A háború után burzsuj járműnek számított, az ötvenes években a proletárok járgányának. 1968-ban a diáklázadók „fasiszta” járműnek nevezték a szegény robogót.

Aztán szép csöndesen eltűnt – kiszorították a dübörgő, nagy motorkerékpárok. Most pedig újra itt van. Mindenki robogót akar. Negyven év után új Vespa típus jelenik meg a piacon, és Spanyolország megint ontja a Limbrettákat. Persze a robogó is halad a korral. Tetszhalálából felébredve nem ugyanolyan, mint régen volt. Nem kell már berúgni a motort, villamos indítása van. A primitív rugózás, amely csak a sima aszfalton nyújtott valamelyes kényelmet, bonyolult felfüggesztés-rendszernek adta át a helyét. A karosszéria áramvonalas, modern. Vásárlókban nincs hiány. Harminc év alatt 6millió Vespát adtak el. A Vespa, melyet Corradino D’ Ascano, a Piaggio gyár mérnöke 1946-ban jobbára csupán szórakozásból tervezett, akkor siker volt a maga nemében, mint a Volkswagen az autók között. A külseje is éppolyan sokáig változatlan maradt.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!