Reklámzabálók éjszakája 7.0.
A program nem válaszol. Küld hibaüzenetet? IGEN. November 24-én éjszaka a magyar reklámszakma seregszemléje zajlott. Jöttünk, láttunk, unatkoztunk.
Már hét éve minden novemberben összegyűlik a hazai marketing szakma krémje, hogy egy éjszakán keresztül élvezze a nemzetközi és magyar reklámipar filmes gyöngyszemeit, illetve találkozzon a közönséggel, no, meg egymással. Utóbbi sikerült is. A VIP helyiségben, diszkrét háttérzene mellett, finom koktélok és első osztályú szivarok társaságában összegyűltek azok, akik amúgyis nap mint nap kapcsolatban állnak egymással. Közben a pórnép kint élvezhette egy közepes falusi búcsú hangulatát, ingyen sörrel, |vicces| fényképezkedéssel, gólyalábas artistával, videójátékkal. Körhinta csak azért nem volt, mert nem fért volna be a szebb napokat látott Kongresszusi Köpontba. A folyosó hangulatát a lehető legegyszerűbb vásári direkt marketing uralta. A 15-20 cég kihelyezett standjainál próbálták győzködni a filmek szüntetében arra téblábolókat. Őszintén szólva elég kiábrándító, amikor egy órán keresztül a világ legjobb reklámfilmjeit élvezed, majd kilépve a vetítőből, a nyolcvanas évek BNV-jének varázslatos világában találod magad, avagy |cipőt a cipőboltból.| A szakma és közönsége egymástól jól elszeparáltan töltötte az estét, és ezzel véleményünk szerint pontosan a Reklámzabálók Éjszakájának egyik fontos célja veszett el. Ha már tömegrendezvényt csinálunk egy szakmai találkozóból, talán nem árt, ha a reklámguruk a saját célközönségükkel is vegyülnek némiképp. A plebs véleménynyílvánítási lehetősége kimerült egy síp használatában, amelyet a torkuk szakadtából fújhattak, ha tetszett nekik egy-egy reklám (az ingyen sör fogyásával egyenes arányban nőtt a sípolás gyakorisága és hangereje). Amik vitathatatlanul jók voltak, azok maguk a filmek. Ezzel nem is volt semmi gond. Idén is születtek bőven világszerte ötletes, jópofa és ebből kifolyólag sikeres reklámfilmek. Bár a távol-keleti marketinghumort idén sem sikerült megfejtenünk, a latinos könnyedségben és kreativitásban nem csalódtunk: a leglelkesebb sípolás a francia, spanyol és a román (bizony, nem elírás!) reklámfilmeket fogadta. A rendezvény esszenciáját legjobban talán az a finom koktéloktól kissé már kapatos úriember testesítette meg, aki egy rendkívül elegáns Armani zakóban feszített - félregombolva. Összefoglalva, november 24-én éjjel a Kongresszusi Központban a nyugati vérprofizmus és piaci szemlélet adott diszkrét légyottot a bájos keleties szervezetlenségnek és a vegyél-vigyél tpusú kőkorszaki marketingnek. Szóval van még hova fejlődni, akinek nem inge ne vegye magára, de akinek igen, az lassan felöltöltözhetne már...
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez