Smith ruháit viselve mit sugározhatunk magunkról? Érzékenységet? Nem, egyszerűen csak ki-ki önmaga lehet bennük. Ha valakinek jó a humorérzéke, akkor lehetősége nyílik arra, hogy ezt ruhái által is kimutassa az emberek felé. Például a zoknija, a mandzsettagombja vagy a ruhái színeinek variálásával. Van, aki a klasszikus stílust kedveli és ez a ruháin is megmutatkozik. Vagy ha úgy hozza kedve, akkor felvehet egy térdben rafináltan szabott Paul Smith farmert is. Más szóval ön a hétköznapi emberek divatját képviseli? Szerintem minden csak rajtunk múlik. Sok tervező esetében- hozzáteszem, hogy semmi bajom velük- inkább a ruhák viselik az embert, és nem fordítva. A Paul Smith ruhák viszont hagyják, hogy az ember viselje azokat. Nagyon nem szeretem, hogy fiatalok nem akarnak stílust vinni az öltözködésükben, csak a hitelkártyájuk, a siker meg a hírnév érdekli őket. Az én időmben még lázadtunk a ruháinkkal. Majmolta ön valaha a divatot? Valószínűleg annak idején én is piperköc divatfi voltam, bár inkább csak bohémnak nevezném- gombos Levis’s farmert, Chelsea- csizmát és pólót hordtam, mindehhez hosszú fekete hajam volt. Sosem voltam punk vagy ilyesmi. Viszont voltam hippi, tehát én is hordtam kaftánt és rózsaszín bársonyöltönyt. Sőt magam is varrtam fakózöld és fáradtrózsaszín öltönyt. Amikor megismertem a feleségemet, egy fakózöld kézzel varrt öltönyt viseltem, rózsaszín inggel és piros lakkcipővel. Georgie Besthez fűződő barátsága elég furcsa volt. Ön elég józan gondolkozásúnak tűnik, Best viszont minden volt, csak józan nem. Valószínűleg épp ezért kedveltük egymást. Ő egyszerűen zseniális volt. Mi az, amivel ön kivívta a barátságát? Leginkább azzal, hogy én nem azért kedveltem, mert híres futballsztár, hiszen tudvalevőleg nem értek a focihoz. Mint embert kedveltem őt. Akkoriban Putney-ban egy vállalati lakásban éltem, aminek volt egy vendégszobája is, úgyhogy amikor Georgie Londonba jött, mindig nálam lakott. Ez akkoriban volt, amikor a Unitedben játszott, közvetlenül azt megelőzően, hogy végleg abbahagyta a focit. Szeretett elbújni a világ elől, és ilyenkor általában nálam lakott. Az is előfordult, hogy munka közben kaptam egy telefonhívást: „George megint elkóborolt, hozd a Rolls Royce-t, és szedd fel őt a Heathrow repülőtéren!” Én kb. 24 éves lehettem, és a hosszú hajammal és bársonynadrágban ültem be a ilyenkor a Rolls Royce volánja mögé. Van egy csomó híres ismerőse, akikről nagyon hallgat, igaz? Igen, (mondja nevetve). De nem szeretnék beszéli róluk, mivel tiszteletben tartom a magánéletüket. Van köztük néhány zenész is. Nagyon szeretem a zenét. Milyen zenei stílust kedvel? A klasszikus zenén kívül Van Morrison, Dylan? A Rolling Stones, Travys, Moby, Coldplay és a Manic Street Preachers a kedvenceim. Ezek mind férfi zenészek. Jé, tényleg. A nők közül Patty Smith- t szeretem. Teljesen odavagyok érte, és már sikerült találkoznom is vele. A fia állandó vevőim közé tartozik. Elég flúgos nőszemély, de nagyon-nagyon vonzó. Ezt a külsejére értem. Érett nő, de még mindig nagyon kívánatos, és nem csak testi értelemben, bár kétségtelenül gyönyörű kezei vannak. Szóval egy nagyon dögös csaj. Az emberek nehezen tudják Patty Smith és Paul Smith stílusát összeegyeztetni. Pedig ugyan az a vezetéknevünk. Imádom a lázadó stílusát. Tetszett, ahogy Mapplethorpe képein kinézett, fiús külsővel fehér ingben. Sok Mapplethorpe által róla készített kép van a birtokomban, amik mind itt lógnak az üzlet falán. Ezek szerint közel áll önhöz a Mapplethorp obszcén világa? Nem, egyáltalán nem. Egyedül csak Patty miatt vettem meg ezeket a képeket. Ezenkívül sok képem van Bruce Weberőlt, Bailey-től, Albert Watsontól és Testinótól is. Vivien McKerrall-lel is jóban van, ugye? (A Withnail&I- ben róla mintázták a folyton vörösbort vedelő színész, Withnail figuráját) Igen, nálam dolgozott a raktárban. Ö is Notthingham-ból jött, úgyhogy jól ismertem minden őrültségét. A RADA-nál volt, de néha itt fenn lakott nálunk. Ha pénzre volt szüksége, akkor dobozokat pakolt itt nálunk, a raktárban. Fantasztikus fickó volt, de elég flúgos. Samantha Morton, ugye, egy Paul Smith kreációt viselt az Oscar-gálán? Igen, ez az ő külön kívánsága volt. Ő is nottinghami egyébként. Általában mi senkit sem szoktunk öltöztetni Oscar-gálára, mivel nem foglalkozunk alkalmi ruhákkal. Ennek ellenére vannak hollywoodi kuncsaftjaink: Gwyneth Paltrow, Daniel Day Lewis, Julia Roberts, David Bowie, Mick Jagger, Richard Ashcroft, David Hockney, Norman Foster és régebben Madonna is vásárolt tőlünk. Mint láthatja, minden korosztály képviseli magát a vevőink között. Ön is beáll Helmut Lang és McQueen mögé a sorba, és megválik vállalata 51% os tulajdonrészétől? Van legalább tíz olyan ember, aki szívesen rátenné a kezét a vállalatom 50%-ára, vagy még többre is. Ha valakit felvásárolnak, akkor az azt jelenti, hogy vevők többségi tulajdonosok lesznek, mivel a részvényesek maguknak akarják az irányítást. Sokféleképpen lehet üzletet kötni. Én igyekszem minden lehetőséget számba venni. Szándékában áll elfogadni valamennyi ajánlatot? Még nem tudom pontosan. Jelen pillanatban a válaszom inkább nem, mint igen. Azért gondolkodik ennyit, mert így az irányítás kicsúszna a kezéből? Szeretem a cégem. De senki sem lesz fiatalabb, én is öregszem. Olyan biztos nem fog előfordulni, hogy zsebre teszem a pénzt, és kiszállok a buliból, hiszen szeretem a munkám, és még nem akarok visszavonulni. De az a helyzet, hogy ez az iparág nagyon gyors ütemben változik, elsősorban a nagy márkák, a marketing és a nagy részvénytársaságok megnövekedett hatalmának köszönhetően. Folyton mindent újra kell értékelni. Amikor először kerestek meg egy ajánlattal, még határozottan nemet mondtam, nem, nem, nem és nem. De egyre csak jönnek az ajánlatok, és ez az embert gondolkodásra készteti, tehát jobb, ha komolyan veszem a dolgot. Úgyhogy megbíztam egy kereskedelmi bankot, aki segít átlátni egy-egy ajánlat előnyeit és hátrányait, mivel én a magam részéről nem nagyon értek az üzlet nyelvén.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!